[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
A hölgy után mentem akinek még nevét se tudtam. Azonban hatalmas bátorsága meghozta számára a gyűmölcsét, hisz el lehet mondani hogy ő az 1. ember ki társalgot egy mohózabáloval. A harcibotom két pengélye viszahozodot, s egy általmatlan kis botnak látszodot amit visza akasztottam a hátam mögé a tokjába. Követem tehát a segitökész leányt mig végűl a fogadó bejárata elé nem vezetett. Alaposan szeműgyre vettem a plakátokat. 3 letéptem a helyéröl és páncélom mögé tettem a többi begyűjtött plakát közé. A maradékot leköptem az undoritó zöld nyálkámal. Illetve egy plakátott békén hagytam ahol ép egy ember bűnözött tűntettek fel. Az emberek nem tartoztak hatáskörömbe igy azokat a plakátokat mindig békén hagytam. A természetfeleti lényekel foglalkoztam csupán. A leköpésűk a teljesitést jelképezték, a begyűjtöteket természetesen még nem őltem meg. Hogy miért volt jó ez a magunk fajtáknak? Mert élveztük eme játék, vacsora vadászatott és legaláb a nemzet számára is hasznosat teszünk miközben kajánkat vadászuk le. Természetesen pénzt fűzeséget követelni beszedni nem is szoktunk, mert nekünk nincs rá szükségűnk. Aztán a vörös hajú nőre néztem jelezve hogy itt végeztem.
|
Elkezdte magával húzni, s akárhogy próbált szabadulni a szorításából, nem sikerült neki. Végül egy falhoz lökte és elengedte. Két pengét húzott elő...már teljesen fel volt rá készülve hogy fel fogja szabdalni, de végül nem bántotta hanem a falba vésett valamit x3 Ezzel rendesen ráhozta a frászt. Megkönnyebbülten felsóhajtott, és elolvasta mit vésett a falba. -Ömm...gyere. -mondta, és célirányosan elindult a fogadó felé. Fura volt ilyen kihaltnak látni most a falut. Néhány perc múlva oda is értek. A fogadó bejáratánál a falra ki volt tűzve még pár körözési plakát. -Itt vannak.
|
Amint megbizonyosodtam hogy semmire se megyek ez álltal, megragadtam az idegen hölgy kezét s ha akarta ha nem magamal huztam. Mivel fizikailag én voltam erősebb. Egyenesen egy ház falához érkeztűnk s ugymond kisé durva bánásmodal a falhoz löktem s elengedtem. A város egyetlen élő teremtménye most rajtam kivűl, a ház falla és áldozatom is vellem szembenézve képtelen voltam elörántani harci botomat. Megnyomva rajta egy gombot két félelmetes penge bujt ki mindkét végéböl (kép). Aztán mintha a hölgyre támadnék felemeltem a fegyvert s lesúlytottam. Természetesen nem az embert vettem célba hanem a mögöte lévő ház falát. Amint a pengém beált a falba. megragadva egy feliratott véstem rá: \\\"Vannak még plakátok?\\\"
|
Elővett pár körözési plakátot. Valószínűleg az előbb is ezeket gyűjthette be. Megnézte a plakátokat majd kérdően nézett vissza a lényre x3
|
Mi csupán igy tudunk beszélni ez nyilvánvaló. Iletve van egy másik alternativa hogy egy kiszemelt természetfeleti lényt irányitás allá vonva közvetitőként használunk. Azonban mivel egy ember állt elöttem velle nem nagyon tudtam mit kezdeni hisz az erőm nem tért ki embererek hatáskörére. A páncélom allá nyultam s kivettem egypár körözési plakátott. Mindenféle veszélyes lény volt ott busáss jutalmakal. Abban reménykedtem hogy ez álltal rá jőn mit is akkarok.
|
Kíváncsian vizslatta a távolból hogy vajon mit csinálhat. Látta hogy valamiféle plakátokat gyűjt. Amikor újra megindult felé kicsit megilyedt, de próbált nyugodt maradni x3 A lény viszont olyan elviselhetetlenül sikítozós hangon szólt hozzá, hogy be kellett fognia a füleit. Miután csend lett, levette kezeit a füléről és rápillantott. -Nem tudnál egy kicsit halkabban beszélni vagy esetleg kevésbé sikítozni...? x3 -kérdezte kissé bátortalanul, remélve hogy nem dühíti fel.
|
Felkeltem és nem törödve az ottani egyedűli társaságomal elkezdtem azt elvégezni ammit szoktam. Ugyan mit lehet egy kihalt városban csinálni? A kapzsiság nem nagyon motivált minket igy a rablás egyáltalán nem fordult meg fejűnkbe. Vásárolni egy kihalt városban szintén nem lehetett. Egyetlen dolog ammit ilyenkor a városban mi mohozabálok csinálni szoktunk. Az a körözési plakátok gyűjtése. Felálltam hát és vellem szemben lévő körözési plakát felé tartottam. Majd hatalmas zöld nyálal leköptem a körözöt hirdetményt. Aztán a melette lévő másik körözési plakátott letéptem. és fura páncélom mögé rejtettem. Aztán elkezdtem kutattni plakátok után. Majd a hölgyhöz mentem. Hatalmas sikitozos hangon rá kérdeztem. Oly hangos elviselhetettlen sikitozos hang hagyta el számat ammi a házak űvegéit is szétt törte. Fűll beleszakadhat eme hangtol.
-Plakátok?
Amint eme sikoltozos kérdésnek vége szakadt a levegő s tér vagy 50 szeres vízhangal ismételte meg ugyan ezt a hangott.
|
Amikor közel jött hozzá, egy pillanatra a szíve is megállt és inkább becsukta szemeit, úgy érezte itt a vég x3 Várt egy kicsit, ám nem történt semmi úgyhogy kinyitotta a szemeit. A lény már nem volt ott. Körbepillantott, s látta hogy leült egy padra.
|
A fiatal s tudatlan hölgy is ledermedt a félelemtöl. Hihetettlen gyorsaságomat használttam s egy pislogás allatt olyan közel voltam az emberi teremtményhez hogy orunk szinte majdnem összeért. Egy jó nagy szipantást halhatott a hölgy mivel épen átszagoltam. Amint megálapitottam a szaga alapján erejét és a nemzethez vallo tartozását, kikerűlve ött tovább mentem mig lenem űltem egy padra hosszu út kipihenése végett.
|
A városban járt már amikor hirtelen pánik tört ki és mindeki elmenekült. Értetlenül figyelte az embereket, s megkérdezett egy nőt hogy miért fut el mindenki. A nő hadarva elmondta neki hogy egy mohozabáló közeledik a városba, majd el is elfutott. Madyson viszont az sem tudta miaz mivel még nem hallott ilyen lényről x3 Nem túlzottan érdekelte a dolog, azt gondolta úgysem lehet túl veszélyes így nyugodtan ment tovább. Ám hamarosan megpillantott egy nagy bogárszerű lényt. Akkor már biztosan tudta hogy előle menekültek el az emberek. Totál ledermedt és csak állt egy helyben, igazából mozdulni sem mert xD
|
Mikor sétáltam minden élölény fejvesztve futott elöllem. Ép a város fellé tartottam. Undorito karmaimal megáldot lábam már nyomokat is hagyot utánam . Amikor ép egy vadász ment volna vadászni az erdőbe fura dolgott tapasztalt. Az állatok eszüket vesztve rohantak ki a védelmet nyujto othonukbol. Kémrelve figyelte miféle borzalom közeledhet. Amint meglátott könyen betudot azonositani. Undorito bogárszerű kéz. Félelmetes szörnyű lább. A krokodil farok és a szitakötö szárny is már egyértelműen utalt rá hogy egy mohozabállo közeledik. Fura bogár alaku sisakja és páncélzata, na meg a fegyverem már látványátol félelmet keltett. Fejvesztve futott a kis városba vészt hirdetve. Mondanom se kell mindenki fejvesztve menekűlve hagyta el a várost. Kivéve egy vöröshaju merész hölgy ki a figyelmeztettést nem vette komolyan. Végűl jó magam is beértem a majdnem elhagyatott városba. Megálva figyeltem az ismeretlen nőszemélyt ki kivételesen nem futott fejvesztve jöttömre.
|
Unottan ballagott valamerre társaságot keresve.
|
-Rendben van, kíváncsian várom!-mondta mosolyogva és csendesen követte Hexiát az erdőben.
|
A mogorva alak elkezdet sértegetni ezel is igyekezve eltaszitani mindenkit magátol. Azonban jómagam szeretem a kihivást igy erre is csak nyávogni tudtam kedvesen (mert tul kicsi ugyebár) Amint haladt előre hátamögöt továbra is szépen követtem. s ha viszanézett csak egy űldögélő róka kölykött látott. Nem mintha ezel eltudtam volna hitettni hogy nem mozdultam helyemről azonban szórakoztató játéknak igérkezett.
|
Lassan elindultam előre, de még mindig a hátam közepén éreztem a tekintetét, kezdett elfogyni a türlemem. - Szóval, hogyan tudnálak le vakarni magamról?- néztem hátra a vállam mögött, de már nem csücsült az előbbi helyén.- Mondj,mutass,jelezz akárhogyan!- morogtam türelmetlenül.- Nem, kösz,hogy kérdezted, nem vagyok állatbarát és egy zokniba pont beleférnél.
|
Amikor felemelt kicsit elszomorodtam azt hitem nem fog átlátni álcámon. Amint letett és közölte tény álásait még jóban érdekelt és felizgatott. Természetesen makacs modon leűltem mellé aztán hol elöre hol a férfira néztem folytatva ezt mint valami végtelen ciklust. Ezel probáltam tutára adni hogy egy könyen nem fog tudni levakarni magárol. sött mindenhová követni fogom már csak azért is.
|
Lassan lélegeztem, és úgy méregettem a rókát, tekintvén ,hogy álltam. Két lábon, elég érdekesen festettem egy rókával az ölembenaki éppen elhiteti velem, hogy alszik. Persze. Felnéztem az égre és felemeltem a rókát, kinyújtottam a kezem és óvatosan megráztam. - Nem, nem óhajtok egy félig macska félig róka lénnyel bármilyen, értsd bármilyen kapcsolatot létesíteni. Lásd semmilyen kapcsoaltot létesíteni!- és a lendülettel le is tettem a földre. - Te maradsz ott lent, leülsz én pedig haza battyogok, könnyű és egyszerű feladat, még egy róka is megtudja csinálni.
|
Ammint buksimat megpaskolta az idegen lenyugodtam és elég boldog is voltam. Habár az egolya határtalan volt fogalma se volt róla ki játszik valójában kivel. Természetesen ártatlan szerepemet folytatva most ezutal némi tiszteletet tartva csupán őlébe ugrottam fel. Befészkele magam lábai közé szép kényelmesen elaludtam. Vagyis alvást szimuláltam.
|
Ránéztem a rókára, nem értettem mit szerencsétlenkedik, hiszen levettem róla a pórázt, még nem tett rossz fát a tüzre - basszus egyre rosszabb vagyok, vagy inkább gyengébb szívű - de ha fog, majd megkapja a pórázt is. Lassan felemelkedtem, és újra megpaskoltam a feje búbját. - Látod, most már tudod, hogy ki a Nagy Főnök.- modntam önelégült vigyorral az arcomon a rokának. - Szívás kishaver.- néztem le rá mosolyogva.
|
[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|