[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Ma a megszokottnál is korábban keltem fel. Fogalmam sincs, hogy miért, de már nem tudtam visszaaludni. Kómásan másztam ki az ágyból, majd miután elkészültem a piac fele vettem az irányt. Nem volt konkrét célom, csupán járni akartam egyet, a főtéren levő hatalmas tömeg pedig ellenálhatatlanul vonzott magához. Már majdnem a piachoz értem, mikor kiáltást hallottam. A közelben egy lány a földön térdelt, mellette egy kosár és körülötte almák. Az emberek nem nagyon törődtek vele, ráléptek az almáira. Mellé léptem, majd legugoltam és segítettem összeszedni a még egyben maradt almákat-Jól vagy?-kérdeztem kedvesen. Egy pillanatra a lány szemébe néztem és halványan elmosolyodtam. Neki is, akárcsak nekem, fele más szeme volt: sárga és kék, nekem meg kék és vörös... Bár leginkább a gyönyörű, fehér haján akadt meg a szemem. Nem bámultam sokáig, gyorsan folytattam a szedegetést, hogy megmenthessük a menthetőt.
|
Egy új nap virradt Amarth szép vidékére. A faluban már nagyban mozgott az élet:kereskedők, vándorok, és az itt lakók lepték el az utcákat. Én is köztük próbáltam utat törni magamnak, ugyanis hatalmas tömeg volt a főtéren. Egy kosarat cipeltem a kezemben tele almákkal, amiket még a főtéri piacon vettem kora hajnalban. Ám bejutni könnyebb volt mint ki. Ugyanis ahogy egyre jobban kelt fel a nap annál inkább többen jöttek a piacra. Én, szerencsétlen folyton folyvást beleütköztem egy idegenbe.
-Jaj! Elnézést! Bocsánat! Sajnálom! Ne haragudjon!Bocsánat!-és így mentem keresztül az embertengeren. Mikor már majdnem kiértem egy sokkal tisztább utcára "sikeresen" még nekem is jött valaki, és hiába figyeltem oda, elestem kiejtve a kezemből a kosaram. Az almák pedig mind kiestek és elgurultak.
-Áucs! Jaj nee!
Pillantottam kétségbeesetten a szene-szét gurult gyümölcsökre. Megpróbáltam gyorsan összeszedni őket mielőtt rálépne valaki, ugyanis egy-két alma sorsa az előbb ez lett.
Egy ideje gyalogoltam már. Kicsit tovább merészkedtem el az Amarth és Thaur közti határtól. Nem igazán aggódtam amiatt, hogy egy amarthi esetleg meglát is elkap, hiszen félkézzel elbánok vele.
Először is kerestem egy magas fát, amit betudok mászni. Mikor a fát megtaláltam, egy csinos kis aranynyakláncot vettem elő a zsebemből. Nézegettem, forgattam a kezembe.Hm...tényleg szép példány! Messziről is simán kivehető!
Megállapításom után pedig nemes egyszerűséggel felugrottam a fa egyik ágára, majd helyet foglaltam ott. Ezután pedig csak kiélesítettem érzékeimet, és...vártam.
|
Toccata
Látván Nivan "küszködését" felkúszott az arcomra egy félmosoly. Fehéres hajam a szemeim közé hullot, amik szinte világítottak a félhományban. Úgy néztem a férfira. Amikor rám nézett, elkaptam a tekintetemet. Egy ötlet kezdett születni a fejemben... És amint lehetőség adódik rá, cselekszem. *nem kell rosszra gondolni :D*
Lionelle
Mikor bedobott a vízbe, grimaszt vágtam és kiöltöttem a nyelvemet rá. A tesóm biztos meg tudta volna oldani ezt a helyzetet sokkal komolyabban is, de = a makacsságomban hála = nekem nem volt annyi eszem , és nem is akartam odahívni, mivel csak akaratlanul is, de lealázna. Megint. Így csak lebukam a víz alá, és megint alakot váltottam; immáron ember lettem. Szárazon jöttem ki a vízből, rövid, babarózsaszín hajamat kisöpörve arcomból. - Így már jobb? Így nem tehetek kár benned... - mondtam némi gúnnyal a hangomban. ~ De bárcsak tehetnék..~ Erős ellenszenvet éreztem a fickó iránt, így csak sarkonfordultam, és leültem egy kőre. Durcis fejet vágva néztem a gyilkos pillantásommal a másikra, és legszívesebben felpofoztam volna. De nem tettem.
|
~ Jézusom, mit csináltál te idióta?! ~ fogtam a fejemet. Ez nyilván valóan a nőnek furcsa lehetett, hogy miért is. Nem baj, elég ha csak én tudom. Csak tudnám mi a frász ütött belém. Ilyen hamar sose adtam ki magamat. Nem baj. Hosszas gondolkozásba kezdtem, most mi tévő is lehetnék. Közben a a lány leült egy nem messze lévő kidölt fatörzsre. Sokan ilyíenkor vagy utánna mennének és elkezdenének vele beszélgetni vagy egy szó nélkül faképnél hagyják őket. Na én most a kettő között vagyok. Nem tudom eldönteni melyik a helyes. De inkább maradtam egyhelyben és a környléket vizslattam. Na persze néha rá pillantottam a nőre, hogy készül e valamire. Jobb félni mint megijedni, nem de?
Még mindig érdekes tekintettel pislogtam a fán ülő sellőre. - Hogy mi ebben a különös? Az, hogy nem szokot egy madár hirtelen átváltozni és egy sellő lenni a helyén?? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Nem értem mi ebben a hihetetlen, hogy nem értem. - Chh, ezt meg miért kaptam? - akartam kérdezni a koránt sem barátságosnak tünő sellőtől mikor az éppen rajtam landolt a fa ággal együtt. - Nem elég, hogy pofon is vágsz de még kényelmesen rajtam is ülsz... - cühügtem püffögtem. Nagy nehezen de levágtam magamról a faágat. A lányt meg fogtam és egy egyszerű mozdulattal belevágtam a vízbe. x)
|
-Én komolyan gondoltam-mondta mélyen belenézve Rakki szemeibe. Majd a puszira igazán meglepődött. Beletúrt a hajába, mert nem volt jobb ötlete, de a következő pillanatban egy gitár volt az ölében. Idegenkedve pillantott a hangszerre. -Hé...az nagyon rég volt már...-motyogta zavartan és hirtelenjében nem tudta hogy is érjen hozzá Rakki...RAKKI gitárjához. ~Még a végén összetöröm~gondolta aggódóan.
Nem engedhette meg, hogy Chris egyedül harcoljon. Azure rögtön felkapta kezét és lehunyta szemeit. Tenyerét lefelé tartotta, és csuklójával egy kecses mozdulatot írt le. Felkavarta a levegőt, és a torz szülemény rögtön odébb repült néhány métert. Ezüstös haja lobogott körülötte, és fülhalgatója is rajta volt. Magabiztosan sétált a betörő felé, de három lépés távolságra megállt tőle. Szúrós szemekkel vizslatta és kezét a zimbiféleség felé tartotta. Mormolt egy varázsigét, mire a lény lábain olvadozott fém kúszott fölfelé, és a cspőjénél megállt, így lebénítva a lábait. De a lény ordított és valami ragacsos trutyi folyt belőle. Ami hirtelen nagyra csapott és odébb lökte Azure-t. A lány nem hátrált meg és Chrsre pillantott. Úgy érezte, hogy a farkas alakban lévő fiúban van minden ereje ezért igyekezett meríteni az energiából. Összeszedte magát és bilincseket idézett (ugyebár fémből) a lénynek a kezéhez hasonló dolgaira, bár a varázslás így sem szűnt meg. Azure a fejére is húzott egy fém szegecset hogy végleg a padlóra tapassza a betörőt. Megölni nem tudta, és képtelen volt rá, hiszen angyal volt. Segítségül hívta Christ, ezért gyorsan rápillantott és a szemeibe nézett, azt mondván: Tied!
Végighallgatta Chorust, bár még mindig villámló tekintetket vetett az idegen nő felé. Számára igeni, idegen volt, és unszimpi. -Nem hagytalak a fenébe-kezdte-Először is, ,,ez" itt rögtön utánad loholt mint egy gazella, és annyira beképzelt hogy kedvem sem lett volna mellette harcolni. Ráadásul ha annyira nagyra van az erejével, miért nem mutatja meg hogy mire képes egyedül? Ne legyen ekkora szája!-korholta le és becsülte alá a nőt. Aztán megrántotta a vállát.-Éreztem volna ha szükség van rám, akkor rögtön ott termettem volna, decsak miután elintézték őt-biccentett gúnyos vigyorral Arcelia felé. -Neked meg jó kis kiképzés lett volna amikor a kis nikkelbolha veled harcol, nem árt ápolgatni a képességeidet
|
Karba tette a kezét, közben durcásan elfordult Kanamétől. Csücsörített ajkakkal kezdett a továbbiakban eszélni, orrát a magasba emelte. Körülbelül úgy nézett ki, mint egy hisztis királykisasszony, aki nem elégszik meg semmivel.
- Ez nem igaz. Örülök, ha utánam jönnek veszély esetén az emberek, nem pedig hagynak a fenébe -kezdte. - És honnan tudtad egyáltalán, hogy fölösleges lennél? Nem láttad egy percre, még egy pillanatra sem a támadókat, nem tudhatod mennyien voltak. És ha mágusok lettek volna? Akkor mihez kezdtem volna egy mágussal az oldalamon egy tucat ellen? -dühöngött gyerekesen visszafordulva Kanaméhoz, majd Arceliára pislantott. - Bocs, ezzel nem alábecsülni szeretnélek, de senki sem lehet olyan erős, hogy egymaga legyőzzön egy tucat kiváló mágust, hacsak nem valami hiper-szuper exharcos.
Tekintetét visszavezette a vámpírra, és folytatta beszámolóját.
- Amúgy meg onnan tudom ezt a sok mindent, hogy elmondták, még mielőtt neki akartak volna látni. Meg tanakodtak az orrom előtt. Mindegyik idióta volt -beszélt még mindig csücsörített szájjal.
|
Lélegzetvételét megszaporázta, mint ahogy az rendjén szokott lenni ilyen helyzetekben, arcán viszont alig lehetett észlelni a nyugtalanságot. Nem volt annyira megrémülve látszólag, és benn is csak épp annyira félt, amennyire kellett ahhoz, hogy összehozzon magában egy tervet, és elhatározza magát. Ez volt a csendben, aztán ahogy bevágódott az előttük álló szobaajtó, felvette farkas alakját, morgott és vicsorgott, majd amint megérezte a bűzlő test szagát, nekiugrott a vállának. Nem tudta megmondani abban a pillanatban, hogy ember volt-e, avagy valami mutáns, akit kísérletezések árán teremtettek, csak az volt számára a lényeg, hogy megvédje Azuret, mellette önmagát is a veszélytől.
Fogait belemélyesztette a testbe, szájában iszonyatos ízek keveregtek, és legszívesebben elengedte volna ellenfelét, de nem tehette. Idegen lépett a területére, és nem engedhette meg, hogy ott garázdálkodjon, mint valami ingyenélő. El kellett intézni, ki kellett üldözni: ez egy farkas feladata.
- Sajnálom, nem akartalak felébreszteni az álmodozásból -kuncogott, amikor meglátta Monroe meglepődött arcát. Rakki sejtette, hogy a fiú elkalandozott, hála a lány énekszójának, de vajon hová sodorták gondolatai? Erre Rakki inkább nem kérdezett rá, miért is tenné? Nem rá vonatkozott, ha meg úgy adódik, akkor a fiú úgy is elárulja, hol járt gondolatban, de az is megeshetett, hogy olyan lényegtelen, hogy nem is kell szóba hoznia.
Elmosolyodott, mikor Monroe elmondta, mi a véleménye az "előadásról". Örült a dicséretnek, és bár sokan mondták már, mennyire jó, valahogy mégis ez esett eddig neki a legjobban. Mindig mosolyogtak rá az emberek, mikor énekelt, majd dobtak némi pénzérmét a gitártokjába egy-két dicsérő szó kíséretével, de ez az eset valahogy más volt.
- Örülök, hogy ennyire tetszett -mosolygott kedvesen, és a férfi következő mondatára el is nevette magát. - Néhányan már mondták ezt, de szerintem senki sem gondolta komolyan -jegyezte meg kuncogva, és gondolt egyet, közelebb hajolt Monroe-hoz, mire egy puszit nyomott annak arcára. Újabb vigyor kísérte őt a puszi után, majd játékosan ki is öltötte a nyelvét jobb oldalra, miközben jobb szemét behunyta. Ugyanarra döntötte meg enyhén a fejét is.
Monroe utolsó mondatára meglepődött. Pislogott néhányat, aztán kizökkenve a csodálkozásból, megszólalt.
- Igen? Mondjuk valahogy illik hozzád. El tudnálak képzelni egy gitárral a kezedben. - Lekukkantott saját hangszerére, majd vissza a férfira. - Kipróbálod? -kérdezte, és szó nélkül már át is adta a gitárt.
|
Teljesen el volt bűvölve, nem is tudott másra figyelni. Rakki hangja teljesen körülölelte, és teljesen el is bambult. Amikor véleményt kért, akkor alig tért magához. Megrázkódott és zavartan pillantott a lányra.-Huhh...-sóhajtott.-Ez meseszép volt-mondta rajongó tekintettel. És tapsikolni kezdett.-Én vagyok az első számú rajongód!-mondta halvány mosollyal, majd némi perc csend után megszólalt.-Régen én is gitároztam...-mtoyogta.
|
Ahogy meghallotta az engedélyt adó szavakat, nekikezdett egy lágy és kellemes dalnak. Először a gitár szólalt meg játékosan, betöltve az utca csendjét, majd Rakki is bátran kieresztette hangját.
Gone away are the golden days
Just a page in my diary
So here I am, a utopian citizen
Still convinced there's no such thing as idealism
Memories they're following me like a shadow now
And I'm dreaming
And I've already suffered the fever of disbelief
I've seen your act
And I know all the facts
I'm still in love with who I wish you were
It ain't hard to see
Who you are underneath
I'm still in love with who I wish you were
And I wish you were here
I was true as the sky is blue
I couldn't soon say the same for you
So now I find denial in my eyes
I'm mesmerized by the picture that's in my mind
Tell me when I'll finally see your shallow heart
For what it is
Cause I don't want to keep on believing in illusions
Sometimes I can't explain
And I'm so sorry that I can't
I'll try to concentrate
On your true identity
Rakki elhallgatott, és néhány akkord után a gitár is elcsendesült. A dal kellemesen töltötte be a területet, talán mást nem is lehetett hallani, a szél sem fújt, mintha pont neki találták volna ki ezt a helyet a szereplésre. A lány sóhajtott egyet, ezzel kieresztve az összegyűlt feszültséget. Félt attól, hogy elhibázza a szöveget, vagy esetleg egy hangot sikeresen hamisan ad ki, de ez nem történt meg - hál' Istennek.
- Nos? Hogy tetszett? -emeli sárga, vidáman csillogó tekintetét Monroe-ra.
|
 Egyedül sétálgattam az utcákon. Rövid farmernadrág, rózsaszín-fekete csíkos póló és egy fekete vékony pulóver volt rajtam. Pulcsimhoz illő tornacipőket viseltem, hajam lófarokba volt fogva. Két kezemet az elülső zsebeimbe dugtam, és szórakozottan a magam előtt lévő kavicsot rúgdostam az út végéig. Az elágazásnál felsóhajtottam. Eny kicsit unatkoztam. Otthon nem tudtam csinálni semmit, Shiki sehová nem akart menni...
~Lusta disznó!~ morogtam magamban. Felnéztem a már nyugvó napra. Szerettem a naplementét, viszont most türelmetlen voltam végig nézni a \\\"jelenetet\\\", ezért inkább úgy döntöttem, elmegyek egy közeli könyvesboltba.
 Otthon lustultam az ágyamon, nehezemre esett kikászálódnom az ágyból, de muszáj voltam, mert majd éhen haltam. Lementem a konyhába és összecsaptam magamnak egy gyors szendvicset, amit hamar magamba tömtem, majd ittam rá egy kicsit. Kinéztem az ablakon. Sokan mászkáltak a barátaikkal ide-oda, szerintem csak én ültem egyedül itthon. Amira is elment sétálni.
~Igazán mehettem volna vele, de már mindegy....~ gondoltam.
Visszamentem a szobámba, és direkt ráestem az ágyra, ami nagyot reccsent alattam, de nem igazán érdekelt. A könyvespolcra emeltem tekintetem. Még olvasni is lusta voltam. Hason fordultam és próbáltam elaludni, kevés sikerrel.
~Keresd meg a húgodat.~ suttogta egy belső hang, amire megijedtem és felültem az ágyon. Akaratom ellenére átöltöztem valami normálisabb ruhába és kiléptem a házból. A szél enyhén fújt, kellemesen. Elindultam egy irányba, én se tudtam merre. Pár perc után tudatosult bennem, hogy merre megyek, majd megálltam. Nem volt kedvem átkutatni az egész várost, de egy kis séta lehet, hogy jól esne. Elindultam tehát újra, csak most egy másik irányba. Végül nem kerestem meg Amirát, csak mászkáltam.
|
Teljesen le volt nyűgözve amikor eelőkerült egy gitár, és Rakki ölében hevert. Tekintete rögtön a lány vékony ujjaira siklott, ahogy gyöngéden pengetni kezdte a hangszert. Rögtön azon járt az esze, hogy mikor gitározni tanult gimis éveiben. Gondolatban már magához is vette régi gitárját és megpróbált leütni néhány akkordot. Gondolatvilágából Rakki kellmes hangja rántotta vissza, a való világba. Még mindig megbűvölten nézte, bár egy kicsit zavarban volt, és majdnem el is pirult, hogy egy kicsit elmélázott. -Persze...hát hogyne-mondta de még mindig letörölhetetlen volt arcáról a meglepődöttség. Már el is tervezte, hogy mikor hazamegy felmegy a padlásra és megkeresi a gitárját. Tyhű milyen rég is vette elő. Még gimis korszakaiban, amikor még a lányoknak udvarolt vele. xdd
|
- Na igen. Megesik, de ez így jó -mosolygott, aztán a mellette fekvő gitárját nézegette, melyet tokba öltöztetett még a nap elején. A fehér tok kacagott, ahogy rávetült a napfény. Rakki késztetést érzett arra, hogy elővegye a benne megbúvó hangszert, és játsszon rajta. Így is tett. A zipzárja hangosan megszólalt, felnyitotta a tetejét, mintha egy kincsesládát nyitott volna ki, majd kivette a pihenő húros hangszert.
- Nem bánod, ha eljátsszok egy dalt? -kérdezte barátságosan, ölébe véve és ráhajolva a gitárra. Lágyan megpengette ujjaival a húrokat, melyek kellemesen, halkan töltötték be a csendes helyet. Rakki arcán lágy mosoly ült, szemeiben is kedves fény csillant, de kicsit másabb, mint korábban. Nem az a virgonc, játékos csillogás, hanem egy visszafogottabb, érettebb és nyugodtabb.
|
TOCCATA
Némán figyeltem a Thaurit, majd unottan a földet kezdtem el bámulni. Egy idő múlva már éppen hogy indulni akartam, az úgynevezettt Nivan megszólalt nagy meglepetésemre. Néhány mp alatt átvizslattam a férfit zöldes szemeimmel. Nem láttam benne okot, amiért ne mondtam volna el neki a nevemet. - Toccata- válaszoltam csöndesen, majd kezet ráztam vele. Megláttam a közelben egy kidőlt fatörzset, oda leültem. Atestvéremen gondolkoztam... Olyan... Olyan hülye tesóm van!!!
LIONELLE
Szégyenemben elvörösödtem. Na jó, csak egy kicsit... Farkamat lóbálva ültem az ágon. Aférfira néztem. - Visszaváltoztam... MI EBBEN OLYAN KÜLÖNÖS?- Förmedtem rá,majd az uszonyommal rácsaptam a fejére. Hirtelen reccsent az ág, és ha az erős ütéstől nem esett volna el, akkor most biztosan. Ugyanis a fejére esett az ág, hiszen pont az ág alatt állt.
|
A nő végre elment. Egy ideig még nztem ahogy szalad vissza a területére. Helyes, jól is teszi. A tekintetem félve de a fehéres hajú lányra terelődik. Egy ideig bámultam és csak bámultam. Nem szóltam semmit. Némán vizslattam. Valami megfogott benne. Talán a fejérhaja ahogyan a vállára hullik vagy a világitó zöld szemi. Nem tudom eldönteni. - Nivan vagyok. - nyújtottam a kezemet egy óvatlan pillanatban. Valószínűleg túl hamar és váratlanul. Nem lepődnék meg ha megijesztettem volna egy kicsit.
Még mindig csak vártam a csodát. A cigim lassan elfogyott igy eldobtam. Elő kotorsztam a dobozt majd mégegyet előszedtem. Amint meggyújtottam furcsa dolog történt. Egy sellő ült a fa ágon ahol eddig a madár. Kezembe fogtam a cigit majd ránéztem , rá a sellőre majd vissza a cigire. És ismét a sellőre. - Tudtommal semmi fű nincs benne. Vagy valami erős halucinogén. - ráztam meg a fejemet. Kicsit még a szemeimet is megdörzsöltem. - Te hogyan kerültél oda? - léptem közelebb a fához.
|
-Nem szokásom-szögezte le komoly hangnemben. A lány következő mondtatára hitetlenül felhúzta szemöldökét és úgy nézett Rakkira. Kicsit megijedt ahogy hirtelen a lány elkezdett nevetni. -Úgy tűnik ránk jött a fura-láz....-gondolkodott el és ahogy látta Rakkit nevetni ő is elmosolyodott.
|
-Kösz!-majd azután hátra arc és irány haza mielőtt összetalálkozom egy felderítővel...//Katyuhsa el,de hozok egy másikat csak kiigénylem//
|
Csak megforgatta a szemeit. -Ha menni akarsz, akkor menj.. De ne előre.. Hanem hátra arc, és úgy mész előre oké?-mondta csöndesen.
A füst rossz hatással volt Lionellére. Nem csak a madár alakjára.. Gyűlölte a füstöt, hiszen az olyan természetellenes. Ezért kezdett el prüsszögni. Ami nem jó jel. Még nem nagyon tudta használni azt, hosz prüsszögésre ne változzon vissza. Így, visszaváltozott sellő formába, és úgy ült a faágon.
|
A fehéres hajú lányon teljesen tükrözödött, hogy kivan akadva a thauri nőre. Mondjuk ezt nem csodálom. Én se csipem igazán őket. - Szivatni? - háborodtam fel. Nem tudja ő még milyen ha én szivatnám. - Azt hiszem te valamit nagyon félre néztél a szivatással kapcsolatban. - forgattam meg a szemeimet. Azt kérdezi elmehet e. Vicces. Egyel talán ki mondta, hogy maradhat vagy hátjöhet. A hölgyemény már kezdte nagyon felhőzni magát.. a semmin. Ezért is nem értem a nőket. A semmiért hisztiznek, sírnak na és persze mérgesek. - Ha ennyire menni akarsz miért vagy még mindig itt? - vontam fel az egyik szemöldökömet és vontam kérdőre a nőt.
|
-Na?Továbbra is szivatni akartok?Vagy elmehetek?-kérdeztem eléggé mérgesen.Utálom ha azért közösítenek ki mert más vagyok!
|
Még jó párszor körbe jártam a tavat. De semmivel se jutottam előrébb. Idegeségemben rágyújtottam még egy cigire. Csak szívtem és a vízet néztem. Majd a kifújt füstöt vizslattam. Szabadon száll és olyan sok formában. Mégis minden egyes molekulája mérgező. De én még is szívom. Akár napi több dobozzal is. De amig komolyabb bajok nem jelentkeznek hidegen hagynak az okok. Amig jól érzem magam addig aggodalomra semmi ok. Merengésemet egy hatalmas fény zavarta meg. Össze szűkitett szemekkel néztem a fény forrása felé de nem láttam már semmit ott. Csak az utó jeleket láttam: a víz fodrozodott a levegőből pedig egy madártoll szállott a víztetejére. Egy madár szállt a közeli és egyetlen fára a környéken. Gyanus ez nekem. A semmiből tünt elő. A fa alá sétáltam lassacskán majd a füstöt a madárra kezdtem fújni.
|
[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés