[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
-Én...én igazából egyáltalán nem tudtam, hogy ez lesz!És igazából....Ahonnan én jövök nincsenek ilyen helyek!Legalábbis én nem tudok róla!-törtem ki teljesen.Egyáltalán nem tudtam mit csináljak.Mondjam el neki?Már biztosan rájött, hiszen nem buta.-Nem kell...Hazatalálok...Valahogyan...-mondtam,majd elindultam az egyik irányba, mit sem törődve Azulával.Csak mentem egyenesen.Előbb vagy utóbb úgyis hazaérek...
|
Azula
Már a vízesések szélénél voltam, amikor meghallottam Aurora hangját és hátranéztem. Összehúzott szemekkel fürkésztem a lányt, egyre gyanúsabb volt a viselkedése.
- Hát jó - pont mondtam volna, hogy hazakísérem, amikor megcsúszott és rémisztő sebességgel zuhanni kezdett a sziklák felé. Halk sóhajjal lehunytam a szemeim, s kis koncentrálással könnyedén megfékeztem a zuhanását mágiával, majd kissé feljebb emeltem a levegőben és mikor már elértem, megfogtam a karját, hogy felhúzzam, majd segítettem neki távolabb kerülni a veszélyes résztől.
- Azt hittem, tudod, mire vállalkozunk - néztem rá komolyan, majd megvontam a vállam, végül is most már mindegy volt. - Merre laksz? Hazakísérlek, ha gondolod - néztem körbe, nem tudtam, akkor most merre kellene indulnunk, úgyhogy visszafordítottam tekintetem Rora felé, tőle várva a választ.
|
-Rendben!-mosolyogtam Azulára.Aztán utána mentem.Vagyis totyogtam.Nagyon bizonytalanul és óvatosan mentem a vizes köveken.Nemsokára egészen a vízesések szélén voltunk.-Ömm...Azula!-mondtam, mialatt tovább totyogtam utána.Lenéztem, és megálltam.Félelmetes!-Biztos, hogy ez jó ötlet volt?-gondolkodtam hangosan.Talán mégsem olyan mint odahaza...-Ez nem túl..túl..veszélyes?-mosolyogtam bizonytalanul.Most már komolyan féltem.-Forduljunk vissza,szeretnék otthon lenni!-mondtam, majd hátráltam egy lépést és elcsúsztam.Elkezdtem zuhanni.
|
Azula
- Igen, elég különlegesek ezek a helyek - mosolyogtam Aurorára, amikor a vízeséshez értünk, aminél a kősárkányok is álltak. - Keressünk valami olyan részt, ahol könnyebb bemenni - javasoltam, majd lassú, kényelmes léptekkel tovább haladtam. Közben azon töprengtem, a lány miért ámult el ennyire, ha thauri lenne, nem hinném, hogy így lenyűgözte volna a látvány, bár tény, hogy magáért beszélt. Én sem tudtam teljesen megszokni, de az ő megnyilvánulása első benyomásról árulkodott. Felesleges lett volna már most nekirontani, hogy Amarthból jött, úgy gondoltam, jól jön még pár bizonyíték. Ha pedig több időt töltök vele, talán össze is jön a kellő mennyiség.
|
Csenben mentem Azula után.Szép volt a táj, és csendes.Vétek lett volna mezavarni!Mindig is azt hittem Thaurban minden hely nyirkos, lepukkant.Hiszen leginkább ilyen mende-mondák terjednek nálunk.Meg, hogy mindenki "hidegérű" gyilkos!Amióta átjöttem ide Amarthból, nem találkoztam ilyen élőlénnyel.Azula néha mintha hátranézet volna.Talán félt ,hogy ott hagyom egyedül.Sosem tennék ilyet!Nemsokára egyre hangosabban lehetett hallani a víz csobogását.Hamarosan feltűnt előttem két hatalmas kősárkány.-Wow...-suttogtam.
|
Azula
Válaszképp csak bólintottam Aurorának, majd elindultam előtte, a legközelebbi zuhatag felé, amit nem volt nehéz megtalálni tekintve, hogy jól ismertem Thaurt. Én is rég jártam már azon a helyen és egyébként sem szoktam arra sűrűn elmenni, társaságban pedig mindenképp jobb, nem, mintha félnék tőle. Csak azért mégis. Nem kedveltem túlságosan a magányt, Aurora pedig érdekes társaságnak ígérkezett. Hacsak nem csatlakozott mellém, időről időre hátrapillantottam, hogy ránézhessek a vállam felett, de csendben, egyenletes léptekkel haladtam előtte, könnyedén az erdő sötétjében, tökéletesen kiigazodva a fák között. A beszélgetés lehetőségét pedig meghagytam neki, nem szívesen zavartam volna fel az erdő békéjét ebben a pillanatban.
|
-Nos...Nekem mindegy.Nem lehetnek annyira veszélyesek.-mondtam.Nálunk nem veszélyesek a zuhatagok.-Csak...Annyit szeretnék megkérdezni tőled, hogy nem mennél-e előre.Nem tájékozódom túl jól.Félek, hogy most is cserbenhagynak az emlékeim az útról.-mosolyogtam bizonytalanul Azulára.~Hátha...~csuktam be a szemem.
|
Azula
Továbbra is kíváncsi pillantással méregettem Aurorát. Úgy tűnt, valami téma után kutat, amit végül megtalált, így érdeklődve hallgattam, amit mond.
- Mehetünk - vontam meg a vállam, aztán folytattam - De pontosan melyikre gondoltál? Némelyik elég veszélyes - kérdeztem, ezalatt pedig fejben végigvettem a lehetőségeink listáját, hogy hová is mehetünk. De szerettem volna, ha ő dönt, több okból is. Egyrészt ő vetette fel a dolgot, másrészt pedig nekem még mindig nem volt minden teljesen rendben vele, s mint mindig, most is bíztam az ösztöneimben.
|
-Nem..nem túl gyakran.Sőt.-húztam ki magam.Ezek szerint nem nagyon gyanítja, hogy nem Thauri vagyok.Vagy igen és nagyon jól leplezi...Hmm... Most annyira megjött a kedvem az énekléshez!Szívesen úsztam is volna.Apu egyszer mesélte, hogy Thaurban is vannak zuhatagok.Biztosan itt is gyönyörűek!-Nincsen kedved úszni?Azt hal...Khm!A Zuhatagoknál biztos jót úszhatunk!-mosolyogtam.
|
Azula
Kíváncsian mértem végig újból a másik nőt. Valamiért úgy tűnt, zavarban van, de az is könnyen meglehet, hogy csak a felbukkanásom ijesztette meg. Nem mozdultam az eddigi helyemről, csak figyeltem, ahogyan egy kicsit hátrál és megmagyarázza az ittlétének okát. Gyanakvón húztam össze a szemöldököm, elvégre is, ha thauri, csak ismernie kéne a környéket, de ki tudja. Végül észrevétlenül vállat vontam, úgy gondoltam, egyelőre szemet hunyok efelett.
- Azula, szintén Thaurból - feleltem a bemutatkozására, majd ismét körbenéztem, a sötét fákat fürkészve. - Ezek szerint nem jársz gyakran erre - kijelentés volt, de inkább kérdésként hangzott. Ennek ellenére majdnem biztos voltam benne, mit fog válaszolni, de azért kíváncsi voltam, hogy beigazolódik-e a sejétsem.
|
-Óhh....Ööö...-fordultam a nő felé.-Heló...Va-vagyis jónapot!?-dadogtam.Majd végignéztem a nőn.Nagyon szép alakja volt.Nem tűnt "gonosznak".Biztos Thauri... Azok nem mind izéé...Rosszak?Ösztönösen hátraléptem egyet.Talán, ha nem mondom meg neki, hogy Amarthból jöttem, nem lesz semmi baj.-Aurora vagyok... Thaurból...-mosolyogtam bizonytalanul.-És nem szorulok segítségre. Megagyok...Csak körülnéztem...Nemtévedtem el!
|
Azula
Szokás szerint az erdőt jártam, mint oly sokszor mostanában, nem egyszer futottam már bele furcsa személyekbe erre, nem, mintha ez visszariasztott volna. Változatlanul jártam el erre sétálni továbbra is, persze nem fegyver nélkül. A ruhámba két tőr is volt rejtve, plusz itt volt az erőm is, ha szükséges. Éberen figyeltem a környezetem, egyszer csak érdekes neszezésre lettem figyelmes, így közelebb mentem, nem sokkal később pedig egy női alak bontakozott ki a sötétből.
- Segíthetek? - léptem közelebb hozzá, pillantásom gyorsan végigfuttatva rajta.
|
~Nem is értem...Hogyan kerültem én ide?Még Amarthban vagyok?Vagy átléptem a határt?~kavarogtak bennem a kérdések.Nem tájékozódom jól.Otthon kellett volna maradni a meleg ágyikómba...Miért kell nekem folyton kalandot keresni?Hátha szembejön majd valaki, aki segít rajtam.Hirtelen, mintha sűrűbbé és sötétebbé vált volna az erdő.Félelmetes...Hirtelen megálltam.Talán vissza kéne fordulnom... De... merrpl is jöttem? Fordultam körbe.
-Háát...Ez pech...
|
Végül is az idegen nem tűnt túl veszélyesnek... és túl sok rosszat sem éreztem benne, ami egy kicsit furcsa Thaurban... és még rossz érzést sem töröltek belőle... talán átszökött-gondolkozott el, majd újra a fiura fugyelt-Olyan ember nincs... de ha volna is, semmit. Mi csak az egyensúlyt tartjuk fenn, mert a gonoszság lassan elnyomja a jót és ezzel kibillenne az egyensúly-szólalt meg végül halkan, miközben lassan megigazitotta a kapucniját, de nem tette vissza.
|
 Nem tudom hogyan, de visszakerültem az erdőbe. Eléggé unatkoztam és nem tudtam, mit tegyek. Hirtelen eszembe jutottak a "kedves kis barátaim" odaát, Amarth-ban. Fellángolt bennem a düh és idegesen ököllel nekiestem egy hatalmas fának, ami egy-kettőre kidőlt, nagy puffanással ért földet. Elhagytam a helyszínt. Dühöm kicsit csillapodott, próbáltam erősen másra koncentrálni. Végül megálltam, behunytam szemeim és sóhajtottam, majd lassan tovább mentem.
|
Na, erre felvonta a szemöldökét. Érdekes dolog ez a varázserő, milyen különböző képességeket ad az egyszerű halandóknak is. Kitörölni a rossz érzéseket és a gonoszságot... Mikhail számára ez egy csodálatos képességnek számított, hiszen ez egy igen ritkának számító varázslat, ráadásul a jókat szolgálja vele. Viszont ha van ilyen, akkor biztosan megvan a másik fele is: az az ember, aki a jót törli ki az emberből. Ez elszomorító, de az egyik fél nem tud élni a másik nélkül, még ha gyűlölik is egymást, felborulna az egyensúly, ami káoszhoz vezetne.
Lágyan megrázta a fejét, hogy kiverje ezeket a gondolatokat elméjéből, és mikor újra a lányra nézett, megpillantotta annak rózsaszínen virító haját, melyen játékosan csillant meg a holdfény.
- Érdekes képességed van, te lány -húzta félmosolyra a száját. Nem tudta eldönteni, hogy tegyen-e egy lépést felé, vagy inkább maradjon a helyén. Tartott attól, hogy esetleg megijeszi egy közelítő lépéssel a másikat, így inkább ott maradt, zsebre dugott kézzel.
- És mit kezdesz azzal, akinek nincsenek negatív érzései? -kérdezte, és következő gondolata rögtön az volt, hogy olyan ember nincs, akinek ne lennének rossz gondolatai, kívánságai. Mindenkiben ott van a kisördög, aki kihasználja az alkalmakat, hogy feltörjön.
|
A Coron erdőben sétálgattam, egyedül. Alkonyattájt volt, ilyenkor valahogy mindig szebb az erdő. Mentem, amerre lábaim vittek, közben az eget fűrkésztem. Teljesen elleptek gondolataim, majd arra eszméltem fel, hogy kisétáltam az erdőből.
~Mindegy ...- gondoltam, -megyek akkor másfelé.~
Az erdő valójában elég nagy, de ígyis gyorsan keresztülvágtam rajta. Mostmár magam elé néztem, és az irányt a Nimellos-folyó felé vettem, ami nem volt annyiranagyon messze az erdőtől. Nemsokára oda is értem, majd leültem törökülésben a folyó partjára. A napnyugta szépen tükröződött a víz felszínén, onnan néztem ahogyan "a Nap elalszik". Fölsóhajtottam.
~Igazából, utálok egyedül lenni...~ kezdtem ideges lenni, de idegességem hamar alábbhagyott, a szomorúság váltotta fel. Magam elé néztem, teljesen elbambultam.
|
Szájára olyan gunyoros vigyor húzódott mint aki büszke a tanítványára. -Eltaláltad-mondta és kihúzta magát, hiszen büszke volt magára ami a kasztját illette. Nem akart ő nagy harcos lenni, és izmos testével így is meg volt elégedve. A piszkos trükkök. Eszébe jutott néhány eset amikor az ártatlan Amarthi csibék vagy éppen a drágalátos eltévedt, nemében vele egyezőek kerültek Tyler karmai közé. Volt akiket sajnált és megkímélt de ,,seggbe rugdosva" űzte vissza szánalmas hazájukba, volt akiken csak röhögött akik a csapdájába estek, volt akik ellenkeztek, annak viszont Tyler végzett, és még csak a részvét árnyéka sem villant meg soha üveges tekintetében.
|
Mély hallgatás után rávettem magam, hogy válaszoljak, végül is mit veszthetek? A fél város már úgy is ismer, és tudja, hogy mit teszek. - "Megyógyitom" őket... - kezdtem kissé bátortalanl, majd a fiura néztem. A kapucni lassan lecsúszott a fejemről, kimutatva rózsaszin halyam, de nem törődtem vele - kitörlöm belőlük a gonoszságot és a negativ érzelmeket... - folytattam halkan, és kiváncsian vártam a választ-hiszen sokan sokkot kaptak már, amikor ezt elmondtam... - és ezért is kergettek. Vesszéllyel élek, nem esik bajom - kiséreltem meg egy halvány mosolyt az idegenre.
|
-Ahjj fejezd már be-nézett fel unottan az égboltra. - Nem azért jöttem ide, hogy holmi hülye, abnormális emberekkel találkozzak.. És tudd meg, hogy csak azért válaszolok a kérdéseidre.. Ó.. Nem is kéne válaszolnom a kérdéseidre.. Vagy esetleg.. Kiszívni a véred? jó lenne. Hm.. - gondolkozott el az étrendén.. Úgy is kezdett már éhes lenni. Lecsillapodott, nem volt dühös. Megforgatta a szemeit.. Unatkozott. Bár egyszer egy másik ember tévedt oda... A ködgömbjéből kinézett rá.. Szerinte csinos volt... Lrgalábbis a vére ízletes... Félszeg mosolyra húzta a száját, de mikor az eloszlatta körülötte a burkot, kissé feldühödött, és újjat alkotott.
Unottan sétált a temető felé. Kezét zsebretével sétált, fejét lehajtotta. Egy ködburkot eloszlatott, és nézte, hogy egy vámoír volt benne. Mikor az őjatjat alkotott megvonta a vállát, ls ugyanúgy sétált.. Végül leült egy padra, és lehajtott fejjel meredt maga elé.
|
[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés