[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 t
-Nem egyszerű? Hát milyen bonyolult?-jegyezte meg enyhe gúnnyal a hangjában, aztán egy könyv szót hallott csengeni az ismeretlen nő szájából.-Én nem szoktam a fejemet szellőztetni ugyanis nem olvasok bugyuta könyveket...-mondta és leeresztette karjait, amik eddig keresztbe fonva voltak elhelyezve mellkasán, így pedig megütötte az oldalán lévő hosszú kard hüvelyét. Hát igen, két kardos állt egymással szemben, ez pedig egy tényleges tény volt. MAjd egy bókot vélt hallani e szúrós szavú hölgy szájából. Ami igazán meglepte.-Köszönöm, bár effajtát még nem hallottam.-mondta a bókra célozva, ugyanis nem nagyon dícsérték meg még az alakját, igaz nem is nagyon mutatta meg mások előtt, de nem is nagyon dícsérték meg még azok akik látták.
|
- Csak hogy tudd, nem egy egyszerű hölgyeménnyel állsz szemben -mondta és ezt nem angyallétére értette. Nem becsülte le kardforgatói tehetségét, sem varázslatainak erősségét és hatékonyságát. Azonban ezt az erőt nem tudta viszonyítani a férfiéhoz, hisz nem ismerte, azt se tudta, hogy csatát kezdeményez-e, vagy sem. Mindenesetre minden lehetőség átszáguldott a fején. -Kérdésedre a válasz pedig csak annyi, hogy ez a hölgyemény mindössze kiszellőzteti a fejét egy elég macerás könyv után -felelt a kérdésre. -Szép a farkas alakod -mondta gyökeresen eltérve a témától. A "bókot" pedig komolyan gondolta. Nem találkozott gyakran alakváltókkal, így nagyra becsülte, hogy láthatta a férfi másik alakját. Azonban a farkast, és annak alakjának felvételét kicsit gyűlölte, de lehet, csak macskaszeretetéből fakad ez az ellenséges érzés.
|
Átváltoztam emberi alakomba. Végigmértem a lányt, jóval alacsonyabb volt nálam, szárnyaiból következtetve angyal lehetett. Meglepődtem, amikor megszólalt. Elhúzta a száját és kissé ferdén pillantott a hölgyre.-Én is kérdezhetném. Egy ilyen hölgyemény ilyenkor az erdőben? -kérdezett vissza. A második mondatával nem törődött túlzottan, Fhonkhan nem volt a legtipikusabb ,,csak úgy gyilkolok egyet" típus. A lányon látta hogy kabát van. NEm gondolta hidegnek az időt, a meleg bunda érzés még megmaradt az érzékszerveiben.
|
~ Jön... ~gondolta, majd teljesen kihúzta hüvelyéből a kardot. Azt hitte, hogy a farkas ugrani fog, hogy vacsorájává tegye Freyát, de a lény elgondolásával ellentétesen cselekedett. Lassan lépdelt felé, ami meglepte. Nem vonta fel a szemöldökét, arckifejezésén nem volt semmi olyasmi, ami enyhe döbbenetét elárulhatta volna. Mindössze egy kicsit tétovázott, majd elrakta kardját, vissza a biztonságos hüvelybe. Jobb lábát visszahelyezte a bal mellé, bal kezét csípőjére helyezte. -Mit keresel ilyenkor itt? -kérdezte, mert cselekedetéből rögtön levette, hogy a farkas egy alakváltó. -Egy átlagos farkas már a földre terített volna -tette hozzá. Komoran nézte, hangja monoton volt, szinte már unalmas, de mégis figyelemre méltó. Csöppet ellenséges volt, és parancsoló. Hallatszott hangján, hogy határozott, hogy semmivel sem lehet megtántorítani. Mindössze a hang volt az, ami ennyi mindent elárult a személyiségéről.
|
Teljesen nyugodtan álltam, hiába pillantottam meg kezében a fénylő kardot, amin a holf fénye megcsillant. Teljes testemmel felé fordultam, kivettem karcsó alakjából hogy egy lánnyal állok szemben. Nem tudtam Amarthos e vagy Thauri, de ahogy megmozdult a szellő, megéreztem kellemes illatát, amiből könnyedén kikövetkeztettem hogy Amarth népébe tartozik. Közelebb léptem hozzá szememből nyugalom áradt és semmi bántás akarás. Ha ezek után is meg akar támadni inkább visszaváltozok, de kíváncsi voltam mennyire fél tőlem, hehehehe igen ilyen vagyok én.
|
Otthon ücsörgött lámpafényben egy könyv fölött. Már az utolsó oldalakon járt, izgatottan várta a végkifejletet, ami arcán nem jelent meg, csupán magában érezte a feszültséget. Tekintete az utolsó soron járt, majd a ponton megállt. Becsukta a könyvet, elégedettség öntötte el belsejét. A könyv jó volt, tetszett neki, az átgondolására pedig szüksége volt egy kis sétára. Felállt, az ablakhoz sétált, elhúzta a függönyt. Sötét volt odakint, Freya pedig ezt az időpontot találta a legjobbnak egy kis kirándulásnak. Visszahúzta a függönyt, a kabátjáért ment. Felhúzta, a kabáton lévő két résen átvezette szárnyait, melyet a tükör segítségével könnyedén megtett. Felhúzta cipőjét, majd lekapcsolta a villanyt, és kilépett a szabad ég alá. Csendes volt minden, a falu utcáin nem járt senki. Sejtelmesen égtek a lámpák, melyek halványan világították meg arcát és alakját, ahogy a kikövezett úton haladt.
Csendesen járt, kezeit kabátja zsebébe dugta, mert már a hidegtől kezdtek átfagyni, megmerevedni. Arcát enyhén csípte a lágy szellő, mely néha végigsuhant a házak közt.
Kiért a faluból, lassan az erdőhöz érkezett. Csak a szélén bóklászott, majd farkasvonyítást hallott. Nem aggódott emiatt, magával hozta kardját, varázsolni is tudott, ha éppen elijesztésre volt szükség. Azonban a farkas közelebb volt, mint hitte. Megtorpant, kardjához kapott, és fakrasszemet nézett vele. Épp azon gondolkodott, vajon a farkas ebbe az erdőbe tartozik, vagy máshonnan jött, esetleg egy alakváltó. Terpeszben állt, jobb lába hátrébb volt, testsúlya elől. Hűvös tekintettel méregette a farkast, s várta, mit tesz.
|
Az erdőben csámborogtam, termetes farkas alakomban. Bundám már vastag volt, de néha mégis megborzongtam, mert a hideg szél bekúszott a szőrszálaim közé. Füleim előre hátra mozogtak, minden neszre figyeltek. Nem rég ettem, úgyhogy az előttem észvesztve szaladgáló nyulak fel sem keltették az érdeklődésemet. Hogy hová is mentem? Nem is tudtam. Szeretttem az erdőben csak úgy köröket rónni. Mancsaim nyomot hagytak a poros úton, és kicsit porzott is a föld út, de később letértem róla a fűbe, ami már a késő estén harmatos volt. Ahogy kifújtam a levegőt, meglátszódott egy kis párafelhőben, minden egyes lélegzet vételemkor. Aztán meguntam a kocogást, lassú lépésekbe váltottam. Szerettem Amarth csendjét ami ilyenkor az erdőben uralkodott. Nesztelen volt minden, már a nyulak is elcsendesedtek. Elégedetten néztem körbe, mintha csak az én területem lett volna. Kihúztam magam, hátsó lábaimat behajlítottam majd orromat magasan az égnek emeltem, farkamat behúztam, s egyik mancsomat felemeltem. A mellkasomból egy mély morgás tört elő ami a kiérkezéskor egy hangos, elégedett vonyítást hallattam. A kis felhjő kisiklott és el is tűnt rögtön. Amint a hangnak végeszakadt, fejemet lejjebb hajtottam és ülő pózba helyezkedtem. De amint megtörtént a pózváltás neszt hallottam. Jobb fülem hátrarezdült, fejemmel pedig arra pillantottam, de nem láttam semmit.
|
Csendben volt, nem igazán tudott témát keresni, sohasem volt jó a beszélőkéje. Csupáncs jól érezte magát a lány társaságában, és erre csak rátett hogy egy ilyen szép helyen voltak. Bár ahogy lefelé tekintett, kicsit megborzongott, elég magas volt. Néha Deborára pillantott. Már nagon szeretett volna mondani valamit, csak éppen nem volt ötlete. :$
|
A lény tűzbe borította az erdő nagy részét, s hatalmas fekete füst keletkezett. Amikor Xhors felvette és felrepült vele, végre egy kis friss levegőhöt is juthatott. Tehetetlennek érezte magát, és elgondolkodott hogy talán még is vissza kellett volna fordulnia, így csak hátráltatja a többieket >.<
|
Hatalmasatt nyeltem mikor láttam hogy a gigantikus lény vaktába tűzett nyitott az erdőre.
-Bocsás meg.
Elraktam a fegyveremett s kétt kezemmel megragadtam Medysont. Miért kértem bocsánatott? Mert elégé undorito bogárféle teremtmény lehettem. Nem ép az elbűvőlö lények közé tartoztam. Lehett hogy undorodott is ettől. Azonban kétt társamal ellentéttben én nem voltam ilyen errős. Tehát megragadva a lányt felrepűltem az égbe a szitakötö szárnyaimat használva probáltam kitérni a támodások előll. Azazz repűlve probáltam manöverekett végrehajtanni hogy megusszuk élve a dolgott.
|
Xzordal
 Nekki emme dolgott kiccsitt komolyra kellett vennie. A fegyverével probálta visszaverni a fellé jövvő csapásokatt. Elégé megkellett elölltetnie magátt hogy más irányba űsse a felé érkező csapásokatt. Azonban erőlkődései nem voltak hiába valloak.
|
Xworzxsznak
Mivel ő volt a csapattkapitány emme bűvésztrűk nem ijessztette el. A felé tartto sugaraira nézett. Az erejét koncentrálva képes volt a termésszet feleti erők írányitására. Elég erős volt ahoz hogy lazán eltéritse a sugár irányát. A felé jött sugarakatt amik eltalálták volna vissza kűldte a feladonak. Azonban ez az orriásnak se kocant meg jó páncélzatának kösszönhetően. A vezér szép kényelmesen ment tovább mintha mise történt volna.
|
Xworzxsznak
Mivel ő volt a csapattkapitány emme bűvésztrűk nem ijessztette el. A felé tartto sugaraira nézett. Az erejét koncentrálva képes volt a termésszet feleti erők írányitására. Elég erős volt ahoz hogy lazán eltéritse a sugár irányát. A felé jött sugarakatt amik eltalálták volna vissza kűldte a feladonak. Azonban ez az orriásnak se kocant meg jó páncélzatának kösszönhetően. A vezér szép kényelmesen ment tovább mintha mise történt volna.
|
Páncélozot vortexing
 Elég dühős volt az óriás ugyanis érezte hogy nyugalmát zaklatni probálják. Elég jól éltt itt terorizálva a közelben élő gyenge teremtményekett. Habár kihivói elég messze voltak még s ő még mindig a hegyen, még 3 matt dörentett földrengést idézve ellő. Azonban látván hogy az erdőben lévö hőseinket ezt nem rémitette el kéken izo szemeiből vaktába tűzelni kezdett kék sugarakatt az erdő felé. Ha teretmény mérette akkora hogy hőseink a kislábujának magaságát se érik el elehet képzelni két izo szempár mekkora lehetett s a kilőtt sortűz. A gigantikus kék sugarak az erdő részeibe csapodtak hatalmas földrengést s krátert idézve ellő. Mintha meteoridok csapodtak volna az erdő bizonyos pontjaiba.
|
Csendben és figyelmesen végighallgatta, aztán megszólalt.
-Akkor szerencsésnek is érzem magam, hogy veled találkoztam nem pedig a 10 lény valamelyikével... -felelte, miközben a földet bámulva haladt, de végül Xhors-ra pillantott és halványan elmosolyodott.
|
-Szerencséd. Legtőb társam szét tépne. Vagy ha mágikus természetfeletti lény lenél felfalnának. A vezér is csupán kedvemért segitett.
Menttem tovább majd folytattam a magyarázást.
-Villágokra vagyunk osztva. A leggyatráb jutott nekem. Világok a mi vadássz terűleteink. Felfalva minden szépet és csodálatosat. Az 1 a legveszélyesebb. Képes mindenki létezését megsemmisiteni. Szeszélyből minket is felszokott néha falni. Probáljuk a nagy 10 ranguakat kerűlni. Igy az anya világunkban szoktunk lenni vagy vadászterűleteinken. Figyelve a 10 mértéktelen társunkat kik a több tizerer világbol már 30 világ létezésétt tette semisé. Mi gyengébek inkáb vadászterűleteinken maradva minimális táplálékot veszűk magunkhoz. Azaz a veszélyes teremtményekre vadászunk kik az it élőket fenyegetik. Azonban eme óriás. Páncélozot vortexingel eggyedűl nem bánok ell. Ezért anyámtol kértem segitséget ki őkett kűldte. Habár 10 erőslény elől titokba tartsuk a világok létezését nekik gyerekjáték lenne emme teremtmény legyőzése.
|
-Értem. -felelte. -Fura hogy ilyen régóta léteztek, én pedig még nemis hallottam rólatok. -jegyezte meg.
|
Menetelés közben ismét hátatt forditva magyarázkodásba kezdtem.
-A születésűnk és az erőnk számát. Van egy hatalmas anyánk akki 101 gyermeket szűlt. Azonban egyre sirányab minőségben. A jó anyánk egy idős a ti világotokal és halhatattlan. Tehát ha halunk éhen és nem ember ől meg minkett képesek vagyunk újászűletni azáltal hogy anyánkba száll tudatunk s újra megszűl. Minél hosszab a szám a kifejlődés anyi napig huzodik. Tehátt minél kisebb a számod anál erősebb vagy és anál hamarab tudsz újászűletni. Ez esettben én vagyok a leggyengéb és legsirányab példány.
|
Befogott füllel hallgatta végig, de így is tisztán hallotta amit mond x)
-Már nem tudsz elbizonytalanítani, ha már idáig eljöttem nem fordulok vissza. Szeretnék veletek tartani. -mondta halvány mosollyal, s követte őket.
-Egyébként mit jelentenek ezek a számok..? -kérdezte kíváncsian.
|
Medisonhoz fordultam közölve a tényálásokat hogy tudja mi épen a helyzett. Sikoltozo torz hangomal tehát probáltam emberek nyelvén elmondani mi folyik itt.
-Az óriás mi világunkbol való. Meglépett. Nem maradhatt itt mert ártalmas e világiakra. Megprobáljuk legyőzni és felfalni. Mi Mohózabálok képesek vagyunk minden varázslatos teremtményt elnyelni. Ha ép ezért a természet feletiségre pecializálodott. Muszály folyamatosan vadásznunk és ennűnk hogy életbe maradjunk. Azonban amit mi elnyelűnk az megszűnik létezni még az időböl is mintha soha nem lett volna. Ezért félnek minkett. Gyengénk csupán a magadfajta humanoid faju teretmények. Kik elitélve minkett vadásznak ránk. Minkett csak ti fajotok tud megőlni. Az előbbi incidens 66 sal Xzordal ezért történt. Ne tarts velűnk! Nem biztos hogy ép börel megusszuk. Utközben elmagyarázok dolgokat ha kiváncsi vagy valamire.
Aztán jó magam is követtem társaimatt. Aztán megfordultam ismét Medison fűlébe sikitani valamit.
-Életedett Xworzxsznak köszönd a csapatkapitánynak ő a 25 ős. Én nem tudtalak volna megvédeni tőle mert 101 es vagyok.
|
[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés