[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Egy pillanatig tétovázott majd elindult egy irányba és fejével intett Deborának hogy arra jöjjön. Mikor a lány felzárkózott, halk hangon megkérdezte.-Rég sétálsz már?-kérdezte.
|
-De van. -bólintott.
|
Bólintott.-Valahogy én is így.-mondta egy halvány mosollyal az arcán, ami amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment. Nem akart bénának és esetlennek tűnni a rebegős jelenet után úgyhogy agyalt mit agyalhatna ki.-Esetleg nincs kedved inni valamit valaholo?-kérdezte.
|
Elegedte a kezét és rápillantott. -Unatkoztam, gondoltam sétálok egyet. -felelte. -És te? -kérdezte egy mosollyal.
|
Ahogy a lány keze belesiklott az övébe, már határozottan kezet tudott rázni.-Örvendek. Mi járatban erre?-kérdezte halkan.
|
-Debora. -mutatkozott be röviden, s barátságosan kezet fogott a sráccal.
|
Kicsit zavarában ide oda nézett majd úgy gondolta ha már találkoztak illene bemutatkozni. Kicsit remegve, de kínyújtotta a kezét.-Ömm....Zero vagyok. És te?-kérdezte halkan és a lány arcát fürkészte.
|
Picit megijedt, mivel ő sem igazán figyelt és hirtelen érte a dolog. -Semmi gond. -mosolyodott el.
|
Az erdő egyik ösvényén sétált, néhányszor röpködött.
Az erdőben sétált.
már irtam régebben ><
Egyedül ballagott. Magányosan és gondolataival elfoglalkazva, amikor hirtelen az zökkentette ki amikor összeütközött egy lánnyal. (DEBORA)-Bocsánat...nem vettem észre...-motyogta.
Magányosan járkált a falu egyik kicsi, elhagyatott utcáján.
|
Egy darabig csak bámulta, ő pedig csendben maradt és várta a válaszát. Bár egyáltalán nem szerette azt az elviselhetetlen sikítozós hangot, Madyson viszont nagyon is szerette jártatni a száját, mindig is kíváncsi természet volt x) Bár tartott attól a hatalmas lénytől ami felé tartottak, de hajtotta a kalandvágy tehát nem fordult vissza.
|
 Csak bolintottam ezel válaszolva azt hogy fején találta a szöget. Ép oda tartok. Ez nálunk természetes volt, mivel saját létezésűnket még mi is megvetjűk az önutálat ad nekűnk erőtt. Mi vagyunk ép ezért a tökéletes fejvadászok kik félelmet nem ismerik. Melesleg a táplálkozás számunkra szükséges. Ez a másik okk hogy nem hátrálhatok meg. Miért is közdünk tehát az életért? Mert hasznosnak érezűk magunkat. Alaposan figyeltem a hölgy szemeit, hogy kiolvasam a félelem és az élnikararás vágyát. Jó ideig igy bámultam Madysont. Majd újra megszolaltam írtozatos sikolto hangon.
-Köszönök mindent.- A z öszinte hálás szavamat a szél 50 szer megismételte. S minél töbször anál megnyugtatobnak s hálásabnak tűnt eme mondat. Azonban ezel azt is jeleztem hogy nem muszály követnie. Nem szoktunk hozá mi móhozabálok ilyesmihez. Edig mindenki menekűlni akkart s nem közeledni felénk. Mivel értékes lénynek tartottam nem akartam bajba sodorni, habár az tény hogy jól esett mikor követett. Haladtam tehát tovább az óriás felé.
|
Ismét befogta a füleit, de még így is elviselhetetlen volt a sikítása. Azután megpillantotta a hatalmas fenevedat a hegyen. Innen is óriásinak tűnt, pedig igen messze voltak tőle. -Az meg mi? Ugye nem akarsz odamenni? >_< -kérdezte, közben pedig azon gondolkozott hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet követni x)
|
 Már az erdöben is látszodot a hegyen várakozo gigantikus óriás fenevad. Elég volt felnézni az égre és már láthatová vált a szörnyeteg. A teste tele volt erös páncélzatal. A teste minden szegletétt hatalmas páncélzat védelmezte. A szemei kéken izodtak. Az elennfél még nagyonn messze volt hisz höseink még az erdő közepénél voltak. A bestia pedig a hegyen várakozott. Azonban hogy hatalmas termetétt látni nehettet azt jelentete hogy gigantikusan hatalmas. Höseink magasága megegyezet a szörnyeteg kis lábulyának magaságával. A mohozabálo meg egyenesen ehez a gigantikusan hatalmas szörny felé vette az irányt.
|
Szép kényelmesen haladtam tovább Nimril hegyei fellé. Menetelésem közben hirtelen egy hatalmas űvöltés halatszot a hegyek felől egyfajta csatakiáltás. Figyelmeztetés. Erre én visza sikitottam oly nagy hangerővel ammi a szokásos beszédemnél is elviselhetettleneb. Azaz a hangos sikolyom harmadszor hangosabb hangját kellet utitársamnak elviselnie. Ezzel jeleztem a hegy mélységeiből jövö hangnak hogy jövök. Habár még az erdő közepén voltam az elenfelemnek is volt hangja csakugy mint nekem és a hegyről újra viszakiáltott. Az állatok szintén fejvesztve menekűltek előlem csak ugy mint az emberek. Elövettem hát harcibotomat, benyomva rajta egy gombot a a bot mindkét végén újra ellőjötek a pengék. Aztán sétáltam tovább az erdöben mintha mi se történt volna, egyenesen a hegy fellé.
|
Nem felelt semmit, nem is tiltakozott szóval követte x)
|
Hátra néztem hisz számomra szokatlan volt az hogy valaki ép az én társaságomra vágyna. Azonban kérdésére nem tudtam válaszolni mivel mindig megérzéseim után szoktam menni. Ahol nagy mágikus eröket vagy gonosz eröket érzek afelé szoktam vetni az irányt. Ez a modszer mindig beszokot válni, s mindig egy adot célpontomra szoktam találni. Ugy voltam vele ha követni akkar ugyis követni fog. Igyhát elörefordulva folytattam továb utamat az elenséges ország írányába.
|
A lény távozni készült, de nem akart megint egyedül maradni ígyhát utána sétált x) -Hova mész? Veled tarthatok? -pillantott rá kíváncsian.
|
Értelmetlenűl pilantottam egy darabig a hölgyre. Szerencsére ez a bogaras sisakomnak köszönhetően alig volt feltűnő. Nem nagyon értettem reakcióját azonban nem is nagyon foglalkoztam vell. Mivel csomo zsákmány várt rám hogy felfaljam a plakátok szerint. Kényelmesen elkezdtem továb sétálni abba az irányba ahonét a hölgyemény jött s ahol a lakokk ilyetűkben távoztak. Nem volt már it maradásra okom mivel hálla a segitökész Madysonak hamarabb begyűjtötem a plakátokat. Tehát ép sétáltam a várost elhagyo út felé szép kényelmesen.
|
Befogta a füleit de még így is jól hallotta amit mondott. -Háát rendben. -felelte. -Amúgy Madyson vagyok. -mutatkozott be utólag, halvány mosollyal.
|
Az ismeretlen humanoidon ugytűnt úrá lett a kiváncsiság. Ez már elárulta hogy a mi fajtánkrol még soha életében nem is hallot, igy nem csoda ha nem menekűlt fejvesztve mint a többi teremtmény. Felé fordultam s "válaszoétam" Az elviselhetettlenűl hangos s torz sikoltozos hangomal ammi az egész terűlettett berengve már nem csak űvegek törtek szét hanem agyagcserepek is. A levegű vagy 50 szer suhogta visza mondandomat.
-Ökett kérdezd!
|
[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés