[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Félrefordítva felhajtotta a fejét. Most viszonozta a gyöngéd fülharapást és kajánul rávigyorgott Chrisre. -Amúgy...még fennt nem mutattam meg neked a házam-mondta figyelmeztetéskép,, vagy...szemrehányásképp??? Hm...kitudja. Mondjuk Azure szeretett dicsekedni a szobájával, még maga is leányálomnak tartotta. De nem csak az ő szobája volt fennt. Sok sok szoba volt, egy raktár a fürdőszoba és szobák. ^^ De hogy melyik mit rejteget, csak Azure tudja.
|
A csók nem jött össze, így csak Azure homlokára adott egy puszit, és közben tett egy lépést felé, mivel ő hátrált egy picit. A színjátékot színesebbé téve egy gyerek szerepébe bújt, aki megsértődött az imént elhangzott mondaton.
- Még szép, hogy nem tartozom közéjük! -jelentette ki hisztisen, azzal elfordult. Még visszatekintett Azure-ra válla felett, kacsintva kiöltötte a nyelvét. Megfordult, és ezzel a mozdulattal Azure mögé került, átölelte őt hátulról, és a lány vállára hajtotta a fejét.
|
A fiú csábító volt. Aztán ő ravaszul hátrébb húzódott de csak kéztette Christ arra hogy megint közeledjen. Jó játéknak tűnt. Aztán a fiút méregetve így szólt.-De remélem te nem az alja gazfickók közé tartozol-mondta gúnyosan de természetesen csak heccelte Christ.
|
- Bocsánat -vigyorgott pimaszul, majd csodálkozva hallgatta végig Azure-t, és ez az enyhe döbbenet ki is ült arcára, de utána újra visszanyerte normális arckifejezését. Elvette kezeit, maga mellé húzta.
- Mondták már néhányan -jegyezte meg vidáman, elgondolkodva, és megfigyelte a saját magát ölelő Azure. Újabb vigyor terült el az arcán, de nem a színtiszta örömtől. Jobb kezét Azure állához érintette, kicsit megemelte így a fejét, másik kezét karjához helyezte, és gyengén próbálta elvezetni onnan a védelmező karokat.
- Ezt is tapasztalnia kell még egy angyalnak is -mondta hízelegve, és lassan újra közeledett. Ha Azure engedte, újabb csókot adott neki.
|
-Hé azért a fülemre érzékeny vagyok!-mondta szemrehányóan de szemében játékos szemtelenség villant. xD -Meglepetés...hmm érdekes meglepetéseid vannak-mondta vigyorogva.-Mondjuk egy angyalnak ez tényleg az...nem éreztem még ilyesmit-fordult el és összefonta magán a karjait, mintha szégyellné a dolgot.
|
Chris is csak vigyorogni tudott. Élvezte a helyzetet, és bár nem rég dobott valakit, már is jött a következő... Szoknyavadász, nincs rá más szó, egyszerűen ez illett rá a leginkább. Csak aztán nehogy Azure is így járjon...
Egy ideig behunyt szemekkel várt, majd amíg a lány ugyancsak így tett, egy röpke pillanatig csodálta annak szép arcát, majd a fülébe súgta:
- Meglepetés! - Hangja lágy volt, kissé szórakozott. Szinte érezni lehetett rajta a mosolyát. - Remélem, tetszett -tette hozzá. - Szívem szerint folytatnám, de félek, hogy azzal elriasztanálak -mondta, majd játékosan, akárcsak egy farkaskölyök, gyengén beleharapott Azure fülébe.
|
Kicsit csiklandós volt ezért beleborzongott amikor a fiú rajta futkározott. Khm...menyét. xdd Amikor megnyalta az arcát felnevetett, amikor vizsont az ajkai jöttek szóba kicsit elpirult de főleg akkor amikor Chris visszaváltozott emberré. Gyorsan el is kapta fejét és kérdő szemekkel nézett a fiúra. De aztán felnevetett és ő is megcsókolta. Karjait átlendítette a fiú vállán és a nyakán összefogta kezeit. De aztán egyik kezét a fiúnak arra a végtagjára tette, amelyik hajába túrt. Aztán miután kicsit elhúzódott, homlokát a fiúéval összeérintette és mosolygott de szemei lehunyva voltak.
|
Ahogy Azure felemelte, az állatokkal ellentétben teljesen lazán viselkedett, lábai elernyedve lógtak, így "válla" felcsúszott majdnem a feje mellé, szinte eltűnt a nyaka, nagy szemeit Azure szemeibe fúrta. Az eszkimó puszira fejét még közelebb próbálta vinni, megrázta, vizes orra Azure-ét is enyhén nedvessé tette. Kicsit fészkelődött, aztán óvatosan kimászott Azure kezei közül, a karján keresztül a vállára futott. Nem akart leesni, de azért igyekezett. A vállán megállt, a lány fejéhez dörgölődzött, aztán óvatos léptekkel ereszkedett lejjebb, a ruháján támasztotta lábait. Fejét felkapta, megnyalta először Azure állát, aztán ajkait, majd aprócska száját otthagyta, és visszaváltozott emberré. Ajkai még mindig Azure-én csüngtek. Két kezét a hölgy arcához emelte, gyengéden megérintette, szemeit lehunyta már akkor, mikor visszaváltozott. Jobb kezét lassan elvezette kicsit hátrébb, nyakához, aztán fel, beletúrva hajába.
|
Olyan édesnek vélte az állatot hogy szinte teljesen meg is tudott volna feledkezni arról hogy Christ valójában ember. xD Felemelte a karjaiba vágyó állatkát és eszkimó puszit adott ami úgy néz ki hogy összedörgölte az orrát a menyétével. Aztán felkacagott.-Hűű mi lenne ha nem tudnám hogy ember vagy-mondta kacakva.
|
Várt a végzet angyalára, s mikor teljesen kinyílt az ajtó, bundáján megcsillant a fény, tudta, hogy megérkezett. Összekuporodott, majd a lány simogatásának hatására teljesen megnyugodt. Fejét a kézfejhez dörgölte, aztán kiment a szekrényből, és akár egy macska, a lábához is odanyomja fejét. A lány elé állt, szaggatottan sípoló hangot adott ki, miközben a szemébe nézett. Saját, jelenleg barna szemei játékosan csillogtak, kérlelően néztek rá. Két lábra állt, felemelkedett, mellső mancsait is a magasba emelte, mintha csak azt kérné, hogy a lány emelje föl. Eközben a szaggatott, sípoló hangot nem hagyta abba, a hang viszont nem volt irritáló, kellemesen csengett. A lehető leglágyabban próbált "szólni", már ahogy tudott egy menyét hangján. Emberi hangon azonban nem tudott szólni, ha átváltozik egy állattá, csak az állat hangján tud beszélni, de azt nem érthetik meg az emberek.
|
Azure kacagva rohangált Menyét-Chris utána és néha már le is guggolt hogy elkapja már nyújtott a kezét és zára volna össze mikor a kis surranó tovább flangált a szobába. Azure-nak néha odébb kellett tolnia egy széket vagy meg kellett állnia megigazítani a füllhallgatót, és a mágiát ami rásegített Chris nyomon követésére. Épp egy ilyen alkalommal állt meg. Nem hallotta a lépteket. Jobban figyelt a hangokra amit észlelni tudott. A szőrének halk surranását meghallotta a tányérokon amiket az alsó szekrényben tartott a konyhában. Aztán : dümdüdümm dümdüdümm dümdüdümm dümdüdümm dümdüdümm .....Heves szívverések. Azure lassan elindult majd kinyitotta nyugodtan az ajtót és mesimogatta az állattá alakult Chris fejét.
|
A konyhában rohangált össze-vissza, meg sem állt, minden egyes alkalommal kicsúszott Azure kezei közül. Aprócska teste könnyedén surrant a bútorok között, és menedéket keresett. Egyre nehezebb volt elkerülni társát, de kicsi termete miatt nem tudta szemügyre venni, mi segített neki könnyedebben rálelni Chrisre. Ő csak a menekülésre koncentrált, egyre jobban beleélte magát a játékba, és már szinte el is hitette magával, hogy ha elkapják, kirakják a szűrét. Ezért csak még jobban törekedett elmenekülni a fenyegető kezek elől.
Talált egy szekrényt, melynek valószínűleg véletlenül résnyire nyitva maradt az ajtaja. Megörült ennek, és mintha az élete függött volna rajta, azonnal berohant, menedéket találva a sok edény közt, amik ott álltak. Megállt, hogy ne csapjon nagy zajt, de a sok futás miatt kicsi szíve hevesen vert, és ha Azure már halk lépteit is meghallotta, akkor szívének dobogása le fogja őt buktatni. Torkában érezte dobogó szervét, hevesen vette a levegőt, amit próbált a lehető leghalkabban tenni, aztán már csak várt a játék végére, a számára keserves végkifejletre: rátalálnak.
|
A mosoly nem fagyott le az arcáról amikor látta hogy Chris hogyan szemlélődik. De amikor hirtelen egy menyét kezdett el rohanni összerezzent de aztán tudta hogy bizonyára ez az egyik képessége hogy valamilyen állattá tud változni ezért szája elé tartotta el a kezét és kuncogott. Majd ahogy hirtelen eltűnt a menyét utána futott majd szétnézett. A konyhából hirtelen kirohant menyét után vetette magát de hol eltűnt, hol felbukkant újra. Nem tudta követni a szemével ezért feüllhallgatójára hagyatkozott ami tökéletesen meghallotta a pici lábak surranását. KAcagva követte.
|
Mivel mást nem tehetett, újra követte társát, és kíváncsiskodva leskelődőtt már be a házba mögüle, ami teljesen fölöslegesnek bizonyult, mert a házban sötétség uralkodott. Egy ideig. De az alatt nem tudott semmit sem kivenni a bent uralkodó feketeségből, így inkább megvárta, míg rendesen bent áll.
Belépve a házba azonnal ide-oda cikázott tekintete, nem nyugodott meg egy helyen sem. Rögtön, mohón fel akarta fedezni a területet, mintha egy veszélyekkel teli helyen lenne, vagy inkább a kincset keresné az értéktelen kacatok közt.
A csettintéskor nem tekintett Azure-ra, csak enyhén arra billentette a fejét. Ha egy állat alakjában lett volna, akkor füle is arra mozdult volna, de még így is benne voltak az állatokhoz tartozó ösztönök.
A hirtelen világosság elvakította egy pillanatra, de hamar hozzászokott, és ámuldozva nézett körbe.
- Visszaszívtam az előző megjegyzésemet -mondta vigyorogva. Nagyon tetszett neki a hely, alig várta már, hogy körbejárja az egészet. Első gondolata az volt, hogy megkeresi a hálószobát, és ledől aludni, mert már annyira otthonosan érezte magát, de mégis csak más házában van, nem a saját, rumlis szobájában, így inkább elvetette ezt az ötletet.
Nem bírt magával. Azonnal felvette menyét alakját, és rohanni kezdett a folyosón. Nem lehetett hallani, ahogy apró tappancsait gyorsan lerakja a padlóra.
Egy éles balkanyarral kezdett, ezzel betévedve a konyhába. Menedéket keresett, ezzel is Azure-t akarta kicsit megviccelni és megmozgatni. Bár inkább a saját szórakozására változott át, így érdekesebbnek gondolta az épület belülről való megszemlélését. Izgatottan járt-kelt menyét alakjában, közben arra is ügyelt, hogy a hölgy ne találja meg egykönnyen.
|
Azure válaszul csak mosolygott majd lenyomta a kilincse és megtolta. A kapu erőteljesen nyikorgott de Azuret ez nem zavarta. A ház bejáratához egy kis ösvény vezetett, körülötte kikopaszodott, elszáradt fű volt. Amikor felballagott a lépcsőn, akkor megnyomta az ajtó gombot és betolta az ajtót. Az is nyikorgott. Belépett majd Christ mögött becsukta az ajtót. Egy kicsit területre érkeztek ezt volt az előszoba. A fogason lógott néhány elszáradt régi kabát. Azure arcán egy félmosoly ült majd kecsesen feltartotta jobb kezét és csettinte. Hirtelen az egész ház fényben kezdett úszni. Mosolyogva a fiúra pillantott.-Nálam így működik a villany-jegyezte meg huncut mosolykával az arcán. Aztán előre pillantott. A ház látványa hihetetlen volt, hiszen a külsejéből senki nem nézné ki hogy belseje akár egy palota. A padló ragyogott, aranybarna laminált volt fehér és krémszínű szőnyegekkel amiket kacskaringódzó minták játszottak. Ahogy benéztek egyenesen egy lépcső vezetett föl, ami egy darabon kétfelé ágazot. Hófehér volt és a fehérséget csak a narancssárga falak törték meg. A függönyök csipkék voltak, sötét, rozsdabarna sötétítő függönyökkel. A lépcső egy galéria szerűségbe vezetett. Pontosabban egy felső folyosórendszerre, ami nem volt elszigetelve a ház légkörétől így tökéletesen le lehetett látni az arénába. Az aréna egy kanapét kisebb fotelekkel és egy üvegasztallal foglalt magába az egyik ablak nélküli fal mellett. A másik oldalon egy üvegfal amin ajtó volt. Földig érő csipkefüggöny és a sötétítő. Az előszobából ha egyenesen megyünk akkir egy éles balkanyarral ( a nappali részleg felé) tökéletesen be tudunk fordulni a nyitott konyhára ami a nappalival egybenyílt. Fönnt a szobák voltak találhatóak egy fürdővel.
|
Akár egy kiskutya, úgy követte Azure-t, csaknem már át is változott, hogy hitelesítse elgondolását, de inkább későbbre tartogatta a meglepetéseket. Először ő mutassa meg, mivel büszkélkedhet, aztán majd Chris is cselekszik annak érdekében, hogy elismerje képességeit. Majd felviszi őt sárkány alakjában a felhők fölé, az nem lesz kis mulatság. Már látta is maga előtt a végtelenségig elterülő pamacsokat.
Megállt. Kérdőn pillantott társára, majd a kerítésre terelte figyemét, aztán a házra. Elmosolyodott, látszott az épületen, hogy megviselték az évek, na meg hogy nem jártak ide rendszeresen.
- Látszik, hogy nem jársz ide túl gyakran... -jegyezte meg, de hangjában nem volt semmiféle gúny. - És mehetünk is be -nézett Azure-ra, és kíváncsian várta, miféle berendezés lehetett benn.
|
Mosolyogva nézett a fiúra majd sétálni kezdett és hamarosan ott álltak a ház kerítése előtt.-Benne vagyok. De nincs kedved bejönni?-kérdezte. A ház kicsit rozogának tűnt belűlről. Azure már a keríts kilincsére tette a kezét, rég volt már "otthon".
|
Szúrós tekintettel méregette Kanamét. Percekig így bámult rá, próbálta egy kicsikét megfélemlíteni, de mivel csak egy kislány, nem biztos, hogy sikerült, na meg hát egy vámpírral áll szemben, nem egy egyszerű varázslóval vagy emberrel!
- Nincs értelme másokat alábecsülni -jegyezte meg. -Elég veszélyes, akár meg is halhatsz, ha annyira alábecsülöd a másikat. Szóval Kaname, legyél szíves nem lebecsülni őt. Ha varázsló is, lehetnek erős varázslatai -fordította a végére komolyra a szót. - Bár te vámpír vagy. Mit neked egy kis varázslat? -vonta meg a vállát, aztán következő mondatait Arceliának intézte:
- És hogy kerültél ide, Arcelia? -kérdezte direkt belerakva a nő nevét, hogy könnyebben megjegyezze.
Megengedett magának egy mosolyt, és már képes volt Azure szemébe nézni. Lehetett rajta látni, hogy megkönnyebbült, ahogy meglátta a hölgy csillogó szemeit, de azért még mindig az elmúlt néhány percen járt az esze.
Sóhajtott egyet, majd beletúrt a hajába.
- Na, akkor... Merre van az a ház? -terelte el már is a szót. Ez még magának is jólesett, így legalább nem kellett gondolkodnia a furcsa dolgon.
- Ha úgy gondolod, a ház megbámulása után akár mehetnénk valahova kirándulni. Megmutathatnám az alakjaimat. Az egyiket már láttad, de még van azon kívül 13, ha jól emlékszem -mondta mosolyogva, tettetve, hogy nem emlékszik egy ilyen fontos dologra jól, és remélte, hogy pozitív lesz a válasz is erre.
|
~EZek a nők! Egyszer cukipofák másszor undokok!~gondolta Chorus rúgására.Értetlen képett vágott rá. Aztán ARcelia felé fordult.-Kaname-biccentett.-Fa vagy kristály!? Mit nekem az... Nem ismerlek annyira? Hidd el majd még elválik...-vigyorgott szüntelenül. -Ne aggódj Chorus nem úgy értettem-mondta mivel alap hogy látja mások gondolatait. xDD
|
-Arcelia.-mondtam kisebb vigyorral az arcomon,amikor a lány vagyis Chorus beelerúgott a fiú lábába.Tetszett nekem a lány...-És tudd meg-fordultam a fiú felé morcosan-ez nem fa hanem kristály.És erről nem nyitok vitát...Amúgy meg lehet h nem tűnök annak de lehet h az vagyok!Csak kár h nem ismersz annyira...-mondtam félvigyorral az arcomon.xD
|
[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés