[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 - Új Lacey? Te meg miről hablatyolsz? -kérdezte ingerülten. Kikecmergett az ágyból, s elhatározta, akkor megy Kiritoval. Miért ne? Ha már úgy sem lesz nyugodt éjszakája, akkor legyen mozgalmasabb.
Felvette megszokott ruházatát, s ekkor döbbent rá, az íját Kirito széttörte a baráti csatájukban. Lemondott fegyveréről, most először, s csak mágiájára fog hagyatkozni, mely ugyanolyan erős, mint fegyvere.
-Kénytelen leszek veled tartani, ha utána akarok járni, ugye? -nézett Kiritora. Most csak lovát tudta sajnálni, aki valószínűleg már réges régen pihent, Lacey pedig kénytelen lesz felébreszteni őt, és újabb munkára befogni.
|
 Oda lebegtem közel a lányhoz aztán megszolaltam. Válára rakva a kezét.
-Leheet hogy új Lacey fog szűletni.
Ismét az ablakhoz fordultam bámulva a semiségett.
- Menem kel. Megkel törnőm a gyűlőlet láncát. A világnak elég egy Lacey nem kel még tőbb.
Bal karomra figyeltem s megkérdeztem a rajta tekeredő szelemkigyót.
-Meik város meleti falut választoták?
A tűzkigyó rázta a fejét jelezvén hogy nem tudja.
-Akár ork banditák, akár zsoldos beszedők ha szomszéd város meletti kis falut választják a férfiakat könyedén lemészárolják. Kifosztják a falut. A gyerekeket rabszolgaként eladják. A nőket szexrabszolgaként megtartják. S talán fel is égetik a vidéket.
|
- Bájos hótündér? -kérdezi gúnyosan. -Ilyet se mondtak még rám -vonja meg a vállát. -De ha csak egy egyszerű dajkamese, akkor nem érdekel -felel végül a kérdésre, miközben karba teszi a kezét.
Borzalom, vagy sem, Laceynek semmi sem lehet szörnyűbb annál, amit kiskorában látott, az, hogy a testvéreit a szemei előtt ölték meg. Csak a bosszú nyújthat neki vigaszt, ebben hitt.
- Mesélj, milyen borzalmakról maradtam le az elmúlt száz évben! -parancsol rá Kiritora.
|
Megfordult elég rémisztő tekintettet adva s kicsit játékosan . A kezeitt feje melé rakta és újait mozgatta mintha valami rémisztő kisértett lene s megakrná ilyeszteni.
-Egy bályos hótűndért biztos érdekli az a borzalom amiről beszélűnk? kérdeztem kicsit gunyosan. Majd balkezemen lévő tűzszaramandrára néztem.
-Ugye milyen félelmetes.
A tűzkigyó aranyosan rázta a fejét igent mondván, aztán játékosan ájulást szinlelt.
|
Elnevette magát. -Ha tudnád, milyen bunkó vagyok néha -mondta vigyorogva. Chrisre nem volt jellemző a bunkóság, de a huncutság annál inkább. Végignézett az embereken, akik a faluban jártak-keltek, voltak, akik csoportban, voltak, akik csak magukban. -Amúgy nagyon messze van? -kérdezte elbambulva. Hirtelen azon kapta magát, hogy Azure már jóval odébb volt, így a kérdését sem hallhatta meg. Futva érte utol, majd újra feltette a kérdést: -Pontosan merre is van?
- Minél idősebb az ember, annál nehezebb megállapítani, hány éves pontosan. De ezek szerint közel jártam -vigyorgott, majd ő is kiöltötte a nyelvét, egyik szemét behunyta; kacsintott. Hirtelen gyanakvóra fogta: -Hmh. Ugye nincs semmiféle rossz szándékod velem kapcsolatban? Ugye nem szeretnéd elnyerni a bizalmam, aztán elfogyasztani a véremet? - Kékes szemeivel vizsgálgatta a vámpírt, miközben állához emelte kezét, lehúzta, mintha csak a nem létező szakállát cirógatta volna, ebből is lehetett következtetni arra, hogy csak viccelődik.
- Hogy én egy ork asszony?! -kelt föl hirtelen idegesen. -Bármit elfogadok, de hogy egy ork legyek, azt már nem! Olyan undorító szörnyek! Zöldek és koszosak! Még egyszer egy olyan szörnyhöz hasonlítasz, halál fia vagy! -dühöngött fenyegető pillantásokat vetve Kirito felé. A legtöbb kifejetést elfogadta, amit rá aggattak, de ez már felháborító volt számára. -Ezt a sületlenséget... -motyogta még mindig felháborodva, majd meghallgatta, miféle párbeszédet folytat a fiú és a kígyója.
- Ezt hogy érted? - Lacey tudta, hogy nem neki szóltak, ettől függetlenül érdekelte, hogy mégis miről van szó.
|
-Ühüüümmmm-mondta a fiú kérdésére.-Amúgy szerintem te is illedelmes vagy....nem vagy egy bunkó tahó mert itt elég sok ilyen ember van és tudod, megkönnyebbülés hogy nem olyanokkal van most dolgom-kacsintott Chrisre.
Felnevetett.-Hűha úgy tűnik hogy háromévet igazán letagadhatnék-mondta vigyorogva.-Magyarul 23 de csak hármat tévedtél-öltött a lányra nyelvet.
|
Kedvesen válaszoltam kérdésére.
-Mondhatjuk ugy hogy nem öregszűnk. Azonban törékenyebek s könyeben halhatoak vagyunk nálatok ugyhogy nem kel félni te tested erős izmos. Ha kicsit ozmosab lenél talán ork aszony lenél. Mormogás ,barátságtalan rideg fej az már megvan hozá. A harci vágy is.
Mondtam kicsit poénosra véve a dolgot. Aztán én is az ablak felé néztem. Elgondolkodván.
-3 mérfördre vanak már csak. Ez vagy ez meletti falu a célpontjuk?
Kérdeztem a karomon lévő társamat akki jóban tudot tájékozodni. Ugyanis tűzet gyújtva közlekedhetek. Lehet fákját vagy hasonlo dologal járták az estétt. Mivel társam érzékelte sok apro tűzecske mozgását a falun kivűl persze.
|
- Még szép, hogy állom! Olyan vagyok én, aki nem tartja be a szavát? -kérdezte kissé felháborodottan.
~Rusnyák? Heh. Akkor pár év múlva banya leszek az ő szemében. Azon se csodálkoznék, ha már most házisárkánynak hívna ~
- Amúgy örülök, hogy az emberek öregedésén kacagsz. Biztosan most boldog vagy, mert te nem öregedsz. De valamikor te is meghalsz. Nincs halhatatlan -tette hozzá. Furcsán tekintett a fiúra és a kígyójára egyaránt. -Talán van valami érdekes odakint? -érdeklődött, majd felült. Kikukucskált az ablakon, de semmit sem látott. Fáradtan visszadőlt. Nem tudott aludni, nyugtalanította, hogy van valaki a házában. Inkább a plafont bámulta, azt a fehérséget, amin egy folt sem volt, mintha annyira érdekes lett volna, mintha hibát akart volna találni rajta.
- Tényleg. Ha ti nem öregedtek, akkor mikor haltok meg? Ilyen fiatalon? -nézett Kiritora.
|
Még mindig felette lebegtem s probáltam viszafogni a nevetést
-igaz ti mindig egyre rusnyábak lesztek évek teltével.
Nem birtam tovább s elnevettem magam, aztán abahagytam.
-Az emberek hiszékenysége s naivsága ez a fertelmes optimizmus. Ezért birlak. Habár ezt sajna sose mi döntjűk el. Remélem álod szavad kisaszony s nem patkolsz el it nekem.
Mondtam kicsit ravasz mosolyal. Ugyanis orrom már elöre megérezte a bajt. Nemsokára a tűzszelemem is az ablak felé nézett de nem volt ot senki.
-Hely hely, nyugi kispajtás, hisz tudod mit mondot. nem lesz it baj.
|
Felvonta szemöldökét Kirito merészségére, bár ez már nem az első alakalom volt, hogy így visszaszólt.
- Ők az utcán vannak, nem pedig egy meleg otthonban -mondta nyugodtan. Nem nevezhető Lacey háza valami melegnek, mindenesetre neki kifejezetten jó az odabenti hőmérséklet. Kellemes. Az már más kérdés, hogy mások számára hüvös egy szobához képest.
- És ha ott kinn vannak, és ott kinn halnak meg, akkor az azt jelenti, nem vették hasznukat a társadalomban. Csak fölösleges emberek, akik nem tesznek semmit azért, hogy túléljék a kegyetlen időket.
Lacey meglehetősen idegesítő tényeket mondott, a jószívű emberek számára ez kegyetlenségnek bizonyulhat, és az a legszörnyűbb az egészben, hogy ő ezt nem csak kitalálta, hanem komolyan is gondolta. Tényleg ebben hitt, és sajnos még senki sem tudta megváltoztatni erről a véleményét.
- Az én elpatkolásom -hangsúlyozta az "elpatkolásom"-at - nem olyan lesz, mint azoké az embereké. A halálomra csak egy lehetőséget adok: mégpedig az öregedést. Nem fogok sem csata során, sem rajtaütés közben meghalni.
Szavai kemények voltak, kissé hátborzongatóak. Hogy így elhatározta, hogyan fog meghalni, eléggé abszurdnak hangzott.
|
Elötte hirtelen meglepett reakciója azonban megadni nem akkartam magam, hisz honét tudhatnék bármit is az emberekről. Gunyosan visza mondtam.
-Nem kel igy hidegeskedni Csipkerozsika. Már láttam öreg embereket s gyerekeket az utcán akik halálra aludták magukat.
Mondtam pimasz alcal a jégkirálynőnek.
-Agodalmam tehát teljesen jogos volt, hisz ti akkor is elpatkoltok ha nem kaptok levegőtt.
|
Érezte a rá szegeződő tekinteteket, melyeket egy ideig tűrt, remélve, abbahagyják a figyelést, de ez nem következett be. Érezte, hogy Kirito közeledik, meglehetősen különös módon. Még mindig nem nyitotta ki a szemét, tűrte és tűrte a közeledést és a bámulást. Ki nem álhatta, mikor őt figyelték, mindig idegesítette, de arról nem tehetett, hogy egyedül élt.
Folytatta annak a látszatnak a keltését, hogy alszik, de amikor hozzáért, már nem bírta tovább. Hirtelen kinyitotta a szemét, a rideg tekintet olyan volt, akár egy gyilkosé.
- Ha az lenne a kérdésed, élek-e még, akkor a válaszom nem, nem élek -mondta kissé türelmetlenül. -Mégis mit gondoltál? Csak úgy meghalok az ágyamban? -kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában. Egy csöppet sem zavarta Kirito közelsége, farkasszemet nézett vele. Utált veszíteni, Lacey pedig ezt is egyfajta versenynek találta. Ha megadja magát, vagyis elkezd kedves és érzékeny lenni vele szemben, akkor veszített.
- Csak pihenek. Nem olyan vagyok, mint te, aki örökmozgó. Én fáradok -sóhajtotta lemondóan.
|
Természetes volt számomra hogy rendet ne teremtsek igy amint végeztem az ebédel mindent csak ugy ot hagytam az asztalon. Majd oda mentem az épen aludni kivánt hölgyhőz. Törökűlésben fejel lefelé Laceyt bámultuk. Pislogo kiváncsi fejel én és a tűzkigyóm. Hol a lányt bámultuk hol egymást néztűk értelmetlen tekintettel. Ciklikusan folyt ez a tevékenység. Aztán közel lebegtem felé. oly közel hogy orrunk szinte érintkezet. Aztán jobb kezem mutato újával elkezdtem arcát bögdösni megnézve hogy él e még xd.
|
Csak kacagott egy ideig Kaname meglepettségén és megállapításán. -Ha őszinte válaszra vagy kíváncsi, akkor 14 éves vagyok -vigyorgott, mint egy kisördög. - Na várj, most én is tippelek! -mondta, majd alaposan megnézte Kaname arcát. Vizsgálgatta, megnézte oldalról, szemből, minden arcvonást figyelme alá vont. -20? -kérdezte végül, legalább öt perc megfigyelés után.
-Ó, értem. Akkor egy meglehetősen illedelmes hölggyel állok szemben -mosolyodott el. -Talán még nálam is illedelmesebbel -mosolya szélesebb lett. Felállt, követve Azure példáját. -És igen, mehetünk -biccentett. Amint Azure elindult, Christopher szorosan mögötte ballagott, mint egy kiskutya. -Akkor ahhoz a "lakatlan" házhoz megyünk? -érdeklődött előrébb hajolva, hogy láthassa a hölgy arcát. Amint kiléptek az étteremből, csak intett a pincéreknek köszönésféleképpen.
- Ó, hát, én nem vetemednék arra, hogy elkezdjek varázsszövegeket tanulni, mert abból csak nagy katyvasz lenne. Nem tudok semmit sem megjegyezni pontosan, ráadásul a varázserőm sem erős, így gondolom, az sem lenne valami hatásos... Inkább maradok a kézi munkánál -mosolyodott el. -Megértem, hogy ezt szereted, én is szeretném -biccentett, majd figyelte, ahogy Darcy helyet foglal mellette. -Elfáradtál? -kérdezte félrebiccentve a fejét, miközben erről egy újabb kérdés jutott eszébe. -Hozzak valamit inni? Esetleg egy meleg teát, vagy valamit? -érdeklődött tovább. -De hozhatok akár rágcsálnivalót is -tette hozzá, miközben átgondolta, mivel tud még szolgálni, de semmi egyéb nem jutott eszébe.
|
Darcy
Kíváncsian várta Lucas reakcióját. Majd, amikor a fiú végül elbűvölve megszólalt, hallkan felnevetett, és mosolyogva rápillantott.
- Nagyon örülök, hogy tetszett. És ezek szerint akkor jó is lett. - Mosolygott továbbra is. - Bár gondolom te kézzel szebben megmunkáltad volna, de így legalább időt spóroltunk. - Lehet, volt egy kis szerénykedés abban, amit mondott, de ő mindig is ilyen volt, és általában az ember nem tudja levetkőzni saját természetét. Hát ez Darcy-ra teljesen igaz volt. Egy kis ideig tűnődött, majd újra megszólalt, ezúttal kissé bizonytalanul:
- Állítólag ezt a mágiát valahogy meg is lehet tanulni, de úgy sokkal nehezebb, mert minden szöveget be kell magolni. És sokkal silányabb az eredmény is. - Mondta. - Mindenesetre én szeretem, sok dologra lehet használni, szinte bármire, ha megtalálod a módját. - Magyarázta, gondolta, nem untatja Lucas-t, látta rajta, hogy érdeklődik a dolog iránt, és tudta, könnyen meg fogja érteni, mivel nagyon intelligensnek tartotta. Lassan visszasétált a kanapéhoz, majd egy hallk sóhajjal helyet foglalt a fiú mellett. A mágiahasználattól kellemesen zsibbadtnak, vagy kellemesen fáradtnak, ahogy jobban tetszik érezte magát, de nem volt álmos. Többek között mindig is azt csodálta ebben a mágiában, hogy ahelyett, hogy lefárasztotta volna, inkább feltöltötte. Legalábbis lelkileg mindenképp.
|
-Nem nem csak ezért kérdeztem, mert ha már megvendégellek akkor hátha kérsz valamit inni-mondta majd felállt. A feüllhellgatót a nyakába tette, és a pulthoz állt fizetni. Felvette a köpenyét, majd Chrisre pillantott.-Mehetünk?-kérdezte kedvesen és bájosan. ^^
Nagyot nézett.-Kislány? Hány éves vagy? Szerintem érettebnek nézel ki már legalább 16nál!-mondta elgondolkodva. Aztán eéindult az egyik elágazáson.
|
Kíváncsian kémletle Kanamet, el is mosolyodott, ahogy a férfi próbálkozott valami példával előhozakodni. Chorusnak sikerült megértenie, ezért biccentett, majd szavakkal is igazolta: -Értem. Talán ez a legalapvetőbb példa. Végül is... A vámpíroknak a vér az élelem.
Nagy kék szemeit visszaszegezte az útra, ami elágazott. Azon gondolkodott, merre induljanak, ezért újra a felnőttre pillantott. Rajta állt a döntés merre menjenek, Chorus megvárta, még ha a döntés beletelt néhány percbe.
- Visszatérve arra, hogy leütlek. Képes vagyok rá, lehetőleg ne becsülj alá, még akkor sem, ha csak egy kislány vagyok. Nem tudod, milyen varázserőt használok.
Chris a fülhallgatót kémlelte egy ideig. Azon gondolkodott, mégis minek kell ilyenkor egy ilyen kütyü, majd elkönyvelte egy szokásnak. Inkább nem faggatta erről a lányt, gyorsan elfojtotta a magában felgyülemlett kíváncsiságot.
- Nem köszönöm. De ha te kérsz valamit, megvárom -mosolyodott el, miközben az üvegszemekbe nézett. Furcsa volt számára a látvány, de arcáról nem lehetett leolvasni azt a kicsi döbbenetet. Majd rákérdez, ha alkalmasnak találja a pillanatot, hogy Azure mi is valójában. Még sosem látott ilyesmit, szóval kivételes érdeklődéssel fordult a lány felé. Különös módon eddig nem is tűnt fel neki. Lehet, az éhség miatt :D
- Ha el is rontod, nem lesz semmi gond -biccentett biztatóan. -Van még egy halom ilyen -mosolygott Darcyra, majd tekintetét visszavezette a játékra.
Meg tudta érteni, hogy néha nem sikerül egy varázslat. Lucasnak például sosem sikerült. Mindig valami másképpen sült el, csak szárnyaira támaszkodhatott. Bár varázsereje gyenge és haszontalan volt, Lucas mégsem érezte azt, hogy fejlesztenie kéne. Úgy sem harcos, akkor meg minek? Nem is szeret harcolni, kezdjük itt. Valahogy nem neki teremtették a csatateret, ha pedig a művészetben szerette volna használni erejét, akkor sem jött volna össze, mert nem olyan erővel született, mint Darcy. Talán irigykedett is a hölgyre, talán csak csodálta, nem tudta eldönteni. Lucasban ritkák az ilyesféle negatív érzések, mint az irigység, így a csodálat oldalára állt.
Mikor Darcy megszólalt, először rá pillantott, próbálta megérteni a szöveget, amit mondott, de nem sikerült. Sejtése sem volt arról, milyen nyelven szólhatott, azonban arra rájött, a játékra kéne figyelnie, így gyorsan a farobotra szegezte tekintetét. Pontosan akkor kezdődött el a folyamat, így látta, ahogy a játék átalakul, megadja végleges vonalait, majd mikor befejeződött a varázslat, mérhetetlen csodálatot érzett. Derűsen pillantott a hölgyre.
- Ez csodálatos volt! -mondta örömmel teli hangon. -És... Azt hiszem értem -tette hozzá kicsit nyugodtabban. -De ez.. Wáow... Ez hihetetlen! -tekintett vissza a játékra. Megfogta és megemelte, megforgatta, megnézte minden egyes négyzetcentiméterét. Lucas már biztos volt abban, hogy ezt elrakja az értékes játékai közé, amelyeket nem ad oda senkinek.
|
-Jó akkor majd elmehetünk-mosolyodott el és mikor elé tette a pincér a kis salátát, falatozni kezdett egy kecses kis ezüstvillával amit még a pincér mellé adott. De még mielőtt elkezdett volna enni, levette a fülhallgatóját és a szék mellé állította. Látszódtak hatalmas fülei, de csak egy pillanatra, mert gyorsan eltakarta hófehér hajával. HAmarosan elfogyott az étel. Azure megtörölte a száját. Persze szalvétával, hiszen illedelmes lány. Majd intett a pincérnek aki elvitte mindkettejük tányérjait meg a stb.-t . -Kérsz valamit inni?-nézett üvegszemeivel a fiúra.
Megrántotta a vállát.-Megeshet-válaszolt Chorus első mondatára, habár az nem is kérdés volt. KAnamét nem nagyon izgatta a dolog. Aztán harsányan felkacagott.-Leütnél...hát akkor tudnod kell hogy én eléggé kitartó vagyok és ha beindulok nehéz lenne megfékezni-mondta magabiztosan. Aztán Chorus újabb kérdést tett fel. Felhúzta a szemöldökét. NEm nagyon társalgott még emberrel és nem nagyon hallott még ilyen buta kérdéseket, hiszen neki ez természetes dolog. A hajába túrt majd hátul a tarkójánál lehúzta a kezét.-Nem nagyon kérdeztek még ilyet...egy vámpír megérzi az ilyet....nehéz elmagyarázni de olyasmi..húú hogyan példázzam neked? -nyögdécselt, hiszen bekell vallani ez fogós kérdés volt főleg olyannak akinek ez természetes.-A kajával tudnám összehasonlítani olyan mint amikor megszagolsz valamit aminek az illatáról úgy gondolod hogy hú ez finom lehet vagy ha büdös akkor nem szívesen ennéd meg...valami ilyesmi -mondta aztán olyan szemekkel nézett a lányra mintha azt próbálná kinyögni: Na ezt most értetted?
|
Darcy
Türelmesen megvárta, ameddig Lucas talál valamit, ami megfelelő lesz. Örült, hogy ezt a döntést végül a fiúra hagyta. Miközben várakozott, még mindig azon mosolygott, hogy mennyire lelkes, bár be kellett, hogy vallja, már ő is kíváncsi a végeredményre. Tekintetével követte a mellette ülő mozdulatait, ameddig Lucas fel nem emelt egy kicsit - jelenleg - groteszk kinézetű farobotot, és át nem nyújtotta neki. Figyelmesen vizslatta végig szemeivel, persze a hibákat rögtön látta rajta. Kissé elmerengett pár másodpercig, magában sorra vette, mit is kéne helyrehoznia rajta, majd Lucas-ra nézett.
- Hát jó. - Mondta, majd felsóhajtott. - Akkor lássunk neki. - Folytatta, majd felállt, s a robotot a kanapéra helyezte. Kissé távolabb állt, hogy jól lássa a játékot, és mindeközben szemmel tudja tartani Lucas-t, legalábbis az arcát jól lássa.
- Remélem, tényleg úgy fog kinézni a végén, ahogy szeretnéd. - Motyogta. - Mindenesetre megtisztelő, hogy saját fejlesztést bízol rám, de a jövőbe nem látok, úgyhogy a kinézetével kapcsolatban csak sejtésem van. - Előzte meg, hogy bármi félreértés is adódhasson az egész során. Majd behunyta pár pillanatra szemeit, és összeszedte gondolatait. Aztán, mikor elég nyugodtnak érezte magát tekintetét a játékra függesztette, most már tényleg csak a szeme sarkából figyelte a fiút.
Mély levegőt vett, és abban a pillanatban érezte, mint mindig ilyenkor, hogy a mágia ereje végigáramlik testén. Igyekezett az egész folyamot visszafogni, hiszen ennek az egyenletes elosztás is lényege volt többek között. Amikor végül ténylegesen nekilátott a dolognak, pontosan tudta, hogy magából a dal szövegéből Lucas egy szót sem érthet meg, mivel ez valahova a tündérek ősi nyelvére volt visszavezethető. Ez nem egyszerűen manipulációról szólt, mondhatnánk, hogy magát a fát kellett kérnie arra, hogy úgy "alakuljon", ahogy szeretné, de még ez sem fedi a valóságot, mégis ez valahol a természettel való társalgás volt. A hangja lágyan, mégis tisztán szelte át a kicsiny szoba levegőjét, és a játékon pár másodperc múlva a változás már szemmel is követhető volt, és a robot kezdte felismerhető, végleges formáját elnyerni. Egy percig sem kellett gondolkoznia azon, a szöveget, hogy fűzze össze, hiszen ez a mágia természetéhez tartozott, ez már ösztönből jött, vagy valami olyasmi. Az egész nem tartott tovább két.három percnél, mégis több, mint két-három óra barkácsolást spórolt meg vele. Ahogy végzett a feladattal elmosolyodott, majd feltekintett Lucas-ra. Közben türelmesen megvárta, ameddig a mágia is elnyugszik benne. Még ő is ki volt kissé készülve a feladattól, persze jó értelemben. Leírhatatlan érzés volt ezt csinálni, amit biztos, soha nem tudott volna megmagyarázni.
- Most már érted, miért nem próbáltam meg elmagyarázni? - Kérdezte félrebillentett fejjel.
|
[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés