[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Duzzogva nézett Kanaméra.
~ Mi az, hogy én hozzá tartozok? Szabad vagyok, nem egy kalitkába zárt madárka, ami csak neki énekel ~gondolta dühösen, de nem adott ennek hangot.
- Na, de ha már így mondod, hogy neved is van... -hunyta be egy pillanatra a szemét. - Akkor igazán elárulhatnád, hogy ne csak egy ismeretlen nőszemély legyél számunkra. Én Chorus Barebones vagyok, vámpír barátunk meg majd bemutatkozik, ha akar -mondta, aztán belerúgott Kaname lábába, jelezve, hogy semmi kedve folytatni az ilyen beszélgetést, mert balhé is lehet belőle. Márpedig Chorus nem fog harcolni, szóval ne sértegesse az "ellenfelet". Bár... Ez magára is igaz volt.
|
-Ne menőzz itt nekem a fabotoddal! Ő hozzám tartozik! Nem jogos a kérdésed...mellesleg eltehetnéd ezt az izét...nem tűnsz vele veszélyesnek...-mondta. Tetszett neki hogy Chorus így megbátorodott igen éles nyelvűnek találta ami bejott Kanaménél. xD Mondjuk kicsit érdekesnek tartotta ahogy a lány szorítja a köpenyét de hát ha ennyire tetszik neki...
|
-Ezt én is kérdezhetném tőled!-mondtam a másiknak.Majd a pálcámat megint elővettem és a hegyes végét a másik nyakához tartottam.-Biztos?-néztem a ,,kislányra".-Amúgy meg-vettem le a pálcámat a nyakáról a másiknak.-,nevem is van!Mégpedig nem az hogy te...-mondtam lemondóan...
|
Már szólásra nyitotta volna a száját, amikor Kaname megjelent. Ledermedt, ahogy a férfi hirtelen elé állt, és védelmezte. Ez utóbbit a lány nem fogta fel elsőre, kellett némi idő, mire sikeresen eljutott a tudatáig az előbbi jelenet.
- Izé... Kaname, ő nem veszélyes. Legalábbis nem bántott -mondta a vámpírnak megfogva a ruháját, hogy ne menjen közelebb, és ne bántsa a nőt. Az imént említetthez fordult.
- Kérdésedre a válasz: egyszerűen nem tudom. Csak ahogy a pálcáddal hadonászol ide-oda, kicsit ijesztő az én szememmel nézve, főleg, hogy nálam nincs semmiféle fegyver -mondta. Furcsa mód, ahogy megjelent mellette Kaname, rendesen felbátorodott, de még mindig szorította annak ruháját, mintha ragaszkodna hozzá.
|
Chorus nem jött elő. Szaglásával gyorsan megtalálta. DE futott mert mást is érzett. Amikor meglátta őket és odaért Chorus elé állt és szúrósan nézett a másik egyénre aki pár pillanattal ezelőtt a pálcáját rántotta a lányra.-Hé! Kivagy és mit akarsz!?-mondta és védelmezően kitartotta Chorus elé karját.
|
Valaki hirtelen megjelent.A pálcámat előrántotttam és majdnem bénítóvarázsigét mondta.Amikor megláttam hogy ki az megnyugodtam.-Neked is szia!-mondtam majd elvettem előle a pálcámat és elkezdtem tisztogatni.Amikor befejeztem ránéztem a , ,társaságomra´´.-Mi okom lenne téged bántani?-néztem rá kérdőn.
|
Chorus eltűnt a bokrok közt. Leginkább a nyulat szerette volna elkapni, aztán valamivel megbüntetni, de mivel nem találta meg, így mondhatni, elveszett. Lábnyomainak köszönhetően visszatalálhatott, de még nem akart visszamenni.
~ Gonosz Kaname kinevetett ~gondolta duzzogva, és úgy gondolta, ez a bosszú, amiért kinevette őt. Nem valami tökéletes és gyötrelmes, de hát csak ez jutott eszébe.
Ahogy körbe-körbe járt a területen, valami másra is bukkant. Pontosabban valaki másra. Ahogy ropogott alatta a hó, biztosan észrevette a nő, aki Chorus számára úgy tűnt, eltévedt. A hangos léptekre az illető előrántotta pálcáját. Hirtelen felkiáltott:
- Kérlek, ne bánts! Hagyd meg egy kislány életét, még előttem az egész élet! -könyörgött rettentő hangosan és ijedten.
|
Amikor a fiú azt mondta hogy nyugodt teljesen olyan ravaszkás tekintettel nézett rá hogy na ezt mondhatod a falnak az majd csak elhiszi. xD Felkacagott amikor a fiú azt mondta hogy bizonyára paranoiás. -Ne aggódj-modnta szemében csillogással és örömmel tökéletesen magabiztosan. Nem ijedt meg. A ház egy két házzal odébb van. Mindjárt ott vannak.
Összefűzte karjait.-Védtelen? Remélem nem a mostani helyzetre gondolsz mert akkor nekem nem úgy tűnik mintha védtelen lennél-mondta durcás képpel ,de amikor Chorus a nyusziról kezdett beszélni...röhögőgörcse támadt. xD És amikor Chorus eltűnt a bokorban.-Tejóég mit művelsz!!???-vágott aggódó képett de még mindig nem bírt magával a nevetéstől. ~Ez a lány vérmesebb mint egy hidegvérű vámpír~gondolta.
|
<span \\\'comic="" sans="" ms\\\',="" cursive;\\\"="">Egyedül sétáltam.A közelben nem volt senki.Valahol a falutól és a kastélytól messze az erdő sűrűjében voltam.Egyre csak ez járt a fejemben:~Előbb talál rám egy fejvadász mint egy normál társasági lény!...mondottam magamban.Nagyon féltem.Jólvanna!Beismerem...Eltévedtem.A legkisebb neszre is felkaptam a fejemet és előrántottam a pálcámat.Minden percben harcra kész voltam...
|
Rettegve nézte a bokrot, várta, mi fog előbukkanni, s bár jól tud varázsolni, mégis rendesen megijedt, mikor előugrott belőle egy nyuszi. Azonnal összerezzent, majd enyhe dühvel nézett Kanaméra.
- Jó na! Nem vagyok halhatatlan vámpír, és amúgy is egy védtelen gyerek vagyok -fogta azonnal fiatalságára és fajtájára. Duzzogva nézte a férfit, majd a nyúlra pillantott ugyanilyen tekintettel.
- Gonosz nyuszi... -motyogta, és próbálta gondolatátvitellel értetni a nyúllal, hogy menjen már el, de az csak az orrát mozgatta.
- Telepatikus képességeket kellett volna tanulnom... -mondta, és még mindig a nyulat figyelte. - Veszélyes fenevad, bármikor megtámadhat. Nem bízok benne -mondta, és mintha a nyúl megértette volna Chorus bizalmatlanságát, visszaugrott a bokorba.
- Támadás! Most, amíg nem figyel! -kiáltott föl, mire megindult, és eltűnt a bokrok közt.
Kérdőn pillantott Azure-ra. Meglepetten tekintett először a mellkasán nyugodó kézre, majd a hölgy szemébe. Pislogott néhányat, csak akkor tudatosult benne, hogy társa mondott valamit. Úgy érezte, mintha sokkot kapott volna ettől, pedig csak egyszerűen meglepődött.
- Nyugodt vagyok... -próbálta tagadni a tagadhatatlant, majd mikor látta, hogy semmi értelme titkolózni, hiszen Azure így is, úgy is megérzi ezt, inkább elmondta az igazságot. Nem szeretett nőkkel szemben hazudni, de az ilyen esetekre direkt felkészítette magát, ezzel elkerülve azt, hogy a másik fél megijedjen. De ez most elkerülhetetlen volt.
- Valakinek a tekintetét éreztem. Figyelt, és ahogy sejtem, nincsenek szép szándékai... -vallotta be végül, de képtelen volt Azure-ra tekinteni, inkább másfelé bámult. - De lehet, csak én vagyok paranoiás -tette hozzá megpróbálva megmenteni a menthetőt.
|
-Jó-mondta mosolyogva. Aztán nagy csendesség lett. Hátrapillantott Chrisre, aki nagyon elmélázhatott valamint de kitágult szemei nagyon megrémisztették Azure-t. Füllhallgatóját magára idézte és tenyerét felfelé tárta majd középső ujjait begörbítette. Aztán a füllhallgató eltünt Azure pedig lágyan a fiú mellkasára tette a kezét és nagy kerek szürke szemeivel a fiú tekintetét kereste.-Kérlek nyugodj meg! Mi a baj? Nagyon sűrűn dobog a szíved-mondta aggódó pillantásokkal méregetve Christ.
Először csak mosolygott Chorus provokációján majd amikor mögé ugrott felkacagott, bár a bokrot ő is szemmel tartotta. Aztán hirtelen kiugrott belőle egy nyuszi. *-* Felvonta szemöldökét és úgy nézett a lányra.-Na ettől ijedtél megennyire?-mondta vigyorogva. :P
|
Zavartan megvakarta a fejét Darcy első mondatára. Dicséretnek vette, ami kifejezetten jólesett neki.
- Jó -bólintott. - Akkor mindjárt hozom -mondta, azzal felállt és kisétált a szobából. Lerohant a lépcsőn, tökéletesen lehetett hallani, ahogy szedi a fokokat. A nappaliba érve kényelmesen átvágott a szobán, s még annak ellenére, hogy nem sietett, csaknem felbukott egy szék lábában. Felszisszent, ahogy megbotlott, és csodálkozva nézett vissza, mégis mi okozta a majdnem bekövetkezett balesetet. Komoran bámulta a széket, egy kis ideig ott állt, mintha fenyegetni próbálná a tekintetével, úgy figyelte a tárgyat, majd továbbment.
A konyhában azonnal tudta, hogy melyik kisszekrényhez kell nyúlnia, kinyitotta, kihalászott belőle egy fedett edényt, levette róla a tetejét. Az edény tealeveleket rejtett, kivett belőle néhányat, miközben poharak után matatott másik kezével. Elővett két csészét, két, hozzájuk való kistányérra rakta, egy szép kancsót is szerzett, amibe belerakta a leveleket, aztán egy vasból készült kannába vizet rakott, majd egy saját kezűleg összeeszkábált tárgyra helyezte. Ritkán használta, így nem is igazán tudta használni. Megvizsgálta, majd egy pöcköt talált rajta. Megbillentette, mire lángok csaptak fel a tárgyból, forralva a vaskancsóban lévő vizet. Ijedtében hátrahőkölt, enyhén eltolva a mögötte álló asztalt.
~ Majd elkezd fütyülni, ha kész van… ~gondolta, kutakodva emlékei közt. Tényleg iszonyat ritkán használta apja különös szerkezetét, hiszen ritkán vannak vendégei. Addig a konyhában tevékenykedett, keresgélt ezt-azt, rakosgatott tányérokat, edényeket. Éppen az egyik szekrény mélyén „bujkált”, mikor a masina sikítani kezdett. Azonnal beverte a fejét, ahogy felkapta volna a fejét. Halkan jajgatva bújt ki onnan, fejét dörzsölgette. Feltápászkodott, odalépett a forralóhoz, a pöcköt visszaállította eredeti helyére, aztán három ronggyal a kezében vette el a kannát, a forró vizet a szebb kannába töltötte. Kicsit sistergett, ahogy a hideg falhoz ért a forró víz. Gőzölgött, rögtön télies hangulata lett. Mintha most is esett volna kinn a hó.
A vaskannát visszatette a szerkentyűre, az átmelegedett kannát pedig egy tálcára a két csészével. Előkészített egy kistányérnyi mézet is, és a maradék időben, míg a tealevelek áztak, az asztalon ült, a lábát lógatta. A faliórát bámulta percenként, és mikor eljött az idő, lecsúszott róla, egy hosszúnyelű kanállal kiszedte az összes tealevelet. Még meg is számolta, hogy meglegyen mindegyik. A kistányér tartalmát beleöntötte a teába, elkezdte kevergetni.
~ Talán így jó lesz… ~gondolta, de azért még a polcon várakozó mézből újra öntött. Sóhajtott, és a tálcával együtt, egyensúlyozva vágott át mindenen, óvatosan haladt, nem szeretett volna orra bukni ennyi dologgal a kezében. Fellépdelt lassacskán a lépcsőn, a szoba küszöbén meg már rendesen reszkettek a kezei, annyira ügyelt arra, el ne ejtse.
- M… Megjöttem… -mondta bizonytalanul, lábával előre tapogatva az utat. Megtalálta az ágyhoz vezető ösvényt a játékhalmokon át, majd lehuppant, és örömmel vette észre, nem lett semmi baja a teának.
Hangosan sóhajtott, letudva a dolgot.
- Bocsánat, hogy ilyen sokáig tartott –néz bocsánatkérően Darcyra, aztán önt a hölgynek a csészébe. A másik fölé vezette a kannát, abba is öntött a frissen készített italból.
- Attól még szemmel tartalak –mondta, folytatva a szerepjátékot. Két ujját saját szeme elé, majd Kaname szemei elé emelte, jelezve, hogy figyelni fog. – Szemem, mint a sasé –teszi hozzá, és meggyőzően bólogat. Újabb egyfajta jellemváltáson ment keresztül akarata ellenére. Kicsit sem akart neki engedelmeskedni a mágiája, mindenesetre élvezte, hogy így szórakozhat.
- Éjszaka is készen fogok állni –mondta tovább. – De nem tudod, hol lakom, így már kicsit megnehezítettem a dolgodat –tette hozzá elgondolkodva. – De vámpír vagy, így bármikor kiszagolhatod… -motyogta tovább, és beletúrt hajába, már ahogy a fehér, bojtos sapka engedte. Ott billegett, ahogy tette a lépéseket.
Egy közeli bokor megzörrent, az ágakon lévő hó lehullott. Chorust kirázta az ijedtségtől a hideg, így azonnal sipítozva Kaname mögé bújt.
- Vááá! Van valaki ott! Biztos! Megzörrent a bokor! Hallottad? Hallottad? Ugye hallottad? –mutogat a bokor felé, közben Kaname arcát vizsgálgatja reményteljesen.
- Talán jobban is jársz, ha nem képzeled el –vakarta meg a fejét, játékosan oldalra billenve a fejét, de aztán kicsit elkomorult arckifejezése. Újra megjelentek azok a távoli, jéghideg tekintetek, melyekkel a mindennapokra néz, a számára szürke tájakra és emberekre. Sosem talált színt sehol, lassan már maga is kezdett elfakulni.
- Jó, addig még talán kibírom, de lehet, leülök kicsit pihenni –viccelődött, aztán észrevette, hogy valaki figyeli. Hátrapillantott, és az illető, aki őt nézte, már ment is tovább, s mivel Chris nem szeretett volna nagy feltűnést ezzel a mozdulatával tenni, csak egy pillanatra tekintett oda, nem látta, ki lehet az alak. Fekete ruházatát azonban megjegyezte, és azon gondolkodott, vajon miért bámulta őt, vagy őket. Rögtön a lehető legrosszabb gondolatok is felmerültek benne, de azonnal kizárta őket gondolatmenetéből, és inkább másra koncentrált, ami kissé nehézkesnek bizonyult.
|
Darcy
Hallkan felnevetett. - Ugyan, biztos menne. De persze érthető. Neked a kézimunka tényleg jobban áll, ez látszik. - Mosolyodott el.
- Nem, nem annyira vészes. De azért általában megérzem, igen. Egy kicsit fárasztó. - Mondta halványan mosolyogva, aztán hálásan pillantott Lucas-ra. - Azt hiszem, egy tea jl esne. - Felelte végül bizonytalanul. Tényleg mérhetetlenül jl esett neki, hogy a fiú így törődik vele.
|
-Nem tudom elhinni hogy tudsz bunkó is lenni...-húzta el a száját. CSendben haladt majd feltűnt neki hogy Chris lemaradt. De akkor már a srác futott is utána. Széles mosolyra húzódott a szája a fiú kérdésén.-Már csak egy sarkon kell befordulni és az egyik mellékúton ott is lesz, már nincs messze-kacsintott.
-Hááát eleinte úgy volt de most hogy jobban megismertelek megváltozott a véleményem :P-viccelődött ő is. Már örült is hogy megszerezte első barátját a szigeten, amit nehezebb feladatnak látott. De végülis először furának találta a lány fiatalságát, mégis érett felnőttként viselkedett. Amit értékelt KAname.
|
-Hah! Fajtám beliek megmentése? Mintha az én dolgom lenne az, hogy megvédjem őket! -kiáltott fel ingerülten. Nem szerette, ha másokkal egy fajba csoportosítják őt, magát teljesen különcnek tartotta, ami nem alaptalan. Tényleg más, mint a többiek, bár valamilyen mértékben ez mindenkire igaz. Senki sem lehet ugyanolyan, mint a másik, mert akkor unalmas lenna világ.
A rá aggatott újabb jelzőre inkább nem szólt semmit. Azonban fel volt készülve rá, hogy még egyszer használni fogja rá, így öklét készenlétben tartotta. Egy újabb kifejezés, ami nem tetszik neki. Grat, nem sokan tudják kihúzni nála a gyufát.
Erősen belekapaszkodott Kirito pólójába, mikor a fiú úgy döntött, elindul. Nem szívesen esett volna le róla, hogy aztán csontjait összetörve, holtan érjen földet. Megfeszültek izmai, ahogy szorította magát Kiritohoz. Tekintete a tájon cikázott, még sohasem volt ilyen magasban. Mindigis csak a földön járt, nem tapasztalta sosem a légi utakat. Sosem képzelte azt, hogy ő egyszer itt lesz, nem vágyott rá, de azért kihasználta a mostani helyzetet.
- Rendben -biccentett komoran, majd sóhajtott. Remélte, hamar túl lesznek ezen a cécun is.
|
 -Ch. Mintha olyan tipus lenék. Amugy miből gondolod hogy boszorkák ronda undormányok. A legtöblyűk szép s tehetséges varázsló.
Természetesen tetszet mikor átkarolt s felugrot rám. Szép karjai voltak s lábai combja is ideális volt. Sött melle is hátamhoz nyumult. Ez erotikusan kezdetlegesen megfelelt. Majd öszintén válaszoltam.
- Férfi vagyok tehát tetszik jelenlegi helyzet. Nem minden nap van egy yukuta hátán egy szexbomba angyal. A kis kigyoka nőkedni kezdet.
Elöre néztem a cél felé.
-Komolyra véve a dolgot most fontosab dolgunk van, fajtád beliek megmentése. Kapaszkodj.
Vettem egy nagy rendűletett s mivel nem hat rám a gravitáció hatalmasatt ugorva az égben levegtem. Majd égben kifekűdtem mint aki földön hason fekszik szintén öszegugoltam. Majd hatalmasat ugorva levegőben elrugaszkodtam, megkapva a megfelelő lendűletett égen szálguldoztam mint a rakéta. Aztán újra felegyenesedve egyre gyorsaban szedve lábaim levegőben futottam. Átfutva minden házon akadályon csakis az égen szálguldozva haladtam a másik város felé. Fél perc mulva már láthatóvá vált az elhagyot város távoli szomszéd városa.(képesége ugyebár a gyorsaság, nem véletlen)
-Minyá megérkezűnk.
|
Csak szemeit forgatta türelmetlenül, majd megindult az ajtó felé. Kinyitotta, kilépett az utcára. Legszívesebben bement volna lovához, de inkább megkímélte a felébresztéstől.
- Apropó. Többi boszorkány? Ezek szerint én is egy vagyok közülük? -kérdezte fél szemöldökét felvonva. -Nem rég még bájos hótündér voltam. Mi ez így hirtelen?
Amint Kirito kiért, rögtön mögötte termett, majd mintha át akarta volna ölelni, úgy kulcsolta össze kezét Kirito mellkasán, nyaka mellett vezetve kezeit. -Nekem nehogy visszaélj ezzel az esettel -szólt fenyegetően. -És felőlem indulhatsz -bökte még oda, majd felkészült a hirtelen felugrásra.
|
Sohatotam egyet. Aztán felálltam.
-Na jó az ajtóm kimeni még van idő. Azonban ne várd el tőlem hogy két kézel cipeljelek mint egy menyaszont.
Habár elgondolkodtam a dolgon s azé gunyosan odavágtam.
-Persze ha nemakarod máglyán végezni mint a tőbbi boszorkány.
Gyerekesen a jobb kezem mutatojával az égő balkezemre mutattam. A társam vette az adást s szomoruan nyűszitett, a megjegyzésem miatt.
-Amugy nyugodtan folytogathatsz, mit nekem a levegő.
Vágtam rá tök lazán. Auztán udvariasan meghajolva folytattam.
-Hölgyem legyen olyan kedves s mutasa meg a kijáratott.
Céloztam a bezárt ajtó megemlitésére.
|
- Legalább ezer évet kell arra várnod, hogy szeressek a férfiakon lovagolni -jegyezte meg kelletlenül. -A lovam meg nem lassú -teszi hozzá kissé hisztisen. Érzékenyen érinti, ha a lováról volt szó.
~Ha a karjaiban nem tud vinni, akkor esetleg út közben megfojtom ~gondolja, majd közelebb lép Kiritohoz. -És mégis hogy szándékszol kimenni? Talán a falon keresztül, esetleg kitöröd az ablakot? Mert ha te képes vagy áthatolni a falon, az egy dolog, de én már ugyanerre képtelen vagyok -mondta komoran. -Ó, és ha már úgy is arra kényszerülök, hogy te cipelj a hátadon, akkor engedélyt is kérek a megfojtásodra -tette hozzá.
|
Vigyorogva felé fordult. Jelezvén hogy fején találta a szögett. Aztán az istálóban lévő lóra gondolt. Ugyanis jelen éjszakában nem csak az a haja de szive is aranybol volt.
- Ne ébreszd fel a lóvadat oksa. Majd leszek a pacid, ugyis lasuak vagytok.
Kicsit perverzűl megjegyeztem.
-Amugyis a nők szeretnek a férfiakon lovagolni. Föleg ha hatalmas paszulyal rendelkeznek.
Nevettem el magam. Aztán legugoltam a lány elött hogy könyedén hátamra tudjon szálni.
-Ja s nem árt ha pakaszkodsz mert 2 városon túli problémát emlitettem.
Természetesen a tűzszelem társam nem kedvlte a rohanást igy ezért jól erősen körbetekeredett a bal karomon.
|
[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés