[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
-Érszem
Mondtam kicsit sajnálva hissz elég magányosan tölthetti téli napjait. Habár talán még mindig jóbb mint nekűnk kik a tél túlését vivják, mivel se halálra fagyni se felébredni nem kellemes, Nem csoda hogy télen mi is kődé vállunk.
|
Fejével egy hatalmas ívet tett meg de a hatalmas ívet megtevő dolog leginkább a hajára utalt, ami nagy ívben hatalmas fényáradattal és színességgel hullott egyik oldalról a másikra, majd ismét egyé vált a vízzel. Aztán mosolyoga fordult a gyík felé.-Lemerülök még mielőtt befagy és víz alatt töltöm a telet. -mondta egy széles mosollyal.
|
Ezt az optimizmust várhattam volna tőle de csakk azért mert azt se tudja miféle szerzetek lehetűnk mi. Amint figyelme a hűvős időjárásra terelődött én is felfigyeltem rá. Hamarosan itt a tél ami nem vallami kedvező a hidegvérűek számára. Az égett figyeltem egy darabig majd ismét a sellőre.
-Ha befasz a vizsz mihasz kezdesz?
|
Most még jobban figyelt hogy mit mond a gyík szerzet. Merthát elég nehéz volt hogy a sz betűnek ejtett betűk helyén milyen hang is állhat úgyhogy erősen koncenrtált, és többbé kevésbé nagy sikerrel. -A beszédetek kissé nehézkesen érthető ez az egy szent, de szerintem -már ha jól értettem- nem vagytok rühös torzulmányok. Szerintem nem vagyok csúnyák egyáltalán.-mondta. De a levegő hűvösödni, sőt szinte fagyni kezdett. Ez azt jelentette, hogy a tó hamarosan befagy, ő pedig egy télre eltűnik.
|
Egy darabig értelmetlenűl pilantottam. Nem nagyon értettem mit nem lehetett érteni a dolgokon. Aztán rájőttem hogy talán nem is halott a mi fajunkról. Pedig elégé hirhedt visszataszitó dolgokat szoktak rolunk mondani.
-Meszterszészesen elő áliszot fszaj vagyunk. Eszt tudván rühösz torszozmánynak tarszanak.
|
-Csakúgy...nehogy komolyan vedd!!!-vigyorgott.
Erősen figyelt, hogy megértse a sziszegős beszédet. Az utolsó szót viszont nem értette.-Megismételnéd az utolsó szót kérlek!?-mondta.
|
Egy darabig értelmetlen bociszemekkel pislogtam. Természetesen fura volt a kérdés számomra mert mindenki az eredeti alakját szereti. Rádásul én elég aranyos és szép példány vagyok fajom közt is.
-Természeszesen asz ereszeszi szormámasz szereszem. Asz emberszi szémszedészre ész városzokban vaszo beoszadásért használjuk. A misz szajtánkat nem szokan szedverszik.
|
-Ez most hogy jött?- kérdeztem.
|
-ÜGyesvagy...
Ujját állára biggyesztette majd vigyorogva sunyin pillantott a lányra.-Háát...miért is ne? Ekkora probléma???-kérdezte.x'd De nem állt szándékában megölni a lányt habár utálta az Amarthiakat. Elvégre a saját oldalukra is állíthatná. Meg aztán.....
Összefonta mellkasán a karjait és lehajtotta a fejét majd maga elé kezdte hadarni.-Hihetetlen hogy úgy ismerem ezt a helyet mint a tenyeremet és mégis azt hiszik hogy eltévedek hátilyet hátilyet hátilyet-motyogta az orra alatt olyan gyorsan és érthetetlenül hogy csak mormolásnak hallatszott az egész.-Aranyos...cpf...-mondta a fiúra pillantva.
|
-Nem parancsolni akartam...csak...mondtam..-mondta kissé zavartan, mivel megijesztette a fiú csúnya nézése.-Bocsi...><-felelte. Aztán, amikor a srác kihangsúlyozta, hogy nem olyan szerencsés dolog Thaur földjén eltévedni, akkor már leesett neki.
-Ó...-mondta ki meglepettségében. Bár a múltjával kapcsolatban semmire sem emlékezett, de abban tisztában volt, hogy Amarth-hoz tartozott, ami tulajdonképpen Thaur Birodalom ellensége.Meg még más ilyen alap dolgokkal is tisztában volt, de azt különösen megjegyezte, hogy Thaur földjére nem szabad jönnie, mert a végén megölik. És ő most pont e földön találta magát. Ezáltal már arra is rájött, hogy miért ilyen barátságtalan vele a fiú.
Egy lépést hátralépett, de amilyen az ő nagy szerencséje sikeresen hátraesett egy fának a kiálló gyökerében. xD
-Ó jajj!-ijedtségében ezt mondta, majd puffant. Aztán gyorsan felpattant és leporolta magát.
-Olyan kelemtlenül érzem magam^^"-osztotta meg gondolatát a fiúval. Aztán komoly tekintettem tekintett rá.
-Most akkor...meg akarsz ölni?T-T-ezt a kérdést tette fel előbb, mert nem tudta mire számítson és csak ez jutott most az eszébe.
Amikor a lány szúrósan nézett rá, hát meglepődött. De aztán furcsa módon elnevette magát. Viccesnek találta a lány arckifejezését.
-Jaj, bocsi..csak...olyan aranyos volt ez az iménti arcod xD-felelte, miután már abbahagyta a nevetést, és sikerült egy értelmes mondatot kinyögnie.><
-Csak egy kicsit..x)-válaszolt végül a lány kérdésére.
|
-Nemtom, csak úgy mondtam.-gondolkodtam.
|
-Dikkmár különben?-vigyorgott. x"D
-Mi jogon parancsolsz rám?-nézett kissé szúrósan a lányra.-Kicsit? -billentette oldalra a fejét.-Nem olyan nagy szerencse Thaur földjén eltévedni ugye tudod?-kérdezte és különösen kihangsúlyozta a Thaur szót.
Csípőre tette a kezét és szúrósan nézett a fiúra.-Már rájöttem képzeld!-mondta durcisan. Aztán ismét elhangzott a fiútól egy kérdés.-Úgy nézek én ki? -mondta de test és szem helyzetén nem változtatott, de ez csak látszólagos volt. :PP
|
A fiú mosolya által Aerith kicsit kellemetlenül érezte magát. Ráadásul még a közeledése is eléggé megrázó volt.
-Öhm...figyelj...számomra fontos a személyes tér, szóval...^^"-lépett egy lépést hátra.-Maradj ott><-mondta. Aztán körbenézett hátha lát valami ismerős utat, és talán eltudna szaladni, de aztán feladta, mert nem látott semmi ismerőset. Így végleg beletörődött a sorsába. Aztán sóhajtott.
-Na jólvan... kicsit eltévedtem^^"-vallotta be őszintén.
A lány egy kisebb késéssel köszönt és válaszolt is neki. Elvigyorodott a félénkségén és persze azon, hogy elsőre nem ismerte fel Dornian fajtáját.
-Elf vagyok, ha még nem jöttél volna rá.><-mondta. Ezt egyébként nem kötöszködésnek szánta bár kicsit annak tűnhetett. Aztán látta, hogy a lány méregeti őt.
-T'án eltévedtél?-kérdezte meg felhúzot szemöldökkel.
|
-Na ezt most hagyd abba.- mondtam és fenyegetően néztem rá.
|
Éppen pakolászott, mivel nemrég költözött be új házába. Mindennek megvolt a maga helye, szép rendezetten pakolta ki holmiait. Pár óra elteltével végzett is. Elégedetten pillantott körbe új otthonában. Később kiment az utcára sétálni egyet, remélve hogy nem téved el nagyon, hiszen még semmit sem ismert errefelé.
|
-Dikkmár bajod?-azért se hagyta abba.
|
-Mert így beszélsz.- mondtam.
|
-Dikkmár mér lennék?-kérdezte és azért is mondta hogy ,,dikkmár" xD :P
|
-paraszt vagy ember?..- kérdeztem már félig magamhoz térve xd
|
-Dikkmár morog a kiskutyaaa-vigyorgott.
|
[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés