Új bejegyzés Frissítés

2012.12.21. 22:40 Yosimitsu

A z állaton hevertem tovább mint valami kényelmes ágyon szokás. Aztán mikor hölgy meg kérdésre vonnta tetteit egyszerűen válaszoltam. -Csupán kicsi szeretett a szerett hiányban szenvedőnek.  Jobb kezemel komolytalanul legyezkedtem témát kerűlve. -Ugyan ugyan. Nem kel értettlenkedni hisz barátok vagyunk. S megnyugodhatsz enél mélyebre nem vágyok én se. Aztán elvigyorogtam. -Ha azt mondanám én vagyok a szöke herceg nem lenne hihető messe. Ne foglalkoz velle este mindig várható eme szinváltózás. A éjszaka festi át hajamatt s még hajfesték se kel nékem mint nekktek. Jegyeztem meg gunyosan. Majd saját magamat is oltva zártam a mondatott. -Nem hiába hivnak tökfejnek.

2012.12.21. 22:26 RedRose933

Egy erdei ösvényen járt, melyet már rég benőtt mindenféle növény. Nem tudta, hogy került ide, már el is felejtette a vissza vezető utat, ennek ellenére nem félt. Miért kellett volna? Amarth biztonságos, legalábbis véleménye szerint, aztán ki tudja? Lehet, most is épp egy ellenséges ember figyeli őt, arra várva, hogy lecsapjon rá bármiféle figyelmeztetés nélkül.    Az erdő madaraktól zengett, lágy dallamokat játszottak, melyek nyugtatták Chorust a rengeteg városi/falusi zaj után. Néha nagyon elege volt a sok emberből, így jó volt kimozdulni. Az ösvényen terpeszkedő zöld növények is azt éreztették vele, hogy jó helyen jár a kikapcsolódáshoz. Nem használt jelen pillanatban mágiát, hogy elrejtse mások elől igazi jellemét, most szabad volt. - A sötétségtől? -kérdezte halk nevetés kíséretében. - Én inkább egy hatalmas jégtömbnek mondanám, mely nem hajlandó elolvadni még a legmelegebb szavakra sem.    Kirito a ló fejére ugrott. Lacey gyanakodva nézett rá, nem tudta kitalálni, mi a férfi szándéka. Egyszerűen csak állta a tekintetét, mást úgy sem tehetett. Legalább ezzel is bizonyította, nem fog egykönnyen belezúgni akárkibe, mint azt ő hiszi.    Aranyszínű fény kúszott Kirito körül, mely a haja volt. Csodálkozva vizsgálta a világító fürtöket, ilyet még életében soha nem látott. Kíváncsi volt, mégis mi okozhatta ezt a hirtelen változást. A másik csodálatra méltó dolog pedig nem volt más, mint a homlokán a puszi. Sosem puszilta meg senki már tíz éve, csak kiabáltak vele, és elégtelenkedtek. Ennek ellenére nem érezte magát kényelmetlenül, mindössze elakadt a lélegzete, hirtelen nem tudott megszólalni.    Köhintett egyet, majd mégis kicsúszott a száján néhány kérdés:    - Hát ez mi volt? Értem én ezt a puszira, meg az aranyhajadra.    Lacey Kirito utolsó mondatára nem mondott semmit, mintha meg se hallotta volna. Landis menekülési útvonalakon gondolkodott. Szeretett volna visszajutni hazájába, Thaurba két üldözőjével, hogy sikerüljön ott a többiekkel együtt elintézni kettejüket. Sejtette, hogy ez nem fog sikerülni, hisz Freyának ott voltak a szárnyai, na meg az a farkas, aki olyan nagy, és valószínűleg gyors is, hogy mire elérnék a határt, ő már halott lenne. Miért is keveredett ebbe a csávába? Hogy meghaljon vagy csak azért, hogy izgalmas legyen egy napja? A nap elején az utóbbit választotta, de végül az első lett belőle.    Freya szorosan követte őt, már csak pár centi, s leteríti a tetőről, azonban a hölgy nem tudta elkapni, mert a férfi gyors mozdulattal leugrott a tetőről, ezzel kilépett a helység határából, s az erdő felé vette az irányt. Freya útját állta, egyszerű szárnycsapásokkal állt meg néhány méterrel előtte.   - Angyal vagyok, nehéz lesz lehagyni, s megölni is -mondta magabiztosan.    - Úgy gondolod? -kérdezte, miközben néha hátrapillantott, ellenőrizve, hogy ne legyen senki a háta mögött. - Nem tűnt fel még semmi? Ez biztos?    - Mire célzol? -nézett rá gyanakvóan Freya.    Landis felmutatta kesztyűjét, ami az első támadáskor még rajta volt. Különös folyadék lepte el, lilás színe volt, vérszerű.    - Démonvér. Tudtommal elég nagy hatással van angyalokra, vagy tévednék? - Landis harciasan figyelte a hölgy minden egyes mozdulatát. - Főleg akkor, ha a szárnyukat találjuk el -tette hozzá.    - Ez biztos valami tréfa -mondta határozottan a nő. Kételkedett abban, hogy Landisnek sikerült átvágnia őt egy egyszerű trükkel.    - Nem tréfa, nemsokára te is megláthatod. - Landis arcán gonosz vigyor ült. - Ezzel is bebizonyítottad, milyen erős angyal vagy, kár érted. Pedig harcoltam volna néhányszor veled, de túl nagy veszélyt jelentesz Thaur számára. Jobbnak láttam elintézni téged, de már látom, nem csak te vagy az egyetlen, akivel vigyáznunk kell -célzott Fhonkhanra.    Freya kezdett valamit érezni. Elhomályosult előtte minden, először csak gyengén, aztán egyre erősebben, majd végül úgy érezte, kicsúszik a föld a lába alól. Letérdelt, s gyötrő fájdalom nyilallt fejébe, majd egész testébe, végül ez a hatalmas kín elvette tudatát, s elhagyott teste a földre esett. Lélegzett még, pulzusa is volt, de alig érezhető. Szárnyai már nem azokkal a gyönyörű pihékkel voltak tele, hanem piszkos, száraz tollakkal, melyek már évek óta a poros földön hevertek. Arcán a gyötrelem tükröződött, fájdalmát még álmaiban is érezte.    Landis odalépett az eszméletlen hölgyhöz, és arra gondolt, nemsokára vége lesz hosszú életének. Csak egy üvegnyi démonvér kellett hozzá, semmi tobb. Egyszerű feladat volt ez is. Még a leghatalmasasbb angyalokat is le lehet győzni ennyivel. Mindenkinek van gyengepontja...

2012.12.21. 21:51 Yosimitsu

Egy darabig balkezemet figyeltem s rajta hűséges társam alvásba kényszerűlésétt. Aztán elgondolkoztam egy darabig mondatain. -Engem kitagadtak mert elegem let a gyűlőlett körforgásábol.Habár tény hogy ő mindig itt volt nekem. Majd Laceyt néztem egy darabig. Aztán harcias kedvem visszakapva lányra néztem. Ugrottam egyett s a ló felyén gugoltam. -Kihivás elfogadva. Megfoglak védeni a sötétségtől! Amint ezt kijelentettem elszánva magam rámosolyogtam vagányan. Estte lett ép ebben a pilanattban tért nyugovóra a nap. A kékeszőld hajam elkezdett aranyszinben tűndökőlni. A balkezemen lévő tűzkigyódzellem és hajam fénye a sötétség problémájátt megoldván világoságot hoztam az éjszakába. Azonban én sziveseben ragyogtam volna be a lány szívét ammire képtelenek éreztem magam. Homlokon pusziltam s amint észbekapott volna ismétt a döglött tetemen fekűdtem mint valami kényelmes ágyon. -Bokk lett volna. Egyfajta udvarlási gesztus! De mellé lőttem. Mindig tudtok ti emberek érdekeségett mutatni.

2012.12.21. 21:50 anna99

Érthetetlennel találta a helyzetet, hogy az idegen hogy tudta kiszabadítani a kezét na de hát ez van legközelebb mágiával is rásegít a dologra. Iszonyatosn feldühitette a dolog, megesküdött hogy ha elkapja széttépi. De úgy gondolta ha már ilyen gyáva hadd fusson elvégre szerencsétlen kis valaki. Amikor Freya kérdezte, csak szúrósan nézett rá. ~Már miért lennék rosszul???~ gondolta. Farkas alakban nem tudott beszélni és ezért nem volt hajlandó visszaváltozni hogy kibökje azt hogy nem. Fejével intett hogy utána kéne menni, mert nem akarta veszni hagyni a dolgot.

2012.12.21. 21:42 RedRose933

- No nézzük... -kezdte halkan Freya, mire az ismeretlen savanyú arccal méregette a hölgyet. A farkasra szúrós tekintettel nézett, hisz nem engedte el. Kiszolgáltatottnak érezte magát, ráadásul kényelmetlen is volt a nehéz súly a testén.    - Ki vagy te és honnan jössz? Mégis honnan hallottál rólam?    -kérdezősködött Freya, miközben tekintetét támadójéba fúrta.    - Landis Klyne vagyok, és nem messze lakom innen -mutatott el. -Rólad pedig néhány barátomtól hallottam. Kíváncsi voltam az erődre -felelt engedelmesen.    - Remélem sejted, hogy valami nagyon nem stimmel veled.    - Sokan mondták már -biccentett enyhe gúnnyal a hangjában.    - Mit akarsz tőlem?    - Amint mondtam, megtudni, milyen erős vagy.    - Hazudsz.    - Miből gondolod?    - Nemsokára úgy is megteszed, amiből biztosra vehetem, hogy más a célod.    Landis csak sóhajtott egyet.    - Ennyire kiszámítható vagyok? -kérdezte az ifjú, miközben az angyal arcát fürkészte.    - Nem, csak ennyire nyílvánvaló volt egy thauritól.    Amint ezt Freya kimondta, Landis arcán különös mosoly húzódott, s a magasba emelt kezében egy sötétséggömb jelent meg, melyet a farkashoz vágott, mire hatalmas porfelhő kerekedett. Miközben a megtámadottak azzal voltak elfoglalva, hogy felfogják, mi történt, addig Landis kibújt a farkas alól, s az egyik tetőre mászott, ott futott tovább.    - Ezt a gyáva patkányt -köhögött Freya, majd szárnyával azt a rengeteg füstöt és port elsodorta egy széláramlattal. Felröppent a levegőbe, s úgy követte ellenfelét.    - Fhonkhan, nem esett bajod? -kérdezte a levegőből.

2012.12.21. 21:28 RedRose933

Alig tudta magában tartani a benne fortyogó haragot, ezért ki is jött minden egyes szó a száján: -Egyáltalán nem gondolom magamat szentnek, és nem is viselkedek úgy! Ilyen a jellemem, tehetek én arról?! A testi vágyak nem érdekelnek, abban viszont igazad van, hogy a bosszú vezérel, de te nem ismersz engem annyira, hogy így kioktass! Tudom jól, hogy a bosszú nem vezet sehová, fölösleges mondanod!    Csitította magában azt a rengeteg érzelmet, sikerült hangjába nyugalmat kényszerítenie.    - Szavaidban van igazság, ez tény. Ezt az állatot tényleg pénzért vadásztam, de csak így élhetem túl a világ igazságtalanságait.    Kirito a levadászott állatra ugrott, majd Lacey elindította a lovat.    - Semmi gond, jogodban áll ilyeneket állítani. Azonban bosszúm nem hiábavaló. Annak, aki megölte testvéreimet, s a gyilkosságot sikeresen rám hárította, nincs egy szerette sem, így nem fognak üldözni, talán még hálásak is lesznek nekem. Hála annak a rothadt léleknek, kitagadtak a törzsből már 12 éves koromban. Azóta így élek, egyedül, ebben a hidegben. Remélem, el tudod képzelni, milyen is lehetett nekem. 10 év egyedül. Senki sem került hozzám közel, sem férfi, sem nő. Férfi nem is fog, ebben biztos vagyok, mert nagy valószínűséggel a bosszú lesz az az egy dolog, ami éltetni fog.    Hatalmas sóhaj hagyta el a száját. Kiritonak sikerült felszakítania egy régi sebet, amit nem szívesen emleget, még visszaemlékezni is rossz volt számára, ahogy látta testvérei véres testét, s a nyílvesszőt, ami végzett vele.    - Azonban miért is hoztad fel ezt a témát? Tán ez egyfajta szerelmi vallomás akart lenni? -kérdezte némi gúnnyal a hangjában, miközben hátrapillantott.

2012.12.21. 20:57 Yosimitsu

Amint Lacey lelökött magáról értelmettlenűl a levegőben .Teljesen váratlanul ért a felháborodása. Rá néztem kellemetlenűl a zsákmánjára aztán pimaszul de felháborodva a lányra néztem ravasz tekintettel. -Ugy viselkedsz mint holmi szent holott nem vagy az! Miért lenne vétek a vágyaidat érzéseidett követni.  A nemi élvezet követése hogy kielégisd magad sem kűlőmbözik tőbbi emberi őnzö vágyaitoktól.  Aztán kicsit kimutattam az érzéseimett amiket emberekben nem kedveltem. -Tul bonyolultak vagytok emberek. Kiásátok a főld kincseit azt hiszvén hogy tiétek s "fűzetek" az életbenmaradásért. Egy frász agymenésetekbe. Kiraboljátok a főld javaitt feleslegesen!! Rá néztem ismét a medvéére. -Gondolom nem azért őlted meg hogy elfogyaszd, hanem hogy lenyuzhasd s azt pénzért elad. Kinek képzelitek magatokat! Holmi fémért kis korongért is képesek vagytok életett elvenni! Újra a lány szemébe néztem. -Hogy mered a szentett játszani mikor gyűlőlet s bosszu körforgásának részese lettél. A szemeden ki lehet olvasni a bosszu vágyat. Azonban vágyaidat követve elfogadás eltűrés helyet még  a szemed mindig a nyugtalan bosszut sugalja! Akárkit is űldőzöl a szereteid kikett elvett nem térnek vissza csak szeretei fognak téged űldőzni. Sohajtottam egyett majd lenyugodtam. -Egy korongért képes vagy életett elvenni. Bosszu vezérel , én még mindig jóban örűlnék ha csak a perverz vágyak vezérelnének a gyilkolás helyett!Hidegvérő félkegyelmű!Szentett ne játszd! Viszagondoltam az emlékekre s az emberek igazságtalan mészárlásaira amit népűnk hegyekbe száműzetésével járt. Majd észbekaptam S számhoz kaptam a kezem. Megbáno arcal néztem a lányra.  -Bocsánat. Aztán ráűltem a halott tettemre visza emlékezve a nagy értelmetlen mészárlásokra s a bosszu viharaira amit mi népűnk vivott a hegy alatt élő emberekel. -Értelmetlen gyilkolásnak sosincs értelme.

2012.12.20. 21:38 anna99

Fhokhan sem emberi alakban, főleg nem farkasi alakban nem olyan mint egy kiskutya, akinek ha füttyentenek oda megy a gazdijához. HAtalmas termetű, szabad akaratű vérengző farkas volt, aki úgy élt ahogy neki tetszik és úgy ölt ahogy neki ízlése diktálja. Ám most mivel Freya segédje volt, a hölgyeménytől várta az utasítást, hogy eltörje e nyelőcsövét az áldozatának, aki már itt volt a halál peremén vagy sem. De mivel Freya nem adott jelet arra hogy itt most történjen gyilkolás, Fhokhan nyugton is maradt. De mivel nem tett benne túl sok bizalmat új ,,barátjának" támadója  ezért továbbra is súlyát az "áldozatán pihentette" és hogy jobban idegesítse, rá is ült.

2012.12.16. 07:56 RedRose933

Megindította a lovát, mely kecses léptekkel haladt a falu felé. Különös érzés fogta el, mikor Kirito vállára guggolt. Súlytalansága is meglepte, s tűzszellemétől is tartózkodni próbált, mivel Lacey meleggyűlölő. Ezen felül is olyan érzések kavarogtak benne, melyek ritkán estek meg; veszélyben van. Mivel a férfi ilyen különös erőt ural, s nem ismerte, ezért félt. Ez az érzés pedig idegesítette. Utálta a félelmet.    Meglepetten vette vissza, s rakta a többi közé nyílvesszejét. Azt hitte, el fogja törni, és majd úgy veszi ki. Mindenesetre maradt egy épségben maradt vesszője, ez is már valami, ha már íja úgy is törött. Legalább nem csak veszített, hanem nyert is valamit.    Kirito utóbbi mondata kizökkentette gondolataiból - illetve enyhe félelmét is előzte. Azonnal lelökte magáról, miközben megállította lovát. Szemében düh csillogott.    - Úgy nézek ki, mint egy szajha? -kérdezte némi indulattal hangjában. -De lehet, én értettem félre, s most éppen magadról beszéltél.    Lacey nem tűrte az ilyen témájú mondatokat, ha pedig hozzá kötötték, az csak még jobban dühítette.

2012.12.15. 22:36 Yosimitsu

A jobb karomba furodott nyilveszott a számal téptem ki teljesen felelötlenűl nem törödve a fagymarásal. Jobb kezemel kivettem a számba lévö véres nyilveszött.  -Lényegtelen se a meleget se a hűvösrtt nem birom. Vágtam rá vállat vonva. Mivel testem s szervezetem a hűvőshöz szokott ám a társam pedig ép ellenkező idöjárást kedvelt.Felvettem a hóba esett fegyveremett. Szerencsére nekem nem kelett keresgélni, hisz ahol leteritettek. Felvettem és elraktam. Majd rá ugrottam Lacey várára s vállán álltam gugolva. Ami azonban a vadász szoktalanak találhatott hogy nem volt egy csep sulyom se. S ez nem annak köszönhető hogy a mifajtánk mérete kicsi 12 éves gyerekével egyenlő és a hölgy hatalmas erővel rendelkezett, Ismét elöjött hát az a tény amit már a barátom is megálapitott küzdelműnk során. Oda nyujtottam felé a nyilveszejét vissza adva. Majd gunyosan megjegyeztem. -Hamár igy rám mozdultál miért ne! Fogadjunk minden szép fiút letepersz. Mondtam kicsit perverz mosolyal.

2012.12.15. 22:21 RedRose933

Megengedett magának egy halvány mosolyt, mely alig tűnhetett föl másoknak, de a szemében csillogó öröm elárulta őt. Aki jól ismerte őt, csodálkozott volna, aki pedig csak pár perce ismeri, annak nem lehetett furcsa.    - Értem. Még sosem láttam ilyet, hogy őszinte legyek, kétségbevontam győzelmemet.    Mikor Kirito bal kezét nyújtotta, csak nézte a rajta pislákoló lángokat, az alvó tűzszellemet. Igazából így semmi kedve sem volt öklöst adni barátjának, de amint lecserélte kezét, rögtön belecsapott.    - Szépen harcoltál, dicséretre méltó -ismerte el.    Ellépett a férfitól, s íjja után keresgélt. A hideg szélben, mely gyorsan röpítette a havat, szinte eltűnt kettétört fegyvere, de egy enyhe kristályos csillogás elárulta helyzetét. Felvette onnan, majd megnézte. Azonnal a kovács arca lebegett a szemei előtt, ahogy dühösen mered rá. Sejtette, hogy mestermunkájának veszte ki fogja hozni a sodrából.    - Megyek vissza a faluba. Meg kell javíttatnom, így néhány napig nem fogok feljönni ide. Ha gondolod, levihetlek, nem hiszem, hogy a lángok sokáig fogják bírni ezt az irdatlan időt.    Számára nem volt kegyetlen az idő, olyan volt számára, mint valaki másnak a tavaszi napsütésben egy séta.    Füttyentett, mire lova ideügetett. A lónak dús szőrzete volt, sörénye és farka hosszú, mindene fekete. Szemeit eltakarta a rengeteg szőrzet, patáit is csak éppen észre lehetett venni. Mintha erre az időre képezték volna ki erős izomzatát. Felszállt rá, s várt, míg Kirito dönt. (Ha döntött, akkor Lacey elindult :) )

2012.12.15. 22:07 Yosimitsu

Elmosolyodtam amint észbe kaptam hogy veszitettem. -Elismerésem. Ne izgulj a bajtársam is jó fej, Mi ketten egyek vagyunk. A téli idő megviselte ammi természetesen az én testemre is hatásal van. Igy sajnálom ha nem tudtál élvezkedni. Ha kialszik a bajtársam nekem is végem. Azonban az égető fájdalom elviselhetettlené kezdett válni. Emme öngyilkos merénylettemnek hála megismerhettelek. Váratam egy kicsit s mélyen a szemébe néztem. Aaztán harcikedvel elmosolyodtam.Meg vártam mig az új barátom is leszál rolam.Habár eme hideg tály az othonom mégsis árt őnmagamra nézve. Amint Lacey lemászott rolam én is felálltam. Ballkezemet ökölbe szoritva nyujtottam felé hogy csapjon bele öklöstűl . Sokkal menőbnek tartottam a kézfogásnál. Nem azonal esett le hogy a balkezemet nyujtottam felé, A rajta tekeredő tűzkigyó lángjai egyre kisebbek lettek.Ball karomra nézve használtam fejem ,  észbe kaptam lecseréltem a jobb kezemre s vártam hogy belle csapjon.

2012.12.15. 21:48 RedRose933

Fortyogott benne a harag, ahogy Kirito közel került hozzá. Magára volt mérges, hogy képtelen volt tartani a távolságot, de ez nem mindig volt lehetséges. Néha támaszkodnia kell közelharci képességeire is.    A férfi az íját kezdte el ütni, melyre egyáltalán nem számított. Gyors észjárásának hála, átgondolta, mit fog tenni. Pajzsként használja íját, nem lesz egyszerű a javítása, de megéri egy élvezetes csatáért, legalábbis ezt gondolta.    Az íj lassan repedezni kezdett, úgy tett, mintha nem tudna visszatámadni, hogy sarokba van szorítva. Várta a pillanatot, mikor az íj éles roppanással eltörik, mely hamar be is következett. Ekkor hirtelen cselekedett. Kirito felől érkező újabb csapást egy újabb, íja által nyújtott védelemmel blokkolta - a még épségben maradt részét használta pajzsként. Ez után eldobta törött fegyverét, jobb oldaláról előhúzott egy kicsike kést, mely kiváló volt számára a közelharcban.    Nekiment párbajtársának, leteperte a földre, az éles tárgyat a nyakához szegezte, a hideg fém hozzáért a férfi bőréhez, alkarját a mellkasához nyomta, ezzel is földre kényszerítve. Lacey másik kezével elkapta Kirito csuklóját, kiverte belőle a fegyvert, s azt is leszorította.    - Remélem azt nem akarod használni -mondta egy pillantást vetve a tűzkígyóra. -Nem hinném, hogy örülne, ha felébresztenéd egy ilyen kis apróság miatt -nézett vissza Kiritora. Kifejezetten közel voltak egymáshoz, Lacey viszont nem úgy reagált, mint a lányok többsége, hogy egy fiú közelsége zavarba hozza. Érett nő volt, de attól még lehettek volna ilyen szokásai, azonban szeme fagyosan fúródott bele Kirito tekintetébe. Semmi érzelmet nem lehetett leolvasni arcáról, újra az a jég borította, mint általában. A könyörtelen és halálos jég, mely most nem ölte meg áldozatát, csak próbára tette.

2012.12.15. 21:24 Yosimitsu

A hó esés nekem jó sok kelemetlenségett okozott. Bal kezemre hullo hopelyhek foro gázként párologtak el. Mondhatni hogy jelenlétemet komoly pára s gözfelhő követte ami a megolvasztott hopelyhekből áradott. Ez akadályozta a látásomat, Ennek köszönhetően elenfelem se látott engem tisztán. A hóvihar s az engem körűlvevő gözfelhők miatt. Azonban mikor elrugaszkodtam a levegőben hogy szuper gyorsan megközelitsem eltalállta Lacey a jobb karomat. Bele is furodott az nyil karomba.(gondolom azt vette célba mert balkezén lévő szaramandra felégette volna). Ball kezemen lévő hű társam még mindig karomon pihengélt. Nem akkartam felébreszteni "téli állmábol". Igy a fájdalmat csendesen tűrtem. A vérem hamar megfagyot, azonban nem a sérűlés fenyegeti a sérűlteket hanem inkáb fagymarás. Azonban ha nem is teljesen ugyalakult mint terveztem a földre érkezve teljesen közel kerűltem a lányhoz. A vadász hiába probálta a távolságot tartani a agrobatikus ugrásom nem csak látvány kedvéért csináltam. Ugymond bele csapodtam az elenfél szférályába. Most hogy közel kerűltem a nőszemélyhez sejtetem hogy én leszek előnyben. A harci törömel Iját kezdtem támadni agrobatikus gyors elegáns profi mozdulatokal. Célom az volt hogy szét törjem az iját s ezáltal ártalmatlaná téve leverjem. Elég törékenynek tűnt az ijá, vagy kristálybol vagy valami más törékeny dologbol készűlhetett (kép alapján). Miért nem áltam le a támadásal mikor már eltalállt. Mert számomra a párbaj akkor ért véget ha nyilvánvalo kitérhetettlen helyzetbe kerűlők.Ha sikerűl nyakához szegeznem törömet én gyöztem. Azonban ha ő ad olyan helyzetett ami egyértelmű haláll lene ha bevini akkor az új barátom nyerne. Azonban mivel a karom eltalálása ehez nem járult hozá nem álltam le. Mivel közel voltam hozá egyre intenziven s gyorsan kezdtem harci törömet ijához vágni, remélve hogy egyszer eltörik.

2012.12.15. 21:07 RedRose933

- Basszus, szállj már le rólam, te dög! - Az ismeretlen próbált megfordulni kisebb-nagyobb sikerrel, s próbálta magáról lelökni a farkast. -Nyugi van, oké? Nem akarok bántani. - Látszott rajta, hogy nem akarta cafatokban végezni, ezért is nézett szerényen, mint aki semmit sem tett. Csak a hegyes fogak és éles karmok rettentették el - látszólag -, hogy ne támadjon. Megpillantotta a feléjük közeledő Freyát. - Azt nem mondták, hogy farkasod is van! -kiáltott oda a nőnek.    - Mert nincs is -hunyta be a szemét a hölgy, közben kecsesen megállt mellettük. Egy fél perc csend után Freya leguggolt, s dühösen méregette támadóját. -Azonban ez veszélyes. - Hangja száraz volt, úgy beszélt, mintha megtámadása mindennapi lett volna.    - De legalább kiderült, hogy olyan jó vagy, mint amilyennek mondanak -makacskodott a másik. -Ő... Nem szeretnéd rólam lepaterolni ezt a... vadállatot? -kérdezte enyhén Fhonkhan felé biccentve. Freya barátjára pillantott. Szemei azt sugallták, hogy ez Fhonkhan döntése, ha leszállt róla, akkor leszáll, ha nem, akkor nem, a srác így járt.    Freya gondolataiba férkőzött valami nyugtalanító. Egy hatalmas fekete folt volt szárnyain, mikor a gömb telitalálta. Nem lehetett egy gyengécske fiú, de mégis így annak tűnt. Mindenesetre nem szólt semmit, türelmesen várt.

2012.12.15. 20:37 anna99

-Nem is akartam úgy elkönyvelni ne aggódj. Miért ennyire rendszeresnek tervezted hogyén itt leszek?-billentette oldalra a fejét. Aztán enni kezdett de csak biccentésben jelezteaz hogy bviszont kívánja. Aztán a maga módjára enni kezdett. Hamár megterítettek neki, használta a kést és a villát, habár kicsit ügyetlenül, mert rendszerint farkas formában szokott enni, emberként maximum csak gyümölcsöt szokott eszegetni. A csengőszó őt is meglepte, habár mivel Fhonkhan gyors evésű volt márbefejezte a reggelit. Nagyot nézett Freya szárnyán lévő foltra, de hamarosan eltűnt.-Naná hogy segítk, ki nem maradok ebből a mókából!-mondta és elrugaszkodott a székről és farkasalakban ért földet, majd hatalmas termetét cipelve rohant ki. Ahogy utolérte a hátára vetette magát. Az a valaki dörömögött valamit de a hatalmas farkas test súlya alatt mozogni nem bírt, úgyhogy csak valami jó mágiával tudta volna lerobbantani magáról a hatalmas farkast. A lényfejéhez hajolt és kivillantotta a fogát nyála csöpögött és hörgött és csaholt, de azért Freyának is hagyott ebből a cuccból ami alatta volt.

2012.12.09. 10:05 RedRose933

- Hófehérke? -suttogta, majd halkan nevetett egy kis ideig. Leginkább rá a boszokány szót használták a vevők néhai dühröhamai miatt, számára megtiszteltetés volt a hófehérke. -Ilyet se mondanak rám minden nap -mosolyodott el. Amint Kirito belerúgott a hóba, mozgásba lendült. Halk volt és gyors, akárcsak egy macska. Újabb nyílvesszőt helyezett készenlétbe, közben figyelt. ~Még három ~gondolta. ~Aztán váltanom kell ~ Látta a férfi minden egyes mozzanatát, már hozzá volt szokva, hogy csak így, hófelhőben láthatott mindent. A tűzkígyóját hátránynak vélte, mert így könnyebb észrevenni, hisz fénylik, s körülötte melegebb a levegő, amire Lacey kifejezetten érzékeny. Mutatványa látszólag nem nyűgözte le, de magában elismerően bólogatott. Még sosem volt ilyen ellenfele, akire nem hat a gravitáció. Ezt is csak onnan tudta, hogy ha szél mágiát is használt volna, akkor sem lehetett volna ilyen kivitelezetten véghez vinni ezt az ugrást, ezt már csak ő jól tudta, hisz a szélnek is parancsol. Meghallotta a hangját, nem válaszolt rá, csak futott tovább, s célzott. Ha nem járt volna itt olyan rengeteget, biztosan nem vette volna könnyen észre őt, de így, hogy szinte már otthon érzi magát ezen a helyen, még ez a homályos kép is tisztának tűnt számára. Felhúzta a nyilat, s lőtt. Biztos volt abban, hogy eltalálta a karját, de sejtette, hogy ellenfele elhárítja a támadást.

2012.12.08. 23:43 Yosimitsu

Boldog voltam mikor kihivásom elfogadta. Természetesen a kűzdelmet én se gondoltam véresen komolyan. Azonban párbajokat találtam legjobb ismerkedési formának. Igy hát amint megjegyezte hogy hölgy elmosolyodtam. Hisz nem szoktam kűlömbséget teni a nemek írányábba. -Ki bántaná hofehérkét? Vártam azért hogy a hölgy tegye meg az első lépést. Hissz ahogy kérte nőként kezeltem. A nyilat kilöte hát felém s a fejemet véve célba. Gyorsan jobb lábamal egy eröteljesett rugtam a hóba ezel akadályozni valamicskét látásátt. A felém tarto nyilat félre vertem a harci töröm segitségével. S mig mielött a levegő lenyugodott volna gyorsan elrugaszkodva a földtöl hatalmasatt ugrottam. Olyan volt mintha száltam volna, mivel a főld gravitációs ereje egyáltalán nem hatott rám. Elöre döltem a lányfelé zuhanó állásba s ismét egy elrugaszkodó ugrásal a lány felé tartottam. Hogy mi volt az amiben elrugaszkodtam? a puszta levegő. Az egész olyan hatást keltett mintha maga az ég lött volna ki lövedékként a hölgy felé. A látvány reméltem lenyűgözte. A kevésbé tapasztalt emberek azt hiheték erre a prudukciomra hogy felrepültem aztán mint a sas zuhanó repülést alkalmazva probáltam levadászni zsákmányom. Azonban reméltem hogy a tapasztalt vadász barátomnak már elsőre le esik hogy sulytalan vagyok s rám nem hat a gravitáció semm. -Jövök! Kiálltotam azért hogyha hófelhő után nem talált volna meg tudja merre vagyok.

2012.12.08. 23:19 RedRose933

- Rendben -mondta, majd visszament a konyhába. Legszívesebben egy darab almát adott volna neki, hogy azzal legyen el, míg Freya szépen megreggelizik, de az már elég nagy bunkóság lett volna. Inkább készített egy normális reggelit mindkettejüknek, ami két tükörtojásból és három, vékonyka szelet szalonnából állt. Azokkal jött vissza, egyik tányért lerakta Fhonkhan elé, a másikat vele szemben, ahol ő fog ülni. Még evőeszközt is helyezett az asztalra. -Ha lehet, ne könyveld el az otthonomat egy étteremnek. Máskor nem foglak így kiszolgálni -mondta, majd helyet foglalt. -Jó étvágyat -tette hozzá. Ritka volt, mikor Freya másokkal evett, ennek ellenére nem érezte magát feszültnek. Úgy evett, ahogy szokott, nyugodtan és viszonylag lassan. Ezt a nyugodt reggelit csengőszó törte meg. ~Ki lehet az? ~nézett az ajtó felé haragosan. Utálta, ha épp evés közben zavarták meg. -Mindjárt jövök. - Felállt, s elindult. Kinyitotta az ajtót, mire egy számára ismeretlen alak állt előtte. - Meglepetés! -vigyorgott, majd egy sötétséggömböt, amit már egy ideje tartogathatott, Freyára dobott. A nő nem habozott, szárnyai reflexszerűen maga elé irányította, így a gömb semmivé vált, csak füst szivárgott be szélsebesen a szobákba. Az angyal szárnyain egy hatalmas sötét folt keletkezett, mely hamar visszanyerte hófehér színét. - Az a barom... -motyogta dühösen. -Fhonkhan! Megyek, elintézem ezt a barmot, aki megtámadott! Jöhetsz segíteni, mert nagyon úgy tűnik, menti az irháját -szólt be. Nem ment vissza kardjáért, mindössze csak úgy elrohant, miután felvette a cipőjét. Annak ellenére, hogy az ismeretlen szólt neki zsákmányával kapcsolatban, még így is tartotta a távolságot. Leszállt lováról, fejét az állatéhoz dörzsölte, hogy nyugodt maradjon, hogy érezze, nem lesz semmi baj. Közelebb lépett, zsákmányát hátrahagyva néhány méterrel. - Lacey Winston -felelt, a dicséretre pedig nem szólt semmit. Tekintete hűvös volt, mint mindig (kivétel akkor, mikor ideges a vevők miatt). Szemei a tőrön akadtak meg, s amint a férfi hozzáért, hátraugrott. Halványan elmosolyodott. A kihívás által felgyülemlett adrenalin és a magabiztosság tükröződött arcáról. - Ezer örömest megmutatom, mit tudok, de hogy kijavítsalak: nem kezdek ki alsóbbrendű lényekkel, mindössze levadászom őket. Nem jelentenek számomra kihívást -válaszolt Kirito kérdésére. Végigmérte őt, a tűzkígyón kívül nem talált semmi furát rajta. ~Vigyáznom kell ezzel a kölyökkel, bármikor használhatja a másik fegyverét, ami ellen nem valami jó a jég és a víz ~gondolta. ~Még négy nyílvesszőm van, gyorsan le kell rendeznem ~tekintett tegezére. Fél másodpercig azon gondolkodott, hová kéne lőnie, ahol nem sérül meg túlságosan. A kar és a lábak azok, amiket ha meg is lő, még tud élni, a többi helyen fontos szervek vannak. Mennyire védtelen is az ember, futott át agyán ez a mondat, miután kitalálta, hová céloz. Nyílvesszőt a helyére rakta, majd meghúzta. Kiritora célzott, egyenesen a fejére, csak ijesztésképpen, hátha megfutamodik, bár ebben kételkedett a leginkább. Várt egy mozdulatra, ami elindítja baráti küzdelmület. - Azért legyél tekintettel arra, hogy egy nő vagyok -tette hozzá, még mielőtt elkezdődött volna a harc.

2012.12.08. 22:44 Yosimitsu

A tályat pásztáztam egy darabig mig tekintettem egy porfelhös ponton megnem akkadt.  Az ismeretlen vadász űgyesége és bátorsága lenyűgözött. Habár elismertem szép ugrásátt. Amint ugrásra kényszeritette a medvét rájöttem hogy nem holmi jöttment szerencsétlenkedik. Mosolyt csalt arcomra.Amint lovát hivta zsákmánya vitetésére szép lasan megindultam felé. Ovatosnak bizonyult igy mielött közelebb mentem volna  oda kiáltottam. -Zsákmányod nincs veszélyben!! Aztán kényelmesen sétáltam felé mig elég közel nem érkeztem. -Kirito Akward. szépen harcoltál. Elmosolyodtam. Azonban eme mosoly inkáb harci kedvet sugalt semm mint ártattlanságott. Elörántottam bal oldalamon lévö harci tört jobb kezemel. Mivel baloldalt csűngö kezemen Pajti azaz a tűzkigyó szellem békésen aludt. -Meg mutatod mit tudsz? Vagy csak nálad alacsonyab rendű élőlényekel kezdesz ki? kérdeztem kicsit gunyolodva várva válaszát.

[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]