[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
//Kai el//
Kai elment, de azért legalább odaköszönhetett volna.. Legalábbis Toccata ezt gondolta. Katzuhsa kijelentésére kikerekedett szemekkel nézett rá... ~MOST KOMOLYAN? MÉGEGY AMARTHI?????????~ háborodott föl a nő kijelentésén...
Szinte érezte, hogy Marcin fölkel, és körbejárja a tavat. De Lionelle mindig vele ellentétesen mozgott, szóval a legtávolabb került a férfitól. Végül megunta a sok úszást... Amit Marcin láthatott, maximum egy nagy fény volt, pont Lionelle körül, de többet nem... Már csak egy madártoll maradt a levegőben, az pedig leszállt a víz felszínére, hiszen madárrá változott, így a sellő képe eltűnt.
Madár képében fölszállt egy fára, és mintha mindigis ott lett volna, úgy tett, mintha aludt volna.. Megpróbálta átverni az illetőt, de tudta, hogy csak a férfin múlik, hogy észreveszi-e, hogy nem volt ott a madár.
|
Unottan bámultam az arcokat. Először a srácét, majd a velem szembe álló Katyuhsáét. Majd a tekintetem egy újjabb arc felé irányult. Egy újjabb nő. Kezdek zavarba jönni ennyi nő láttán. Bár mondjuk még csak ketten vannak, de itt már bármi megtörténhet. Szőkés-fehéres hajú lány írányába biccentettem egyet viszonzás képpen. Még köszönni is akartam volna de hirtelen a másik hölgy közbe szólt igy az én hangomat elnyomta. - Kiközösíteni? Dehogy. - rántottam vállat majd félre néztem. Aztán megütötte a fülemet a lenéző hangnemhez tartozó mondat. Komor tekintettel ránéztem. - Válogasd meg a szavaidat, azt hiszem nem otthon vagy. - mondtam ezt mind oda hajolva és a fülébe súgva. Igy talán rájön, hogy egyedül van a mi területünkön és többen vagyunk jelen pillanatban. Az utolsó kérdésére már nem akartam választ adni. Hagyok szót másnak is....
Sütkéreztem. Remek idő volt. Igy nagy nehezen csukot szemmel és a jobb kezemmel megpróbáltam kihalászni a cigit a zsebemből na meg persze az öngyújtót is. Ezzel a két dologgal el tudnék élni egy jó ideig. Na meg persze hajzselé az kihagyhatatlan kellék. Nagy nehezen végre sikerült kikotornom a cigit és a számba tenni márzsak az öngyújtót kellett körbe kergetnem a szebemben. 1 perc múlva az is sikeresen meglett és már vigan is füstőlhettem a part mentén. Valami csobogást hallottam. Mintha valaki beleugrott volna, de csak ilyen picit. Szemeimet kinyitottam majd felültem. Pont jókor néztem oda. Valami vöröset láttam. Szívtam kettőt a cigiből majd jobban vizslatni kezdtem a vízet. Zavaros volt és folyton egy vörös foltott láttam úszni. Töprengeni kezdtem, hogy mi az ördög lehet ez. Annyira gondolkoztam, hogy észre se vettem de már a második szál ciginél tartok. Nagy nehezen feltáplászkodtam a földről majd elkezdtem körbe járkálni a tavat. Kíváncsi gyerek voltam mindig is.
|
<em georgia,="" serif;\\\"="">-Nane!Most ezért fogtok kiközösíteni????*.*-néztem nagyot.Ez mindig is nagyon bántott.Már ovi óta mindenki azért közösít ki mert más vagyok!Mert nam vagyok a tettek embere,mert nem vagyok olyan erős,mert sokat beszélek!Azt hittem hogyha ide jövök máshogy fognak velem bánni.Hirtelen megjött egy másik "amarthi".-Na mégegy "amarthi"!-forgattam meg a szemeimet.-Akkor valaki megmondaná legalább hogy merre van a határ???-mondtam.Tisztára nagyon eltévedtem...
|
Hirtelen a víz zavarossága keltette fel a figyelmemet, így a víz alá merültem. Mikor felemelkedtem, megláttam a parton egy férfit (Marcin).. Félmeztelen volt, ami nagyon tetszett nekem O.O. Kuncogni kezdtem, de észbekaptam, és lemerültem megint a víz alá, hogy ne lásson meg az illető.
|
- Ahh. Rohadt meleg van.. - jelntettem ki hangosan. Gyakran szoktam hangos kijelentéseket tenni mégha nem is egyedül vagyok. Megszoktam, hogy az emberek hülyének néznek. De általában ők járnak rosszabbul ha egy rossz szót is szólnak. Nyöszörögtem össze vissza. Melegem volt. De ez az én hibám. Reggel még kicsit hüvős volt ezért beöltöztem, hát igen. Erre a délutáni forróságra nem igazán számítottam. Legközelebb előre gondolkozok. Azon törtem magam még is hogyan hüthetném le magam. De csak csoszogtam és csoszogtam. Semmi épp ötlet nem születet meg. Kezdtem elszégyelni magam. De aztán valami pompás ötlet szöget ütött a fejembe. Víz! - Micsoda remek gondolat.. - hörögtem az orrom alatt. Ugyan is amint megpillantottam azt a kis tavat velem szemben egyből az volt az ötletem, hogy bele vetem magam. De hát mégse. Az is elég lesz ha már víz közelébe ülhetek. Mikor oda értem senkit nem láttam, gondoltam egyedül vagyok. Igy lekaptam a felsőmet a bakancsomal együt és a fejem alá tettem őket párnát helyetesítve. Lábaimat a vízbe lógadtam a karjaimat össze fontam a tarkomon és sütkérezni kezdtem. - Azt hiszem ezt eltudnám viselni..
|
Éppen sellő formában voltam.. Asure-t nem láttam, így örültem, hogy leszakadt rólam egy kicsit, hiszen már kezdett az agyamra menni. Egy tóban foglaltam helyet, és a felszínen, háttal úsztam lassan, és süttettem a hasam, meg a farkamat is. Mosolyogtam, és hogy ne süssön bele a nap a szemembe, becsuktam a szemem.
|
Csöndesen sétáltam, a már megszokott fehér ruhámban, és a rózsaszínes sálammal. Most levettem a fejdíszemet, hiszen egy kicsit zavaró, így most reggel. Mostanában reggelente fel szoktam venni egy vékonyka kabátot, mert még hideg van. Egy gyengéd szellő most fölébresztett, és magam elé meredve sétáltam. Ritkán szoktam aludni, már meg lehetett szokni, hogy a határ közelében járok, a falusiakkal viszont nem nagyon jó a kapcsolatom, mert nem értenek meg. Lenege-ről álmodoztam, aki el akart taszítani Thaurbaa, és a rossz oldalra állítani. Nem szoktam sírni, de most mégis... Kijött egy könnycsepp a szemem alól. De ez csak átfutó érzés volt, mert csak az az egy jött ki. Gyorsan letöröltem az arcomról, és tovább sétáltam. Hangokra felemeltem a fejemet, és feléjük tekintettem.
-Sziasztok...-mondtam csöndesen, hiszen illik köszönni. Kai-nak odabiccentettem, őt már ismerem egy ideje, de még nem eléggé. Ő is úgy tudja, hogy Toccata... De mégsem az a nevem.. Hanem... Áhh, inkább nem mondom el, maradjon csak titok :3. A másik férfinak is odabiccentettem. Őt még nem ismertem, de elég szimpatikus volt... De nem.... Áhh, az érzések zakatolása a szívben és az agyban, soha nem ugyanaz.. Nem kell hogy szimpatikus legyen, nem kell.. Legalábbis ezt akartam elhitetni az agyammal. A nő felé néztem.. Már láttam néhány thauri városban, szóval egyértelmű, hogy ő is az. A nővérem rángatott el egy ideje abba a förtelembe. Brr, inkább egy szót se róluk.. De most mégis ittvan egy, a szemem előtt. A legjobb lenne, ha leölnénk, de mégsem vagyunk szívtelenek, nem arról vagyunk híresek.
|
Csendben néztem őket, és elengedtem a láncomat. Nem álltam velük szóba, inkább nem... Legalábbis Katyusha-val nem..
|
Felvont szemöldökkel figyeltem a nőt. Talán azért volt nekem fura mivel nem ide valósi. Mondjuk.. a falu beliek is néha elég furcsák számomra. Főleg a nők. Sose fogom megérteni őket. Nem lehet nekik sose jot tenni, ezért is vagyok meg nélkülük. Ha sárkányt akarnék otthonra akkor inkább keresek egy igazit. Ezen a gondolaton jöt röhögtem magamban. A lány megemlitette a nevét. Most talán az lenne az illendő, hogy én is eláruljam magam? Na de egy thaurinak? Francokat! A hölgyemény többes számban beszélt. Furcsálva pillantottam körbe ilyenkor láttam meg azt a sápadt arcú fiút aki nem messze állt tőlünk. Katyusha a kezét nyújtotta felém. Ilyenkor a normálisreakció az embereknél az volna ha jólmegmarkolnák a kezét, de ez nem én vagyok. Csak egy egyszerű mozdulattal két lépést hátráltam. Ezzel csupán azt jeleztem, hogy nincs kedvem barátkozni az ellenséggel. - Későn? - lepődtem meg. - Hiszen még fiatal az éjszaka. - mondtam vállat rántva majd a hajamat is eligazitottam, hogy ne logjón bele a szemembe.
|
A francba!Ezek tudják!néztem ijedten magam elé miközben észrevettem egy másik alakot.-szóval nem!Katyuhsa!És igen Thauri...-mondtam naaagyon naaagyon halkan a végét.A kezemet nyújtottam ahogyan apu csinálta a vén trotyokkla régen...azok a régi szép idők!Majd odanéztem a másik emberkére.-Szia!Hogyhogy ilyen későn mindketten?-néztem a másik-másikra is.
|
Csendben, lehajtott fejjel sétáltam, és a láncomat szorongattam, ami a számban volt, és a fülemen végződött. Szerettem, de unatkoztam, nem bírtam aludni, így hát flöltöztem, és kijöttem sétálni. Ide jöttem, a határhoz, hiszen nincsen it senki.. Általában. Most viszont két embert is láttam. Hallottam, amit mondanak, és igen. a nő thauri. Megforgattam vörös szemeimet, de nem voltam vámpír.. Angyal.. Furcsa angyal...
|
Minden napi sétámat tettem. Messze voltam a falu hatalmas zajától. Sose bírtam a hatalmas ricsajt. Ezért szoktam kora hajnalban elindulni és késő este haza menni. Ilyenkor általában csak a kocsma zaja hallatszik ki az utcákra. Kiráz a hideg ezektől. Részeges disznók, aztán ha elköltötték az összes pénzüket amiért keményen megdolgoztak akkor haza mennek és ha olyan kedvük van megütik a feleségüket esetleg a gyerekeiket. Az ilyen hírek hallattán mindig ökölbeszorúl a kezem. Csak egyszer kaparintanék meg egy ilyen alakot. Utána egy életre elmenne a kedve az ivástól is. Az égre emeltem a tekintetemet. Mélyet szippantottam a levegőből. A meditációs pillantatott egy erős lökés zavarta meg amit a hátamon éreztem. Megfordultam és az idegenre néztem. - Hm, és ha igen? - szólaltam meg a sajátos mély hangnememben. Ezzel a kérdéssel máris elárulta magát a kedves kis hölgy, thauri.
|
Úristen!Mi a jó eget műveltem!Átjötten a határon!!Jaj nekem ha valaki olyannal összetalálkozok!Mondogattam magamban.Amikor elindultam még jó ötletnek tűnt.Ahogy így gondolkozom nagyban nekem jött valaki(Nivan)...Illetve én mentem neki...-Ohh!ezer bocs!ugye te nem vagy felderítő?
|
-Hmm... Ha nem vagy szószátyár, akkor az csak jó lehet. Nem áradozol mondjuk arról, micsoda csinos leányzók járkálnak az utcán. Végre valaki, aki nem fog hip-hop szerelmet vallani -mondta, próbálta hangját és mozdulatait játékossá tenni, de valahogy nem jött össze, majd visszafeküdt a tetőre, úgy hallgatta tovább a férfit. Legszívesebben visszaszívta volna azt, amit az imént mondott, de nem tehette.
Elmosolyodott.
- Tudok róla, épp ezért a tulajdonságomért szeretnek -vigyorgott, és Monroe szemeibe nézett. Utolsó mondatát meghallva csendben maradt, egy korán kelő tücsök távoli ciripelését is lehetett volna hallani, ha az este közeledett volna. Pislogott párat, szinte lehetett látni a feje felett a kérdőjelet, hogy ez akkor most mi volt, majd kitört belőle a nevetés. Szája elé tapasztotta a kezét, hogy azért mégse legyen olyan hangos.
- Ez... Ez mi volt? -kuncogott. - Én, mint valami nyomozó a komoly kérdéseimmel? Tudod, hogy ez most meg tőled volt fura? -kérdezte vigyorogva. - Egyáltalán nem tudok olyan kérdést feltenni, ami komoly lenne. Vagy csak én gondolom úgy -öltötte ki nyelvét, közben behunyta jobb szemét.
|
Az égre bambult ő is. A felhőket nézegette és különböző alakokat talált ki belőlök: fésülködő skproió,balettozó troll, sárkány szoknyában.....stb. Természetesen agyában a Thauri fantáziavilág volt a jellemző és ilyen dolgokat képzelt el, mint például a skorpióra egy Amarthi valószínűleg egy ritkaságnak minősülő pillangót venne észre. Amikor Rakki komoly hangon megszólalt, Monroe összerezzent, hirtelen volt számára ez a hangnemváltás. -Ne haragudj, de én nem vagyok egy szószátyár típus...-mondta ki őszintén, még csak nem is sejtve hogy al ány mivel készül folytatni. Tágra nyíltak a szemei a következő mondaton. Mintha fenyegették...sőt zsarolták volna!-Hát...én nem tudok olyan témát felhozni amiről ellehetne beszélgetni. És még is milyen téma az ami nekem nem tetszene? Tudsz róla hogy mennyire furcsa vagy most? Akár egy kopó aki félelmetes vallatásra készül...-vont le egy hasonlatot, bár kisebb-nagyon sikerrel, és itt az elsőként említett van érvényben: KISEBB :) Kíváncsian várt és hát....talán egy kicsit rettegett de azért ne túlozzunk :P
|
Rettenetesen megkönnyebült amikor Chris visszaváltozott és elmondta hogy mit érzékelt. Megértően pillantott a fiúval, mint aki jártas az ilyesmi dolgokban. Pedig nem! Azurenak csak tökéletesen kifejlődött az a képessége hogy mások helyébe képzelje magát az adott pillanatokban. De természetesen nem feltétlenül jön össze mindig, de általában igen. :) -Rothadó?-értetlenkedett cseppet.-Valóban...legalábbis ami a dörömbölést illeti....-mondta. De épp hogy abbahagyta a mondatot síri csend lett. De nem a béke csendje. Aggodalom, és feszültség szállta meg a levegőt, és Azure tökéletesen érezte. Fülhallgatóját bevethette volna, de most a kíváncsiság a félelemmel vegyítva túlerőben volt az eszének működésénél. Azure lemerevedett, a résnyire nyitott ajtó felé pillantott. Mintha megállt volna a levegő. De egy hirtelen pillanatban egy hatalmas dübbenés és csapódás volt érzékelhető. A résnyire nyitott szobaajtó kivágódott, Azure a földre esett egyik karjával az ágyba kapaszkodta. De a lenti ajtó is nyitva volt....csakhogy az még lassan nyikorgott....
|
Egyszerűen képtelen volt reagálni a történésekre. Az ajtótól való felrohanástól kezdve nem tudott már saját magán uralkodni, elfogta a félelem. Ember alakjában nem lett volna ilyen, de macskaként sokkalta jobban félt a kinti dolgoktól. Tágra nyílt szemekkel bámult az ágy alól az ajtó felé, Azure hangját is épphogy meghallotta, de egy ideig nem tudta feldolgozni a szavakat. Tekintete ide-oda cikázott, mintha bármikor és bárhonnan lecsaphatnának, és attól tartana, hogy mindjárt elviszik a szörnyek, melyek nem is léteznek.
Lassan sikerült megértenie a szavakat, és kényszerítette magát, hogy visszaváltozzon. Ilyen esetekre sajnos még nem fejlesztett ki magának semmiféle technikát, így az amúgy könnyű visszaváltozás is nehézkesre sikeredett. Az ágy alatt végül megjelent emberi formájában, ujjai remegtek az előbbi "sokktól". Kikecmergett az ágy alól, fáradtan takarta el fél arcát jobb kezével, és azon tanakodott, hogy ezt hogyan magyarázhatná el. Még ő maga sem értette, mi történik, csak annyit tudott biztosan: nem lenne jó találkozni azzal a valakivel, aki kinn áll.
- Valami olyan van odakint, amivel nem kéne összefutnunk -mondta, majd egy kis szünet után folytatta: - Valami rothadó áll az ajtó mögött, és csak arra vár, hogy beengedjük. De hogy mi? Fogalmam sincsen -rázta meg a fejét. - Bocsáss meg, hogy aggodalmat okoztam, de a macska alakomban könnyebben kap el a rémület, mint általában.
A dühös kopogtatás csak még bosszúsabbá vált, egy percre sem akart abbamaradni, és már úgy tűnt, betörik az ajtót, megszűnt. Hirtelen síri csend támadt az előbb még zajos házban, mintha eltűnt volna az a valami, ami az előbb még kínzó feszültséget okozott Chris számára.
|
- Rendben -mosolygott Monroe-ra, majd tekintetét újra az égnek szegezte. A végeláthatatlan kékség majdnem töretlenül ugyanolyan színben pompázott, de a bárányfelhők foltossá, tarkává tették. Néhány madár is elröppent fölöttük, és elgondolkodott azon, hogy miért ne lehetne ő is egy madár. Nem kéne senkivel sem a saját fajtájából hadban állnia, elrepülhetne olyan messzire, amilyenre csak akar. Nem kéne tartania attól, hogy esetleg megtámadják.
~ Bár ha arra gondolunk, hogy vannak ragadozó madarak az égen, akkor ugyanúgy veszélyben lennék ott, mint most itt ~gondolta.
- Te, Monroe... -kezdte teljesen komolyan, mintha valamiről le akarná rántani a leplet, fel akarná fedni a titkot. Talán meg is ijedhetett, ahogy hallotta így beszélni Rakkit, hiszen Monroe-nak volt rejtegetnivalója.
- Nagyon keveset beszélsz, nem akarom, hogy beléd fojtsam a szót a "dumálhatnékommal" -ült fel, kezeit támaszként rakta maga mögé. - Dobj fel egy témát, vagy én fogok, de az lehet, hogy nem fog tetszeni neked -húzta el a száját.
|
Kicsit megszeppent de aztán nekifutott és átugrott. Érkezéskor megingott de aztán néhány jobbra meg balra dőlés után megtalálta az egyensúlyt. Tovább ment a következő ugrás már majdnem tökéletes volt, kicsit megcsusszant az egyik cserépen de csak leguggolt és nem esett tovább. :D Aztán jött az utolsó vagyis amikor már Rakki megállt. Monroe nekifutott és hoppsz átugrott a lány mellé de most nagyobbat csusszant ezért kénytelen volt a lányba kapaszkodni. -Huhh....ehhez még hozzá kell szoknom-mondta és visszapörgette az ugrálásait elképzelve önmagát és gondolatban jót kacagott a látványon. Aztán Rakki mellé ült.-Valóban olyan, és megfelel itt-mondta már csak azért is mert nem akart többet ugrabugrálni. :D
|
Bólintott, jelezve, hogy megértette a válaszát, majd figyelte, ahogy Monroe erejét használva mellé áll. A kérdésére nemet intett.
- Nem. Még megyünk tovább is -mosolyodott el. Általában ilyenkor szoktak elborzadni, hogy most akkor innen hova tovább, a mosolyt pedig nyugtatásnak szánta, bár nem biztos, hogy hatásos is volt.
- Remélem, tudsz néhány métert ugrani, mert most úgy fogunk tovább haladni. Tetőről tetőre.
El is indult, először csak lassan, óvatosan, felmérte a terepet, hiszen nem egyenes háztetőn járkált, ami kicsit megnehezítette a futást. Ahogy hozzászokott a dőlt cseréptalajhoz, már magabiztosan rohant, és egyik háztetőről a másikra ugrott. Egy-egy ugrásnál térdeit derékszögig felhúzta, alsó lábszárát a felsőhöz zárkóztatta. Egy pillanatig úgy tűnt, mintha repülne, majd macskaként ért a másik cseréptetőre: talpra, cipői hangosan koppantak. Ekkor megállt egy rövid időre, megnézte, hogy Monroe boldogul-e egyedül is, mert ha nem, akkor kénytelen lesz egy angyalt hívni segítségül, vagy egy pokolfajzatot az Alvilágból.
Ha Monroe alkalmazkodott a helyzethet, és sikeresen ugrott át Rakki mögé, akkor a lány folytatta útját. Tovább haladt, és már nem kellett sok, míg az utolsó házig értek. Ott megállt, hátrapillantott, hogy Monroe még a közelben van-e. A férfi Rakki mellé érve láthatta, hogy a város szélére értek, ott már nem volt több ház, már csak egy vékony sávban mező, azt pedig felváltotta egy sűrű erdő. A mezőre felhők árnyéka került, a nap melegen sütött, madarak csiripeltek. Mögülük néhány macska nyarvogott, kutya ugatott, gyerekkacaj hallatszott.
- Ez a kedvenc helyem. Közel az éghez, közel a városhoz és közel a természethez. Mintha mindhárom világ egyesült volna -ült le, gitárját levette, s maga mellé tette. A tetőre feküdt, kezeit feje alá tette, onnan bámulta az eget, melyen aranyos bárányfelhők kúsztak.
- Ráadásul túl elhagyatott ahhoz, hogy a vénségek ide eljöjjenek, mert nem találnak senkit sem, akivel beszélgetést kezdeményezhetnének -nézett utána a férfira. - Hogy tetszik? Ha nem felel meg, akkor mehetünk máshova is.
|
[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés