[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Elégedetlenül morgolódott egy rövid ideig. A női logikát próbálta valahogy megértetni magának, de nem sikerült. Úgy vélte, mindegyik valamilyen szinten hisztis és dühöngő fenevad, melyeket csak hússal lehet lecsillapítani. A hús, a préda meg a férfiak.
Megfogta a cigarettáját, kivette szájából, megemelte fejét, és az ég felé fújta ki a füstöt. Kezében a csikk ott füstölgött egy darabig, miközben az eget kémlelte. Itt valahogy olyan másnak tűnt, mint máshol. Komorabbnak és szomorúbbnak, szürkébbnek. Talán a temető tehette ezt.
Azon morfondírozott, mégis mit kezdhetne ezzel a nővel, akinek tulajdonképpen még a nevét sem tudja. Nem mintha szeretné tudni, csak egyszerűen zavarta, hogy direkt ott van előtte. És direkt szúrja a szemét azzal, hogy ködbe burkolódzik. Bár fogalma sem volt arról, mi ezzel a szándéka, mindenesetre ettől pattanásig feszültek az idegei.
Újra szívott a cigiból, majd sóhajtva kifújta. Kitalálta, hogyan oldhatná meg ezt a helyzetet, és így nem is zavarhatják egymást. Legalábbis addig, míg nem szólal meg.
- Jó, nekem így is megfelel -szólt némi csend után, mire ő is ködöt idézett, de nem maga köré, hanem ellepte a szürkés lepedővel a tájat. Olyan magasat alkotott, hogy pont elfedje a Cher által alkotta burkot. Inkább nem hergeli tovább a nőt azzal, hogy lerombolja a kis birodalmát, hanem még hozzá is csatol birtokokat. Remélte, hogy ez egy időre megteszi, és így ő is képes nyugodtan ücsörögni odafönn.
|
Egyik kezét a szája elé tette másikkal megtámasztotta könyökét és úgy vigyorgott ahogy Jen metaforálni vagy mit csinálni próbált. -Az lesz az-mondta. És Jen bele lendült valami ötlet elejébe ezért Ansel úgy gondolta hogy majd folytatja. De nem úgy tűnt neki mint aki folytani is óhajtja ezért Ansel az ajkát támasztó kezét elemelte és mutatóujját kérdőn felemelte és mondott egy dolgot.-Elsétálunk innen valami mozgalmasabb vaagy kihaltabb helyre!?....-mondta hetykén és meglehetősen idétlenül. xD
|
- Csak nem?Pedig azt hittem az ilyen az ember ülébe hullik. Tudod, nem csak nyitott szájjal kéne várni a sült galambot.. vagy mi.- mondta furcsán. Jennek nem volt erőssége a metaforák használata, és ez ebben a mondatban is megmutatkozott. -Az cink, mert nekem... -itt jött volna az, hogy "sincs", de az túúl unalmas lett volna. -.. az az ötletem, hogy szépen...-jha, itt az idő, hogy Ansel is beszálljon az ötletelésbe:D
|
Megrántotta vállát.-Nem nagyon lett volna alkalom...vagy ilyesmi..-mondta elég suta megfogalmazással.-Ötlet? Jaj...-nyögdécselte kellemetlennek tartotta a szitut elvégre nem nagyon tudta mit is mondjon.-Nem nagyon vagyok jó ötletlésben..-lökött ki valami értelmeshez taláán fűzhatő dolgot. xdd
|
Jen a széles mosolyra hasonlóan reagált.-Valóban? De abban nincs semmi élvezet, ha nem vagy benne az ilyenekben.- gondolkozott el látványosan, miközben egy pillanatra a távolba meredt. Majd szemgolyói szinte visszapattantak a fiúra.-Végülis...? Mi az ötleted?- várta kiváncsian, de nagyon úgy tűnt, hogy ebből az egészből nem lesz semmi.
|
Mostmár jóó szélesen mosolygott.-Értem én, hogyne érteném, de nem nagyon szoktam ilyenekben részt venni-mondta. Aztán amikor a lány közölte vele hogy ő is felderítő a mosolya féloldalassá vált de a mosoly hatás nem szűnt meg.-Végülis...-nyögte ki habár nem tudta nagyon mit frejez ki vele, de ez csak úgy jött .xd
|
-Jahm, az tényleg nem rossz.De én most valami olyanról beszélek, ahol lehet kavarni a kakit. Ha érted miről beszélek.-vigyorodott el. Majd gyorsan eszébe jutott még valami.-Oh, és nem csak te látsz ám érdekes dolgokat felderítőként.-emelte ki a felderítő szót. Ez egy enyhe célzás volt Jen szájából.
|
-Felderítőként sokmindent látok...azt is néhány amarthit hogy csapnak le a fejvadászok, vagy egyesek hogy szórakoznak velük mint egy babával-mondta egy halvány mosolyka kíséretében.
|
A fiú tett néhány lépést közelebb, nagy valószínűséggel azért, mert azt hitte, Jen hangosan beszél hozzá a távolság miatt. Sajnos el kell keserítenem, nem ez volt az oka. A rövid, fekete hajú lány mindenkihez így beszél. -A köreidet?-nem szeretett akadékoskodni, de.. miről beszélek? Jen előszeretettel köt bele a dolgokba, akár rátartozik, akár nem.-És láttál valami érdekeset erre?-kérdezte kicsit izgatottan. Jó lenne már valami balhét csapni.. Ez a monoton életmód már túl unalmas.
|
A lány meglehetősen hangosan beszélt hozzá, habár volt még kettőük között néhány lépés. Közelebb is battyogott immár zsebre dugott kézzel.-Helló-köszönt.-Ansel-nyújtotta ki kezét a lány felé. Aztán megrántotta vállát.-Csak róvom köreimet. -mondta.
|
Először nem igazán törődött azzal, hogy a kavicsok mit, vagy kit találnak el, hiszen olyan kihalt volt minden, hogy ez lehetetlennek tűnt. Talán simán neki is megy annak, akit eltalált az egyik kavics, ha nem mozdul meg, ami jelen esetben egy biccentés volt.
Végigmérte a másikat, rémlett valami, mintha már látta volna, de így névszerint még nem ismerte.
- Csumi.- mosolyodott el szélesen. Végre valaki!-Jen vagyok.- mondta félhangosan. Nem az ő szokása volt, hogy suttogjon.-Mi járatban errefelé?- próbált beszélni, és ámbár már régóta nem beszélt senkihez, egészen tiszta volt a hangja. Ez nagyjából annak tudható be, hogy ha nincs emberi lény a közelében, akárkinek, illetve akárminek is képes beszélni.
|
Egy kavics hirtelen eltalálta a cipóje orrát. Le pillantott és a kavicsnak arra a forrására tekintett ami erőt fejthetett ki rá. Hamarosan megpillantott egy nagy bakancsot. Azt hitte egy férfival lesz dolga, de meglepetésére egy lány állt előtte nem annyira messze. Felegyenesedett és biccentett.
|
Egyedül járta a vidéket már egy ideje, és kezdett kicsit nagyon unalmassá válni a helyzet. Rég nem akadt 'megbízása', de ettől függetlenül arra járt-kelt amerre akart. Nem sokszor, de néha áttért Amarth területére is. Ott néhányszor megpróbálták nyakon csípni, hát, sajnos ez nem sikerült. Egy pillantás, és már el is tűnt.
Most kivételesen nem menekülőben volt, ez pedig elég ritka eset. Kapucnival a fején, fekete bakancsával rugdalta a kavicsokat. Unalmas volt, és ez sehogysem tetszett neki. Valamit muszáj csinálnia, különben megőrül.
|
Ansel magányosan járkált a határ vidéken. Látott néhány átkelő Amarthit, de már kezelésbe is vették a közeli fejvadászok, esetleg szórakozni vágyó fenegyerekek. Ansel csak mosolygott, neki nem kellett sokat dolgoznia. Mellesleg nem az ő feladata a kezelésük hanem csak a felderítés hogy mi a helyzet. De semmi extra. Társasága ilyenkor nem nagyon akadt, Magányos lélek volt, nem nagyon találkozott még más felderítőkkel. Kezeit maga mögött összefogva tartotta és úgy ballagott.
|
Egyedül sétálgattam és magamban dudoráztam kedvenc dalomat.Hirtelen megláttam valakit oda mentem hallkan és bújkálva és VÁ! megijesztettem az illetőt.-Hihi!!!-mosolyodtam el.
|
Megforgatta a szemeit, és válaszra sem méltatta a férfit. -Nyugodj le! Már én is lenyugodtam, de hogyha ezt csinálod, megint feldühítesz!-szólt oda, visszafogva magát.. Nem volt dühös, csak szomorú. Újra nagy ködöt csinált, és folytatta azt, amit elkezdett. Végül egy fej nagyságnyi szabad lyukat hagyott, amin kiszólt. -Dehogynem..-mosolygott rá kissé gúnyosan, és befedte a lyukat.
|
Nem tetszett a válasza. A hangja végképp. Pár percig megint várt, hátha meggondolja magát, de végül újra szólásra késztette. Nem szívesen tette.
- Csak azért foglalkozom vele, mert ez engem is rendesen felhúz. A környezetedre hatással vagy a kedveddel, ha nem vetted volna eddig észre -mondta, majd kifújt egy nagy adag füstöt. - A halottakkal meg képtelenség elbánni. Már meghaltak. Csak mennek, ha feltámadnak, és valami hajtja őket. Akár a bosszú is lehet, és csak a bosszú beteljesítésekor nyugszik meg végleg. Ha még szét is trancsírozod a testét, akkor is megtalálja a módját, hogy folytassa, amit elkezdett.
A nő végül ködbe burkolódzott teljes egészében. Újabb hullám söpört végig rajta, mely arra késztette, hogy dühöngve zavarja már el, de arca meg sem rezdült. Kívülállók sosem láthatták, hogy mi zajlik benne, mert sosem mutatta ki. Arca akár egy maszk, úgy védte meg őt a külső csapásoktól.
Ellenállt a hullámnak, mely minden alkalommal ostromolta őt, ha a közelében voltak. Újabb percek teltek el, majd végül úgy döntött, ő is bevet valamit. Intett, mire a köd semmivé oszlott, vagy legalábbis a minimális mennyiségre csökkent.
- Csak nehogy azt hidd, hogy te vagy az egyetlen, aki képes ködöt idézi és használni - nézett a keresztre, amit legelőször is figyelt. - A közelemben nem fogsz azt csinálni, amihez kedved szottyan.
|
Gondolta, hogy a férfi lesz az.. Megforgatta a szemeit, és végleg szétoszlatta a szüleit. Idegeséggel a hangjában válaszolt az embernek, és felnézett rá. -Nem mindegy neked? Ez az én életem, az én dolgom, az én bajom! Mit foglalkozol te vele?-kérdezte még dühösebben, mint amikor elkezdte. -Elbánok a halotakkal. Nincs veszélyben az életem.. - mondta már higgadtabban. Már nem volt dühös, inkább csak szomorú.. Ami nem is volt neki szokatlan.. Szinte mindig szomorú. Arckifejezése semmitmondó lehetett. Tudta, hogy a férfi magára érti.. Végül ködbe burkolódzott, úgy, hogy nem lehetett látni.. A nagy köburokban megint megformázta szüleit, és megint szétoszlatta őket.
|
Léptekre lett figyelmes. Még ha igen halkak is voltak, akkor is feltűnt neki. Ekkora csendben nagy hangzavart jelentett, hiszen nem mozog senki és semmi, csupán ő lélegzett, és az is jelentéktelenül halk. Hűvös tekintettel méregette a ködbe burkolódzott nőt, de nem szólt hozzá. Szájából cigarettája lefelé dőlt, a vége füstölgött. Figyelte az ismeretlen mozgását, már amit látott belőle. Követte őt tekintetével, majd ahogy leült, úgy méregette tovább. Már az elejétől fogva sejtette, hogy ért a Köd irányításához, és ezt alá is támasztotta az alakok megformázásával. Érezte annak dühét, és nehezére esett elviselni. Nem azért jött ide, hogy mások idegességét érezze, ezáltal saját magát is feldühítve, hanem hogy végre legyen egy nyugodt perce. Végül célozgatásként ki is jelentette, bár nem magára fogta, hanem a halottakra:
- Hé, mégis mi a baj? -kérdezte higgadtan. - Nem ez a legjobb hely arra, hogy dühös legyél. Csak felvered a holtakat -mondta.
|
Inkább a temetőbe ment, minthogy Zoy-al legyen. Már elsőre gyűlölte a nőt. Vámpírfogait kieresztve hordta, mert így kényelmesebb volt neki. A köd most válláig ért, és kb 5 méterre előtte is volt a ködből. A viskó tetejére tekintett, mivel sézrevett valakit.. Egy ember! ~Hm... Lehet, hogy itt a vacsora?~ kérdezte magától a gondolataiban. De megcáfolta ezt a döntést, mivel az út során kiszívta 4 állat vérét... Pont elég volt neki. Szimpatikus volt neki a férfi. De nem ment fel a viskóra.. Inkább csak lennt mászkált.. Egy magasabb sírra ült le. Ködből egy emberalakot formázott maga előtt. Azután mégegyet.. Cher a férfi előtt ült, fentről rá lehetett látni. Viszont Cher nem láthatta őt az 'emberektől'. A szüleit formázta meg, azután szétoszlatta őket.. Utána megint megformázta őket, és megint szétoszlatta őket.. Ez így ment.. Egyre dühösebb lett.
|
[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés