[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
-Persze-indultam utána a zuhatagok felé. Szerettem a zuhatagoknál lenni, olyan... varázslatosak. Nem szólaltam meg újra, a történteken járt az eszem.
|
~Miért viselkedik ilyen furcsán?~néztem rá.Elkezdtem mormolni a varázsigét amitől visszaváltozom.Nemsokára megint egy PUFF! és visszaváltoztam eredeti alakomra.Vagyis...igazából nem tudom, hogy melyik alakomba születtem...Erről sosem beszélt egyik rokonom sem.
-Na?Indulunk?-mosolyodtam el.Kicsit furi ez a fiú de nekem szimpatikus!Indultam el az egyik irányba.Nem tudom, hogy jó irányba csak egyenesen előre.Nem akartam egy ideig szemkontaktust a fiúval.Kezdett cikivé válni a dolog...
|
Ösztönösen hátrább léptem pár lépést-a lány újra túl közel kerűlt hozzám-talán... egy kicsit... de nem olyan rosz-mondtam, miközben alaposabban szemügyre vettem őt. Egész aranyos volt igy, ebben az alakjában. miért néz így...? A tekintetétől kissé kellemetlenül éreztem magam.
|
-Jajj,bocsánat!Nem direkt volt!Mindig ez van amikor csuklani kezdek!Tudatosan szinte soha nem változok át!De,ahh....-panaszkodtam halk, vékonyka hangon.-Most őszintén!-repültem fel Shin orra elé:-Olyan a hangom mintha héliumot szívtam volna?-mereszettem ki a szemeimet rá.
|
Nem vettem le róla a tekintetem-De, pont arra tartottam-mosolyogtam továbbra is. Hirtelen a lány csuklani kezdett, majd egy apró, fehér tündérré változott. Meglepetten néztem őt. Pár pillanat múlva, mikor leesett, hogy mit teszek igyekeztem leplezni a meglepettségemet, talán szándékosan változott át.
|
-Hááát...Azt én magam se tudom...-néztem ismét a földre.De csak azért mert már kínos volt Shinre nézni...-Amúgy is...Nem voltam egyedül.Csak egy darabig.Hosszú darabig...-mosolyogtam.-Nincsen kedved sétálni a Nagy zuhatagok felé?Az olyan...olyan szép hely!-mondtam.Aztán hirtelen csuklás jött rám.És akkor...PUFF!Hirtelen összementem és fehérré változott a ruhám,a hajam,a szárnyam.Utálom amikor ilyen csuklásom van!!!
|
-Senki sem tökéletes-vigasztalata a lányt kedvesen-Shin-mosolygott vissza Mary-Anne-re. Követte a lány tekintetét, a játszva birkózó farkasok láttán kicsit szélesebben elmosolyodott.-És... mi járatban erre?-kérdezte kedvesen-egyedül...?-tette hozzá kicsit később, miután körbepillantott.
|
Mary-Anne
-Mond meg nyugodtan, ha igen.Nem fogok megharagudni.Sőt.Ha kinevetsz igazad van.Milyen tündér az aki nem tud rendesen repülni?-néztem a földre. Aztán a fiúra.-Mary-Anne vagyok!-mosolyogtam rá.Szimpatikus volt a fiú. Nem tűnt bunkónak.Csak mintha kicsikét félős lenne.Majd kicsit oldalra hajoltam és a farkasokra néztem.Játékosan verekedtek, harapdálták egymást.Majd ismét a fiúra néztem.Egyenesen a szemébe.Csodaszép szeme van!!! *.*
|
Shin hátrább lépett egyet, mert igy túl közel voltak egymáshoz. A lány kérdése kissé meglepte. Ennyire látszik? Finoman megköszörülte a torkát, lassan a mosoly is eltűnt az arcáról-Nem nevetek rajtad-nyögte ki végül a lehető legártatlanabb arccal.
|
-Köszi!-álltam fel.Láttam, hogy a fiú visszafolytotta a nevetését.Összehúztam a szemöldökömet és leporoltam a ruhámat a levelek miatt.Nem szeretem ha nevetnek rajtam...De nem szabad ilyennek lenni!Vettem egy nagy levegőt és megnyugodtam. Hiszen a "tesóm" mindig megharagszik amikor rajta nevet valaki. Elmosolyodtam és őszintén megkérdeztem:-Rajtam nevetsz magadban?
|
A puffanásra megtorpant, azonnal hátra fordult a zaj forrása felé. Pár pillanatig dermedten bámulta a lányt, majd elmosolyodott és lassan elindult felé. Megvárta, amíg a lány még egyszer visszazuhan a bokorba, majd a kezét nyújtotta, hogy kisegítse onnan, miközben visszafojtotta a nevetését. Eszébe jutott pár csípős megjegyzés, de e lány küszködését látva inkább megtartotta őket magának. Lopva hátra pillantott a mögöttük levő farkasokra. A nagyobbik lerázta magáról a kicsit, majd játékosan a földre terítette azt.
|
Mary-Anne
Egyedül sétálgattam amikor egy aggódó, fiatal farkast.Szomorúan nyüszített, minden bizonnyal valami barátját vagy testvérét keresi.Biztatóan rámosolyogtam és elkezdtük kerseni a másik farkast.~De buta vagyok!Odafentről biztosan jól fogom látni, a legközelebbi farkast!~húztam el a számat.Felröppentem és körül néztem.Nemsokára felfedeztem egy farkast aki egy fiú mellett sétált.Azért tudni kell ,hogy énsem vagyok repülőbajnok. Elkezdtem zuhanni és a következő pillanatban a fiú és a farkas mögött nem messze egy bokor fogta fel az esésemet.
-Jaj, a szárnyam!-nyögtem fel.Fel akartam állni,de szerencsétlenségemre mindig visszahuppantam a bokorba:-Segítenél?-mosolyogtam a fiúra.Ekkor a farkas, akinek az előbb akartam segíteni, megjelent és boldogan ugrott rá a fiú mellett álló farkasra.~Végül is...Jól sült el a dolog!~msolyogtam.
|
A határ mentén sétált, nemrég tért vissza Thaur-ból-ez kissé meglátszott megtépászott külsején. Több seb is éktelenkedett rajta, de eggyik sem volt túl súlyos, ezért nem is nagyon foglalkozott velük. A gondolataiba merűlve haladt előre, nem gondolta, hogy találkozhat valakivel, minden olyan csendesnek, békésnek tűnt most a környéken sehol egy árva lélek... sóhajtott fel halkan. Hirtelen gondolt eggyet és az erdőn át a nagy zuhatagok fele indult. Alig haladt pár métert az erdőben, egy méretes farkas mellé társult. Shin elmosolyodott, majd megállt, hogy megsimogassa őt. A farkas szinte szelid kiskutyaként viselkedett a fiú mellett.
|
A lány látszólag nagyon örült, hogy körbevezethet-Rendben...-szólaltam meg, de a lány már el is szaladt. Segíteni akartam neki, vagy minimum elkísérni, de eltűnt a szemem elől, mielőtt elindulhattam volna. Nem tehettem mást, kiválasztottam egy szimpatikus falat és annak dőlve vártam, hogy visszatérjen a lány. Miközben egyedül álldogáltam, eszembe jutott, hogy még be sem mutatkoztunk egymásnak. Körülbelül húsz perc múlva már vissza is tért. Lassan rá szerettem volna térni a bemutatkozásra, de ő ismét megelőzött-Sophie?-ismételtem mosolyogva-Szép név-jegyeztem meg, majd finoman kezet fogtam vele-Keiz-árultam el végre én is a nevem.
|
-Bármivé át tudok változni-válaszoltam utólag a fiú kérdésére. Nem hittem, hogy bármi baj is származhatna abból, ha elárulom neki ezt a képességemet. A kijelentésemre, hogy egyedül unalmas az erdő, az állát kezdte dörzsölni. Látszólag gondolkodott. Leugrott a földre, mozgását követtem a tekintetemmel. Majd felajánlotta, hogy egy kis izgalmat csinál nekem. Erre a kérdésére mosolyogva mellé ugrottam-Mire gondolsz?-kérdeztem kedvesen, egy kis kíváncsisággal a hangomban. Érdekelt, hogy mire gondolt. Nem volt rossz előérzetem, semmi rosszra nem gondoltam. Rendes fiúnak tűnt, már kezdtem bízni benne. Sokan azt szokták mondani, hogy naiv vagyok... pedig csak mindenkinek adok esélyt. |
Elfogadta az ajánlatom, amiért nagyon megörültem. Szinte felcsillantak a szemeim. Végre tudok valakinek normálisan segíteni.
-Rendben van!-feleltem lelkesen.-Akkor nem bánnád ha előtte gyorsan leraknám az almákat az otthonomban? Nem akarok egy kosarat cipelni közben...-magyaráztam.-Nincs messze innen.Várj meg itt!-feleltem aztán a kosárral a kezembe sietősen elindultam. Elég gyors voltam, 5 perc alatt odaértem és le is pakoltam a konyhában.
Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy kell e vigyek valamit, de nem jutott eszembe semmi olyan, éhes meg még nem voltam. Azért odatettem pár frissen mosott almát, meg egy kisebb térképet a városhoz, amit még akkor kaptam amikor idekerültem. Röpke 10 perc alatt el iskészültem és rohantam is vissza a fiúhoz.
Rohanásom közepette pedig eszembe jutott, hogy szegénynek még be sem mutatkoztam. Jaj...de udvariatlan vagyok...
-Itt vagyok!-mosolyogtam, mikor odaértem.-Hoztam pár almát, ha éhesek lennék, meg egy térképet ha elvesznénk.-mutattam a kis táskát, amibe pakoltam őket.-De reméljük az utobbi nem fog bekövetkezni..-feleltem egy zavart mosoly kíséretében.-Egyébként eszembe jutott, hogy még be sem mutatkoztam...És ha már én mutatom meg a várost illendő lenne ha tudnád a nevem. Sophie vagyok.-nyújtottam a kezem egy kedves mosollyal.
Ő is köszönt, és elég barátságos volt. Huh...Amarthban mindenki ilyen kedves...unalmas lehet.Azt mondta hogy ha baj érné csak felrepül és megkeresi az erdő szélét. Erre felhúztam a szemöldököm.
-Tudsz repülni?-kérdeztem. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy milyen mágiája lehet, de aztán tovább folytatta. A lány szerint nem olyan veszélyes az erdő, hiszen eddig még nem találkozott senkivel, és örült, hogy végre összefutott valakivel. Azt is hozzá tette, hogy egyedül nagyon unalmas lenne.
-Hm....-dörzsöltem meg az állam, mintha elgondolkoznék. Aztán leugrottam a fáról vissza földre, és rátekintettem a lányra.
-Ha már így összefutottunk...Csináljak neked egy kis izgalmat?-vigyorodtam el.
|
-Ettől még legalább kikerülhettek volna, ha segíteni nem tudtak-jegyeztem meg, majd a lány ajánlatán újra elmosolyodtam-Szálláshelyem van, viszont ha nem túl nagy gond, jó lenne ha körbevezetnél. Még szinte semmit sem láttam a városból, nem volt rá lehetőségem.-mosolyogtam a lányra. Látszott róla, hogy ebből a városból való, kedves volt és segítőkész, ráadásul még csak fel sem dühítette az emberek viselkedése...
-Szia-köszöntem vissza, miközben elmosolyodtam. Nem tűnt veszélyesnek-Mi baj érhetne? Ha eltévednék csak felrepülök, fentről meglátnám az erdő szélét, onnan pedig könnyen visszatalálok-mosolyogtam kedvesen. Már induláskor készültem minden eshetőségre-Szerintem nem olyan veszélyes ez az erdő, eddig semmivel és senkivel sem találkoztam-mondtam, miközben kicsit közelebb sétáltam hozzá, amennyire az ágam engedte-Örülök, hogy végre összefutottam valakivel, már kezdett unalmas lenni egyedül.-Közelebbről is szemügyre vettem a fiút. Feltűnés mentesen végignéztem rajta. Izmos testalkata volt, erősnek tűnt. Vállig érő, fehér haja volt... érdekesek voltak a szemei. Nehezen tudtam olvasni belőlük.
|
-Igen, Amarthban vagyunk. Csak nagyon sok ember utazik erre, vagy épp pihenni, kikapcsolódni járnak ide. Így a nem idevalósiak nem tudják, hogy mennek a dolgok errefelé. Épp ezért nem haragszom rájuk.-mosolyodtam el.
Igazam volt. Tényleg nem idevalósi. Azt is mondta, hogy pár hete érkezett, de csak pár napja járkálhat a városban.
-Értem... Ez esetben, ha gondolod körbevezethetlek, megmutatni pár helyet amire kíváncsi vagy, esetleg szálláshelyet is mutathatok, hogy az ideérkezők hol pihennek meg, mit hol lehet csinálni, amire kíváncsi vagy. -ajánlottam fel neki a segítségem.-Őszintén szólva, még én se igazán ismerem teljesen a helyet, elég nagy a város, de amit ismerek azt megmutathatom.-mosolyogtam.
Nemsokáig kellett várnom, a nyaklánc gyorsan teljesítette a feladatát. Egy fiatal lány jelent meg az egyik ágon, nem olyan messze tőlem, de eléggé ahhoz hogy a kellő távolságot megtartsa. Végigmértem a a lányt. Elég fiatal volt ahhoz, hogy egyedül csatangoljon ebbe a nagy erdőben. Még körbe is néztem, hogy nincs e vele valaki, de nem láttam senkit, aki mellette lenne. Aztán visszantekintettem rá és mikor találkozott a tekintetük elvigyorodtam.
-Szia szivi!-intettem neki.- Egyedül vagy? Nem veszélyes egy kicsit egyedül lenned egy ilyen naagy és veszélyes erdőben?-érdeklődtem. Gondoltam még elbeszélgetek vele egy kicsit.
|
-Azt pótolhatjuk-mosolyogtam a lányra. Ekkora tömegben nagyobb baja is lehetett volna... abból kiindulvva, hogy az embereket hidegen hagyta, hogy elesett, akár úgy is járhatott volna, mint pár alma... szimplán rátaposnak. Nem tudtam nem észrevenni a lány zavarát, ettől kissé szélesebbre húzódott a mosoly a számon-Nincs mit megköszönnöd. Ez elég furcsa... hiszen Amarthban vagyunk... itt a jók vannak elméletileg, nem?-kérdeztem kíváncsian. Ezért is jöttem ide harcosnak... bár mindig is kissé idegenkedve néztek rám a démon vérem miatt. De be kell bizonyítanom, hogy nem minden démon olyan rossz. És egyik felem még mindig ember. Mikor végeztünk én is felálltam-tényleg nincs mit-mosolyogtam tovább-valóban nem, pár hete érkeztem... de csak pár napja járkálhatok a városban-mondtam őszintém, miközben a szemébe néztem. Most végre jobban szemügyre vehettem a lányt. Aranyos lánynak tűnt... és törékenynek.
Egy hatalmas erdőben sétáltam, egyedül. Egy feladat miatt jártam erre, különben nem csatangoltam volna ilyen messze társaság nélkül. Már nagyon unatkoztam, reméltem, hogy összefutok valakivel. Nemsokára csillogást láttam a közelben... mintha egy nyaklánc verné vissza a fényt. Halványan elmosolyodtam úgy tűnik, hogy van valaki a közelbe gondoltam, majd a szemem mellé tettem a jobb kezem. A pupillám megnyúlt, és ráközelítettem arra a fára, ahonnan a csillogás eredt. Észrevettem a fehér hajú elf fiút. Nem olyan rég érkeztem ide, ezért nem tudtam, hogy nem idevalósi. Leengedtem a kezem, a szeme újra normális lett. Mosolyogva ugrottam fel egy faágra, majd kecsesen felé indultam. Az ágakon át haladtam felé. Szerettem a magasban lenni, innen messzebb láttam, és az égre is jobb kilátás volt... meg az az érzés, ahogyan átugrom az ágakon... szabadnak érzem magam. Nemsokára megpillantottam a fiút. Egy kicsit távolabbi ágon megálltam, hogy előbb lássam, hogy hogyan fogadja az érkezésemet.
|
Azthittem egy örökkévalóságig fog tartani, mire összeszedem az összes almámat. Ám a Menny egy megmentőt küldött hozzám. Egy kedves fiú hang volt, aki megkérdezte, jól vagyok-e?
-Persze, csak a reggelim egy fele lett oda.-feleltem egy szomorkás mosollyal. Aztán találkozott a tekintetünk...Egy pillanatra el is vesztem a tekintetében. Olyan kedves volt és...békés. Ezen kívűl más is feltünt.
-Nahát...a szemed! Neked is...Olyan mint az enyém. Mármint....majdnem.-örültem meg hirtelen. Egy kicsit még el is pirultam. Aztán gyorsan visszatértem az almaszedéshez.
-Köszönöm, hogy segítesz...Az emberek manapság itt a faluban nem igazán veszik észre a segítségre szorulókat.-magyaráztam miközben még 3-4 almát felszedtem.-Sőt..néha még rontanak is a helyzeten.-pillantottam pár széttaposott almáimra.
A fiú segítségével hamar felszedtük a még ép almákat.
-Tényleg nagyon hálás vagyok!-köszöntem meg mégegyszer mikor már felálltunk a gyümölcsfelszedésből. Egy kicsit elnézegettem a fiút. Nem tűnt idevalósinak.
-Hm...Talán új vagy itt? Nem tűnsz ismerősnek...pedig egy ilyen szempárra biztos emlékeznék.-mondtam egy kedves mosollyal.
|
[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés