[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Felmorrantam.
|
Úszkált majd felbukott és felfigyelt a gyíkra.-Melyik alakodat szereted jobban?-kérdezte kicsit távolabbról.
|
Amint elment kicsit megnyugodtam. Azonban ovatosan a kiváncsiságtol hajtva négykézlább oda kusztam a vízbe s probáltam a mélységeibe látni, mikőzben szaglásztam. Számomra eme hely mindig rejtélyeket tartalmazott a félelem melett kötödtem ehez a helyhez mivel jó anyám itt lelte hallálát. Voltaképen ez a hely volt sirkőve.
|
Zan pedig pontosan tudta hogy mikor mondanak ilyet az emberek. Ráadásul ez az ,,Amarthos cica" pont ilyen helyre tévedett. Gúnyos és ijesztő vigyor ült az arcán és közeledett a lányhoz.-Nekem nem úgy látszik-mondta.
Félrebillentette a fejét. A fiú hangneméből kapásból megállapította hogy Thaur népébe való, amiről már az idegen külseje is árulkodott. A fiú egy kicsit érdekes hangnemben köszönt neki, általában csak az üdv, vagy szervusz szócskát hallotta már az itteniek felől, és a maga szájából is ezek szoktak kicsúszni. Ez a ,,hali" számára új volt és csengett benne egy kis vidámság szó érzet is. Erre vallt a félrebillentett fej. -Üdv-mondta a maga szokásos halk módján ártatlan pislogással. Aztán ismét egy kérdést hallot, pontosabban egy kérdést hallott. Amint a fiú füleit megpillantotta, megállapította hogy egy elf. A szagok alapjából is erre vélt következtetni, de a látvány is hozzásegítette a tájékozódáshoz. Aztán válaszolt:-Nem dehogyis, azt próbáltam felfedezni miféle lény is lehetsz-mondta. Aztán méregette a fiút.
|
Gondolataiból egy számára ismeretlen lány zökkentette ki. Amint előtte termett különös arca, meghökkenve hátrált, ami annyit jelentett, hogy leesett ülőhelyéről. Idétlen arcot vágott, amiben leginkább a meglepettség volt felismerhető. Nem sikított, de közel állt hozzá.
Azonnal végigmérte őt, nyomban felismerte, hogy a lány egy vámpír. Megkeményítette rémült tekintetét, mintha csak egy harcra készült volna fel.
- Amarthból? Ugyan, ki jönne onnan? -kérdezte egy kis dühvel hangjában. - Inkább én megyek oda hozzájuk -tette hozzá. Ezzel csak azt akarta mondani, hogy ha szembe is találja magát ott valakivel, tuti ő nyer xD Ejnye, de magabiztos itt valaki!
- Amúgy is csak az őrültek jönnek onnan ide - mondta, mint egy nyűgös kislány. -De ha már itt tartunk, akkor te meg ki a fene vagy? -tette fel a kérdést cseppet sem udvariasan.
|
Az egyik kihalt utcán járkált,táplálék után keresve.Egy kis idő után megtalálta a tökéletes prédáját.
~ Nem olyan finom,de vacsinak megteszi~ gondolta letörölve szájáról a vért.Miután megbizonyodott róla,hogy nem látta senki,továbbsétált.
Telihold volt.Tökéletes időszak egy esti sétára,ezért úgy döntött,felméri a terepet a folyónál.Elindult,ki a városból.Néha-néha farkasvonyítás hallatszott.Egy jó félóra múlva már a Nimellos-folyó partján sétálgatott.A vizet kémlelte,miközben ballagott,de egyszer csak észrevett valamit.[Misa]Próbálta kiszúrni,kit rejthet az a rideg,hófehér alak,de nem látszott ismerősnek.A lány egy sziklán ücsörgött,elbambulva.Anabell hirtelen mellette termett.Belehajolt a fehér hajú lány képébe.
-Még nem láttalak erre.-jegyezte meg komoran,és felegyenesedett.-Csak nem Amarthból jöttél?-tette fel a kérdést,habár nem látszott olyan amarthi hölgynek,ezért nem is volt annyira biztos benne,hogy onnan jött át.
|
A Nimellos-folyó partján ült egymagában. A szokásos ruha volt rajta, piszkosfehér rövidujjú, fekete rövidszoknya, fekete harisnya és szintén fekete cipő, melynek enyhén meg volt emelve a sarka. Egy hideg sziklán ücsörgött, a komor folyót figyelte, mely a holdfényben tündökölt. Az égitest alakját vizsgálta rajta, ami torzított mása volt az éginek.
Meglehetősen hideg volt, Misa mégsem fázott ruházatában, hiszen mondhatni, ő már nem is élt. Vámpír. Egy fiatal vámpír, akit általában lenéznek az idősebbek, csak mert nincs ezer éves.
Harag támadt fel benne, mely hamar elült, visszakerült lelkének legmélyére. Nem engedhette meg magának, hogy lássák rajta azt, hogy ő ezen rágódik, mert az csak a gyengeség jele. Tudta jól, hogy kell erősnek mutatnia magát.
Kifújta a levegőt tüdejéből, mely fehér foltott festett a levegőbe. Amilyen hamar megjelent, olyan hamar el is tűnt.
~Egy ember élete... ~gondolta. ~Ilyen rövid egy ember élete egy vámpíréhoz képest... ~
Misa az emberi létre vágyott, utálta, hogy vérszívó. Mégis, valahogy jól érezte magát a bőrében. De ha valakibe beleszeretne, és az nem vámpír, az nem él majd olyan hosszú ideig, mint ő.
Tipikus kamaszkori téma, mely nem mindig kerül elő gondolataiban.
- Miért vagyok vámpír? -suttogta. Egy kavicsot emelt fel maga mellől, azt beledobta a vízbe. Kettőt pattant a felszínen, majd elmerült.
|
Már éppen azthitte kijut, amikor valaki a háta mögött termett. Eléggé megijedt, ezért gyorsan hátrafordult, hogy lássa ki lehet a "támadója". Egy fiúval találta szemben magát. Idősebbnek vélte magánál, de nemtudta megállapítani, hogy kb. mennyivel. A fiú vigyora és beszéd stílusa alapján megállapította, hogy biztos Thaur-i. Gondolom a fiú is kifogta, hogy Aerith nem tartozik ide, és hogy Amarth-i. A fiú kérdésében használt szó: "cica", kissé megzavarta szegényt.
-Nem!Nem tévedtem el!x3-felelte kicsit hadarva.-Pontosan tudom hol vagyok^^"-mondta egy zavart mosoly kíséretében. Bár ez kissé gyenge próbálkozás volt tőle, de azért megpróbálta.><
Jó sok ideig ült még ott a fa tetején. Kicsivel később megpillantott az ösvényen sétálni egy lányt. Rápillantott. Ahogy észrevette a lány is észrevette őt. Elég alacsonynak tűnt, mintha kicsit kislány lenne, de mégsem. xD Egy idő után megunta, hogy csak nézik egymást, ezért megszólalt.
-Hali!-mondta onnan a fa tetejéről.xD -Valami...érdekeset véltél felfedezni rajtam?-kérdezte a lányt és várta a válaszát. Igazából lement volna elé, hogy szemtől szemben beszéljenek, de túl lusta volt lemászni a fáról.xD
|
Megunta és felállt. Úgy gondolta beveti magát az erdőbe, legyen kitéve bármi veszélynek is. Magabiztosan elindult egy ösvényen és a fákat vizslatta, amikor megpillantott egy fán egy valakit. xD (DORNIAN) Megállt és próbálta kiszűrni milyen lény lehet.
|
Hamarosan egy lányt pillantott meg az ösvényen. A levegőbe lélegzett, nem Thaur népébe volt tartozó. Viszont úgy tett mintha nem tudná. A lány háta mögött termett és megkocogtatta a vállát és egy gonosz, gúnyos vigyorral rá köszönt.-Helló. Csak nem eltévedtél cica?-kérdezte a saját stylusában.
|
Egy sötét erdőben találta magát. Semmi sem volt számára ismerős. Kissé megijedt, mert hát nemtudta merre van, és ez egy kicsit összezavarta. Aztán gyorsan megnyugtatta magát, hogy neaggódjon semmi miatt, majd csak kijut innen valahogy, és hazatalál. Ezért hát lassan és óvatosan elindult egy ösvényen abban reménykedve, hogy valahogy majd kijut.
Az egyik fa ágán ücsörgött. Az ág alatt haladt el egy igen kikoptatott ösvény így figyelhette az arrajárókat. Unalmában egy kisebb fadarabot kezdett el faragni a tőrével.
|
Egyedül sétált.
Egyedül üldögélt a falu egyik utcáján, egy régi padon.
Magányosan sétált.
Ismét elrejtőzött az erdőben. Egyik kezét az előtte lévő fára tette majd gúnyosan vigyorgott, majd eggyé olvadt a fával....
-Szerintem nem fogsz oda találni egyedül....elég mélyen vagyunk az erdőben...-mondta lenézően xP
|
Vállat vont és továbbsétált.
|
ÖSszehúzott szemekkel nézett a srácra.-Akkor miért nem mentél már el?-kérdezte és aztán választ sem várva eltűnt. ><
|
 Végűlis beláttam a sellő igazát. Aztán levetköztem mesztelenre, ugyanis a ruháimbol az az egy darab volt igy vigyázni szoktam rályuk. Szépen öszehajtva letettem a földre a felszerelésemet,ruháimat és a kardomat. Hirtelen elkezdett a böröm zöldülni s az arcom megnyulni. A farkam is hirtelen kinőtt. Mig végűl az igazi alakom nem jelent meg. Gyikhumanoidok között egy szép érdekes példánya voltam mivel fejem inkább egy rókára hasonlitott sem mint gyikféle lényhez. Azonban gyikfarkam s zöld pikelyeim,kigyó nyelvem egyértelművé tette hogy én bizony gyikhumanoidok közé tartozok.
-Lászod, esz asz igaszi alaszom. Feleszlegesz tehát egyszmásznak eszni.
|
-Nem, jelenleg csak te. -felelte gúnyos hangnemben.
|
.
-Hát oké, de én akkor is vissza akarok menni a faluba.- mondtam
|
Megrántotta a vállát.-Legyél...én nem vesztek sokat..-mondta.
|
Ez most komoly???~hitetlenkedett. Hihetetlen hogy nem volt képes anynit fel dolgozni hogy ő egy sellő és mivel Thaurban van a tó és ő benne él akkor nyilván Thaur népébe tartozik. -Szerintem elég nyilvánvaló hogy ha Thaurban van egy tó és benne él egy sellő akkor abba a népbe tartozik aho,l a tó van nem?-nézett ferdén a másikra.
|
 Amint kimondta álláspontját elkezdtem méregelni. Miképen bizonyithatom be hogy Thaurba tartozom. Felpatantam és probáltam bátorságot mutatni.
-Gonszolom ha csaksz usz rávágom hosz Szhaursza szartozok nem szogod elszini. hiszz bárszi áriszhatja eszt. Bizonyitsz elösze te hosz felfeszem azonoszágom.
|
[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés