[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
-Most meg mivan?-nézett értetlenül és kivette szájából a cigit majd széttárta a két karját.-Most meg mi rosszatm ondtam???
|
-Mintha legalábbis engem zavarna, hogy bunkó vagy.- mondtam. Ekkor a fejembe hasított az éles fájdalom és a nagyapám szelleme jelent meg előttem. Márr megint zaklatnak a holtak.- Ó basszus..- suttogtam és a fejemet fogtam a halántékomnál.
|
-Nem kell a szívedre venned általában ilyen vagyok-vigyorgott majd ismét kifújta a füstöt csak most körkörös motívumokat képzett a füstből.
|
Felvontam a szemöldököm egy szemrehányó tekintettel körítve. - Te mindig ilyen vagy, vagy csak engem tisztelsz meg ezzel?- kérdeztem és összefontam a karjaimat a mellkasom előtt.
|
-Valaki ma nagyon vicces kedvében van-mondta unott képpel majd mégegyet szívott a cigarettájából.
|
- Hát, elég eszelős képet vágtál, kíváncsi voltam, hogy agybajaid vannak, vagy csak szimplán bolond vagy.- rántottam meg a vállam vigyorogva.
|
Gonoszkás vigyor ült arcára majd kifújt egy nagy füst felhőt majd a lány szemeibe nézett majd megrántotta a vállát de a vigyor nem tűnt el.-Kíváncsi voltam ide tudlak e vonzzani a tekintetemmel-mondta.
|
Visszanéztem, és észrevettem, hogy a földön fekszik, ezért dobbantottam egyet a lábammal, mire a föld hullámozni kezdett a fiú alatt. Vigyorogva néztem őt.
|
Üdvözlés képpen csak halkan szólaltam meg.- Hali.- válaszoltam.- Miért bámultál eddig?- kérdeztem csípőre téve a kezem, amikor már közelebb álltam hozzá.
|
Amint leértem a földre és megláttam a lány távolodó alakját elterültem a földön. Ha ő sem reagál a dolgokra hát én sem fogok, valamit valamiért alapon. Vagyis a semmiért nincs fizettség, vagy valami hasonlóan bölcs magyarázat arra, hogy miért fetrengtem a földön úgy, mint akinek semmi dolga, kiszakítottam egy fűszálat és a végét rágcsálni kezdtem miközben a felettünk izzó gömböt figyeltem, ha itt és ily módon folytatom a heverészést nem lesz vacsorám.
|
-Jaj meg ne halj itt nekem...-motyorászta majd kicsit beljebb ment a sűrűs részbe.-Na és mijáratban erre? Én Ambrosia vagyok-mondta ravaszul és bájosan pillogott a srácra.
A lányt csak szemeivel vizslatta, testi pózán nem sokat változtatott. Cájából kivette a cigarettát majd így szólt.-Üdv-mondta ha már a lány közelebb jött még sem szólalt meg.
|
Nem volt túl érdekes, úgyhogy leszálltam a földre. Elkezdtem hazasétálni.
|
Felnyüsszentettem, és belekaptam a fa indájába a fogamat erősen belemészesztettem az indába és a meghökkenéstől átváltoztam gyíkká és kicsúszantam a szorításból. Lefordultam az egyik szélső ágról, és egyre kissebbre mentem össze, ahogy újra meg újra átöleltek az ágak. Már katica méretű bogárként repültem el a fától, és pillantottam meg a lányt a magasban. Ha játszunk hát játszunk tisztességesen, lehunytam a szemeim és azonosultam a személyiségével, éreztem ahogy lélegezni próbálahogy az ereje körül lengi a lelkét. Elfelejtettem vele, hogy lát engem, nem volt egyszerű munka, de sok koncentrálás után sikerült. A magasba repültem, kicsivel a lány fölé, másodperceken fog múlni az életem. Eleresztettem a ködöt amit az elméjére borítottam felkacagtam, emberré változtam felhúztam az íjat és előttem a lány teste mellet, mindezt másodperctöredéknyi idő alatt, máris suhantam le a föld feléegymogyoróbarna sas ként.
|
Már nagyon régen megéreztem a szagát. Hát a viccelődni akar, legyen. Megsúgtam a fának, hogy fogja meg a mókuska lábait az indáival, és engedelmeskedett. Minden esetre felrepültem a fáról, és magasan a levegőben figyeltem őket. Amiatt, hogy vámpír vagyok elég messziről is élesen látom őket.
|
A napok mostanság könnyen telnek, de hiába... az ember nem élhet folytonos nyugalomban az ajkaimba haraptam és megszorítottam az íjam tokját, a helyén volt. Néha már paranoiás voltam mikor kijöttem az erdőbe, egyedül. Körülkémleltem, ahogy sejtettem teljes szélcsend, ez jót jelentett, a szagok nem terjedtek olyan gyorsan ahogy azt a menekülni kivánó vadak szeretnék. Épp kiértem az erdőből amikor megpillantottam egy vékonyka, elmosodó sziluettet a méregzöld fűben ahogy számomra arasznyi lépésekkel halad és ügyesen bajlodva felhúzza magát egy fűzre, kaján vigyor ült ki az arcomra, és beletúrtam a hajamba, az izmaim megfeszültek. Nos, ijesztgessünk? Óvatos , nesztelen léptekkel megindultam az alak után figyelve arra, hogy ne csapjak zajt és a természet ökoszisztémáját se zavarjam meg, mindezek ellenére gyorsan haladtam. A fa ellenkező oldalán leültem a tövébe és egy mókussá válltam és gyorsan felmásztam a fa egyik ágára, a lányt még nem láttam de már éreztem.
|
A Coron erdő egyik elhagyatott tisztás-féléjén sétálgattam. Csend volt, nem hallatott senki semmilyen zajt. Nővérem éppen valahol a faluban járt, ezért most kicsit egyedül éreztem magam. "Sebaj"- gondoltam. "Majdcsak feltalálom magam"- gondolkodtam magamban, és felmásztam egy magas fa tetejére, és onnan szemlélődtem.
|
Észrevettem, hogy valaki figyel. Először nem zavart, de a végén mégis odamentem hozzá. Nem szólaltam meg, csak távolabbról vettem szemügyre.
|
-De...mindjárt halálra röhögöm magam. -billentette oldalra fejét miközben unott képpel végigmérte a lányt.
|
Egyedül ment a falu egyik utcáján zsebre téve egyik kezét, másikban forgattva pisztolyát. A szél összeborzolta állandóan rendezetlen haját és tulajdonképpen nem is érdekelte. Szemei a területet vizsgálták és hamarosan megpillantott egy lányt. (CLOVE) Nem ment közelebb, ha akar tőle valamit úgyis odajön.
|
A faluban sétálgattam. Minden csendes volt, mert még elég korán volt. Gondolatokba mélyedve szavtam be a friss levegőt, mintha ezzel tieztítanám meg őket, szűrném le a rosszakat...
|
[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés