[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
-Óh ennyire fontos erre a titok tartás???-fintorodott el.-Vagy csak ilyenek az emberek...nah mindegy...-motyogta szinte csak magának halkan közben az egyik rózsaszirmaival kezdett játszani.
|
-Igen tudom azért ennyire hülye nem vagyok-forgatta meg szemeit.
|
Felmorrantam, és átváltoztam. Jaguár alakjában ugrottam kia levelek közül, földre terítve Lorit. A képébe vicsorítottam aztán hátra rúgtam amgam és letöröltem a por és levélmaradványokat a nadrágomról. - Utálom ha hülyét csinálnak belőlem. - vigyorogtam rá. - Többek között azt is ha hülyének néznek- és a nyomaték kedvéért a cípőm orrával belerúgtama falevelekbe.
|
Felvontam a szemöldököm és elviggyorodtam.- Akkor talán...- kezdtem a mondatot, és egy nagy fa levelei mind rázuhantak, és teljesen ellepték őt. Hangosan felnevettem.- Látod, és csak szórakozok, nem öllek meg!- nevettem még mindig.
|
Felnevettem. - Hát igen, az emberek világában a nyulkássz szó jelentése ismeretlen.- néztem a lányra ingerülten. - De ha gondolod, készen állok... addig amíg meg nem gondolom amgam.- mondtam lassan. Nem mintha rohantam volna valahova, de a lány viselkedése kezdett kíváncsivá tenni, ez az összevisszaság. Hm, talán majd máskor.
|
-Te ne nyulkássz engem..- csapkodtam el a kezét az arcomtól, és gondosan letöröltem az arcom.- És hagyjuk ezt az egész ölés dolgot.- mondtam, és elindultam visszafele.- Várj, ugye te ember vagy? Mert akkor igazából megölhetlek..
|
- Akkor egyezzünk meg valamiben.- mondtam ridegen. - Csak, hogy jól szórakozhass.- tetetm hozzá gúnyorosan, és egy jól meginditott szaltó segítségével a lány előtt teremtem, egyesen a szemei közé nézhettem. - Megölsz élvezetből- leheltem, az ujjamat végighúztam az arcélén. - Én pedig hallgatok róla.- a mutatóujjam végighúztam az ajkaimon, mintha kulccsal lakatolnám, aztán elrepítettem a kulcsot. Megvontam a vállam és egy féloldalas mosoly képében tettem fel a meggondolandó ajánlatot.
|
Vállat mondtam.- Talán.- feleltem. Elővettem a táskámból egy üveget. Valamilyen kotyvalék volt benne, ami jó a fejfájásra. Ittam belőle egy kicsit, de nem tudtam sokat, mert borzasztó ize volt.- Amúgy.- folytattam a számat törölgetve.- Ezért hordok kabátot..tudod, ilyen kor nem látszanak..-magyaráztam.
-Nem, nem nagyon, ez amolyan hobbi.- válaszoltam a vállamat megvonva.- Miért, talán zavar?- kérdeztem.
|
Meglepödötten ültem fel, nem kerestem a lányt ; egyszerűen csak nem értettem mit akar tőlem. De tényleg, borzastó irritáló volt, hogy minden mozdulata az én " kivégzésem" céljábóltörténik. Nagyot sóhajtottam és ránéztem a lányra, éreztem, ahogy felpumpálodik az egész testem a kezelhetetlen semmitől amit a lány folyamatos reakcióji váltanak ki belőlem, hozzá sems zóltam - egész idáig- hozzá sem értem. Még bántani sem bántottam, hát akkor? - Te alapból ilyen távolságtartó vagy, vagy csak kedvből gyilkolsz emberkéket?- ráncoltam össze a homlokom miközben felemelkedtem, és egy a földön álló sziklára álltam ami valamivel csökkentete a talaj hullámzását, tényleg, nagyon vicces.
|
-Jager. -mutatkozott be tömören. -Cak úgy mellékesen, semmi közöd hozzá. -felelt a lány kérdésére.
|
-Jóvanna. Reflex az egész és oké! Felfogtam. Amúgy meg nem. Nem láttam még meg amúgy szerintem minden normál ember így reagálna ha meglátna két nagy brutál nagy szárnyat egy csaj hátából kinőve nem gondolod????
|
-Mondom szellem, te szerencsétlen..nem tudod lelőni, és csak én látom, meg oylanok, akik szintén ezzel a képességgel rendelkeznek...tehát te nem.- magyaráztam a fejemet fogva. -Amúgy meg nem láttál még angyalt? És azt hitted, hogy az angyaloknak nincs szárnyuk? Vagy mitők ijedtél így meg?
|
-Eeeehhhh????-nézett rá értetlenül egyrészt a szárnyak másrészt a hirtelen Napóleonos vacaktól. Puskájával rögtön abba az irányba lőtt de a sarkon lévő ház falán ért véget a golyó.
|
-Persze, sosem feltételezik rólam, hogy angyal vagyok, de..- mondtam, és levettem a kabátomat. Ekkor előbukkanta ka szárnyaim a semmiből. De mivel hideg volt, máris visszavettem a kabátom. -Szóval ez van, de tényleg nem lehet semmit csinálni...Tessék..épp melletted áll Napóleon szelleme, és valamit franciául hablatyol...-motyogtam szomorkásan.
|
Hátrébb lépett.-Hát nem gyakran beszéltem még angyalokkal....és nem is hallottam még ilyen sztorikat...gáz a helyzet de úgy gondolom úgy sem tudok mit csinálni szóval...-rántotta meg a vállát.
|
-Oké. Az a lényeg, hogy a mi családunkban van egy öröklődő varázserő, aminek én nem örülök, de sajnos ez van..- mondtam, és felhúztam a ruhám ujját, hogy lássa a felkaromon lévő jelecskét.- Ez azt jelenti, hogy a holtak bármikor rámijeszthetnek, beszélhetnek velem, de ez egy erős fejfájással is jár, szóval most ezért vagyok rossszul.- magyaráztam, és visszahúztam a ruhaujját.- De ez legtöbbször csak angyaloknál fordul elő, mint én, és a családom.- tettem hozzá, és újra a fejemet szorongattam.
|
-Nekem jól vág az eszem!-vigyorgott.
|
-Ez bonyolult..- vágtam rá, és hátradőltem a padon.
|
-Akkormeg?-kérdezte mert kíváncsisága határtalan volt. Fogta és eldobta a cigarettát majd összefont karokkal a lány elé állt.
|
-SEmmi, te semmit nem csináltál.- motyogtam, és leültem egy közeli padra.
|
[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés