[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Levágódott egy székre, hallgattva Freya "érezd otthon maga" szavára. Aztán az újabb kérdésre választ adván széttárta karjait.-Amit elém teszel, megeszem megiszom-mondta hiszen magától értetődő számára, hogy farkas révén eléldegél a húson és bármely innivalón, emberként sem egy válogatós fajta. Csak a lényeg hogy legyen ehető a dolog.
|
A hegyen mászkált már órák hosszat. Szokásos csuklyás köpenyét viselte, és nem éppen téli időhöz való ruházatot. A sötétkék anyag, benne arany öltéssel nem igazán olvadt bele a tájba.
Vadászaton volt. Egy, a hegyekben élő medvét akarta becserkészni, ami nem volt egyszerű feladat, hisz erő, nem könnyű leteríteni. Lacey azonban biztos volt abban, hogy neki sikerül, és bőrét, szőrméjét jó pénzért adhatja el.
Megérkezett a barlanghoz. Az út eddig biztonságos volt, a hó ropogott alatta. Hűvös szél fújt, ami cseppet sem zavarta, imádta, mikor a hideg szellő hozzáér bőréhez. Íja maga előtt volt, a tegezből kihúzott egy nyílvesszőt, amit felhúzott. Lassan merészkedett a barlang nyílásához, majd a szájához lépett, a nyílvesszőt pedig a sötétségbe lőtte. Hangos odítás hallatszott bentről, mely visszhangzott a barlangban. A vessző telitalálatot ért, de nem olyan helyen, ami végzett volna bárkivel is. Dübörögve jött a medve kifele, amint meglátta Laceyt, üldözni kezdte. A nő gyorsan elugrott, a medve azon a helyen hatalmasat csapott mancsával, mire a hó, mint porfelhő, úgy szállt föl. Lasey újabb nyilat lőtt ki, mely újabb találatnak bizonyult, de megint rossz helyen. A medve előbukkant a hófelhőből, ordítva mutatta ki minden egyes fogát. Lacey megfordult és futásnak eredt. Az út két irányba vezetett, nem tudta hirtelen honnan jött, így csak futtában választott egyet, és ott haladt tovább. Az ösvény egyre keskenyebb és csúszósabb lett, de nem zavarta. Egy pillanatra maga mögé nézett, a medve a nyomában volt.
Egy szakadék tátongott előtte. Kicsi volt ugyan, de még így is ugrania kellett. Fél pillanat alatt felmérte a távolságot, majd ugrott. Ekkor vette észre, hogy nem messze onnan egy ember áll, méghozzá ezüstös hajú. Először azt hitte, a volt törzséből származik, de bal karja nem arra engedett következtetni. Innen látta sárga szemeit, mely szintén nem a törzs egy jellemző vonása. A felszerelése is más volt, de azért felkeltette az érdeklődését, mégis ki lehet az, aki ide merészkedne rajta kívül, ebbe a hidegbe.
A szakadékon átugrott, megfordult. A medve is ugrott, szabadon hagyta sebezhető részeit, így Lacey újabb nyílvesszőt használt el. Felhúzta, varázserejével bevonta jéggel, elengedte, mire a nyíl szélsebesen szúrta át a medve koponyáját. Az állat előtte esett le, újabb felhőt kavarva. Egy vessző a jobb oldalán, egy a hátán, egy a fejében. Lassan megint kell vennie új vesszőket, mert kezd kifogyni belőlük.
Hangosan füttyentett, mire egy ló vágtatott oda hozzá szekérrel mögötte. Tíz méter választotta el őket. Lacey fogta a medvét, és egyszerűen ledobta. A holttest a szekérre esett, a ló megugrott, és majdnem elügetett. Lacey elrugaszkodott, majd ahogy ellőkte magát, a ló hátára érkezett. Megfogta a gyeplőt, s a különös ember felé lovagolt. Azonban mégis megállt pár méterrel messzebb, nem akarta zsákmányát veszélyben tartani. Ráadásul azt sem tudta, ki ő, így egy újabb nyílvesszőt készített elő.
|
 Rimhil hegy legtettején bolyongtam azaz szűlőhelyemen. A rideg havas hegyek közt ép esett a hó. Pajtásnak becézgetett tűzkigyó szellem mi bal kézfejemhez volt kötve nem valami jól viselte emme idöjárást igy felcsavarodva a karomon békésen aludt.Igy folytatuk útunkat a havas hegységben. Jó magam szerettem ezt az időjárást. Azonban két oldalt elágazo vékony köpenyemet a szél vadul sodorta írányánmegfelelően. Jól felöltözött szokásos ruházatomban voltam igy nem nagyon fáztam. Vastag keménybör csizma. Bugyogos nadrág és a börpáncélzat melegen tartotta a testemet. Aranyszinű szemeimel néztem a tályat menet közben.
|
Aamint az óriás szörny rájött hogy a vaktába tűzelésnek nincs értelme, lenyugodva abba hagyta s kényelmesen várta leűlve mig mi az erdőn átveregetjűk magunkat. a két móhozabálo társam sétált kényelmesen tovább mintha mi sem történt volna. Én leszáltam a földre s letettem a földre utitársamat. Borzalmas sikoltozos hangon megkérdeztem
-Egyben vagy?
|
- Köszönöm -biccentett. Hangja nem épp olyan volt, mint aki tényleg hálás lett volna, inkább olyan, mintha sikerült volna megértetnie egy nem éppen itelligens és okos emberrel, mit is szeretne.
Otthonosan belépett a nappaliba, majd a konyhába. Belenézett a szekrényekbe, hogy meglesse, mivel tudhatná vendégül látni alakváltó barátját. Akadt néhány dolog, de nem volt benne biztos, hogy szereti.
- Érezd otthon magad -mondta, miközben visszasétált Fhonkhanhoz. -Sajnálom, hogy ide hoztalak, de ilyen korán nem hiszem, hogy kinyitna valamilyen kis üzlet is. Ráadásul ahogy láttam, nem bírod te sem a tömeget, még ha csak pár emberről is van szó -állapította meg. -Van valami, amit szívesen meginnál vagy megennél? -kérdezte. Furcsa volt, hogy ilyen udvariasan kérdezett rá.
|
LEesett az álla azon hogy most a lány komolyan a házába vitte el. A ház tisztaságán elcsodálkozott, ehhez képest Fhonkhan elég koszos volt, legalábbis kicsit kényelmetlenül érezte magát. Ahogy Freya ránézett megforgatta a szemeit. Mivel kabát nem volt rajta csak le rúgta magáról a cipőt de nem igazgatta nagyon jelentősen majd kérdőn pillantott a lányra legalább így megfelel-e neki. xd
|
Nyugodtan sétált, de nem hangzott el köztük semmiféle mondat. Freya sem szólt, nem tartotta fontosnak a társalgást. Csak lépteik hallatszottak, ahogy haladtak, majd amint beértek a faluba, ő is egy grimaszt vágott. -Ilyen korán emberek? Pff... -mondta lesajnálóan. Freya szerint az embereknek ez még korai időpont ahhoz, hogy az utcákon mászkáljanak.
Számolgatta az utcákat, hol kell befordulnia. Nem mintha nem tudta volna, de ez már egy berögzült szokás volt nála. Az egyiknél befordult, majd a házakat figyelte. Hirtelen megállt, előhalászta a kulcsot, bedugta a zárba, elfordította, majd az ajtó kattant egyet. Lenyomta a kilincset és belépett a házba. Egy kicsi előszoba tárult eléjük, hol Freya levette a kabátját, az akasztóra helyezte, cipőjét lehúzta, s a fal mellé tette. Fhonkhanra nézett, kb. ezt várta el tőle is xD
- Ez lenne a házam -mondta csak úgy mellékesen.
|
Rég akadt már társasága, ezért örömmel követte a lányt. Mondjuk neki az erdő zajai teljesen megszokottak volna, szinte nem is zavarta őt, teljesen természetessé váltak farkas érzékeinek köszönhetően. Nem szerette a városokat, és a nagy emberi társaságot. Kicsit kirikítonak tartotta magát, de azért követte a lányt, de amint az utcákra lépett elfintorodott ahogy meglátott néhány szálingózó emberkét. Nem szeretett színtiszta emberek közelében lenni. Mégpedig a faluban elég sok előrodult, habár szinte már a varázslények uralják majdnem az egészet. A lényeg hogy nem szívlelte nagyon a társaságot. Ebben vélte hasonlónak a lányt. ~na az első hasonlóság~gondolta de igazából nem nagyon rajongott nagy felfedezéséért. x) Kíváncsi volt hogy Freya hova viszi őt.
|
-Tudom, de már olyan jól elterveztem...:3-válaszolt a fiúnak. Aztán nemsokára a fogadóhoz értek és Jasper előreengedte.
-Ó, de udvarias lettél hirtelen:'D Köszönöm^^-köszönte meg, majd bement és helyet foglaltak egy tök cukker asztalnál. Dia csendesen nézelődött, megszemlélte. hogy milyen is a fogadó belülről. Elég szépen ki volt díszítve, szóval kissé magával ragadta a lányt. Aztán Jasper "dörmögésére" lett figyelmes. Szinte alig vártak 2 percig, de máris türelmetlenkedett.xD Nevetett egy sort rajta, viccesnek találta.x)
-Nyugi...szerintem nemsoká jön egy...x) Ha nem jön...akkor veled megyek és elláthatjuk a baját...-vigyorodott el cinkosan. Aztán körülnézett. Éppen látta, mintha feléjük jött volna egy pincér és már felcsillant benne a remény.
-Na! Jön*-*-örült meg, de aztán el is szált az öröme, mert a pincér nem hozzájuk ment, hanem a mellettk lévő asztalhoz...-.-
-Vagy mégsem><-állapította meg.
-Na jólvan...ha 5 percen belül nem jön senki, odamegyek és kicsapom a hisztit!>.<
-Oké!*-*-csillant fel a szeme.-Akkor már indulunk is!-helyeselt Kaelinnek, majd el is indult abba az irányba, ahonnan jött.
-Juuj...kíváncsi vagyok mit szólsz majd a dolgokhoz!*-*Meg majd...ugye mesélsz nekem? Kíváncsi vagyok, miújság veled^^
|
~A szárnyaimat és a kardomat kivéve ~tette hozzá gondolatban cseppett gúnyos arckifejezéssel. -Ennek örülök -tekintett a felkelő nap felé. Narancssárga szemei a fény hatására vörösesen izzottak, melytől Freya angyalvámpírnak tűnt. -Utálom, ha elkezd élénkülni az erdő. Olyan nyüzsgő, mint egy város -morgolódott, miközben az útra bicegett. -Én megyek haza -nézett mogorván Fhonkhanra. -Ha gondolod jöhetsz te is, meghívhatlak valamire. Egyszemélyes társaságot még eltűrök -mondta, majd elindult. Nem ment valami lassan, alacsony termetéhez képest gyorsan haladt. Gyorsan elgondolkodott napi teendőin, de nem volt különösebb programja. ~Akkor alszok egyet, ha már úgy sincs semmilyen elfoglaltságom. Az egész éjjelt elsétáltam és elbeszélgettem, jó lenne egy kis pihenés is ~gondolta. ~Feltéve, ha nem jön velem. Ha velem tart, akkor foglalkozok vele, angyallétemnek úgy sem árt egy-két éjszaka alvás nélkül.
|
Ferdén pillantott a lánra.-Talán probléma, ha végigmérem kivel is társalgok éppen? Amúgy nem nincs rajtad semmi különös-mondta vigyorogva, majd körbenézett. Lassan kezdett hajnalodni és az ég vöröleni kezdett ahogy a nap ébredezni próbált. Az élet is indulni kezdett az erdőben.
Csendben volt, nem igazán tudott témát keresni, sohasem volt jó a beszélőkéje. Csupáncs jól érezte magát a lány társaságában, és erre csak rátett hogy egy ilyen szép helyen voltak. Bár ahogy lefelé tekintett, kicsit megborzongott, elég magas volt. Néha Deborára pillantott. Már nagon szeretett volna mondani valamit, csak éppen nem volt ötlete. :$
|
- Annyira nem -felelt, miközben az előttük álló útra tekintett. Nem tűnt hosszúnak, de ahogy visszapillantott oda, ahol találkoztak, máris látta a különbséget. Furcsa levegő keringte körül, mintha egy zombi lett volna. -Ki fogom én ezt bírni? -dünnyögte az orra alatt.
Lassan elindult, egy ideig vonszolta magát, majd hangos sóhaj után kiegyenesedett, és úgy ment, mint egy normális ember. -Neked nincsen hasonlóan különös képességed? -kérdezte. Sejtette, hogy Kevin furcsának találta ezt, hiszen mindenki rákérdezett, őrült-e. Szólásra nyitotta a száját, de lenyelte a kitörő kérdését. Megengedett egy halvány, egyben keserű mosolyt, aztán megrázta a fejét, arcán pedig újra feltűnt a felhőtlen vigyor és tekintet. -Sokan őrültnek néznek emiatt, de nem annyira érdekel -mondta később. -A növények és állatok sokkal jobb barátaim, mint az emberek. Ők nem árulnak el soha... Ugye te sem fogsz elárulni? Ugye leszel a barátom? -nézett őszinte tekintettel Kevinre.
|
Ő pedig csak tétlenül álldogált amíg a lány a fával beszélgetett x) Eléggé ráhozta a frászt amikor leesett a fáról, de miután látta hogy nem lett komoly baja, megnyugodott. -Sebaj, megtaláljuk ígyis. -mosolyodott el. -Egyébként nem ütötted meg magad nagyon, ugye? -kérdezte őszinte aggodalommal.
|
-Hmm... A fogadó, mi? Arra még nem nagyon jártam, innen nem is tudom, merre van... -motyogta, miközben állát dörzsölgette. Egy kis ideig gondolkodott, majd megfogott egy ágat, lábait beleakasztotta, s lelógott rajta. Haja a legalsó ágakik lenyúlt, arca pedig pont a fa arca előtt volt. Természetesen ezt az arcot csak ő láthatta. -Tudod merre van? -kérdezte.
- Mégis hogy a fenébe tudnám?! -rivallt rá a fa, mire Sakura ijedtében sikítva leesett a fáról.
- Bocsánat... -motyogta, miután földre ért. Szerencsére a fenekére esett, így nem lett komolyabb baja. -Azt hittem tudod... - Hangjából lehetett érezni, mennyire megsértődött. Felállt, és a fenekét paskolgatta. ~Ez fájni fog egy darabig... ~gondolta savanyú arccal. -Úgy tűnik magunknak kell megtalálnunk a fogadót. Ez a fa nem hajlandó segíteni... -mondta Kevinhez lépve.
|
Kíváncsian követte Sakurát, aki felmászott az egyik fára és csevegni kezdett vele. Meglepetten pislogott fel a lányra, nehány pillanatig csak szótlanul álldodált és nézte őt x) Aztán feleszmélt és válaszolt. -A fogadóban vettem ki egy lakást. -felelte, majd körbenézett. Valójában már azt sem tudta hol vannak, vagy hogy merre is van a hazafelé vezető út xD
|
- Persze. Már épp akartam kérni, hogy vezess el a kuckódba, hadd pakoljunk ki, hogy későbbre ne legyen semmi -tekintett Kevinre. Tekintetébe egy kis csodálkozás költözött. Egy fa sóhaját hallotta. Magabiztosan elmosolyodott, előre tekintett, és egy fiatal, ám erős fát pillantott meg. -Mutatok valamit -kacsintott újdonsült barátjára, majd megiramodott, hosszú hajába kapott a szél, ugrott, elkapta a fa egy ágát, előrelendült, de csak addig, míg kézenállásba nem érkezett. Az égbe nyúló lábait lassan kezei közé helyezte.
- Hé! Mit képzelsz, te lány?! -szólt a fa.
- Semmit, csak gondoltam felvidítalak -szólt Sakura szórakozottan. Lábait lóbálta, mint egy kisgyerek. -Olyan szomorúnak tűntél -pöckölte meg a kérgét. A fa csak morgott az orra alatt.
A lány feljebb mászott, a lombkoronáján pedig kidugta a fejét. -Merre laksz? -kérdezte, miközben ide-oda forgatta a fejét.
|
Csendben végighallgatta, bár nem egészen értette, főképp ezt a fával beszélgetős részt x) Amikor a lány elindult, követte és felzárkózott mellé.
-Veled tarthatok? -pillantott rá kedves mosollyal.
|
Halkan elnevette magát, nem számított erre a válaszra, pedig tudhatta jól, hogy a fiúk nem azok a pakolós emberek :D -Igen. 14-15 évemet ott töltöttem, aztán felkeltette az érdeklődésemet a falu, de csak nem rég költöztem ide. Akkoriban sokszor jártam ide, de még mindig egy fán, vagy éppen egy barlangban aludtam. Mikor hogy -vont vállat. -És most nagyon nagy honvágyam van, még jó, hogy a házam előtt van egy fa, akivel beszélgethetek... -mondta, mintha a fákkal való csevej olyan átlagos lett volna.
Lassan elindult egy utcán, nem akart tovább ácsorogni. Hátrapillantott, hogy Kevin követi-e őt. Bíztatóan biccentett, majd folytatta a lassú sétát.
|
-Háát, nem egészen, még nem pakoltam ki mindent. Lusta voltam hozzákezdeni... x) -mondta zavart mosollyal. Közben pedig felkeltette kíváncsiságát amit Sakura az előbb mondott, hogy visszavágyik az erdőbe. -Szóval, te az erdőben éltél eddig? -kérdezte kedvesen, remélve hogy nem veszi tolakodásnak.
|
-Én is nem rég jöttem! -Bólogatott hevesen. -Már sikerült mindent kipakolnom, illetve kicsit átrendeztem a belső részt, hogy barátságosabb legyen, de még így is visszavágyok az erdőbe Fenyőapához... - A végére már megint kicsit lehangolódott. Egy fél percig csöndbe maradt, majd hirtelen eszébe jutott, hogy felajánlhatná a segítségét Kevinnek. -Te már berendezkedtél? -kérdezte. -Mert segíthetek, ha gondolod.
|
[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés