Új bejegyzés Frissítés

2013.04.06. 17:51 Bory

-Nem vagyok én átlagos nő!Elf vagyok kérlekszépen!Engem vadászni tanítottak!-majd hirtelen pillantást vetettem a "finomságra".Gyorsan előkaptam egy nyílvesszőt ami tiszta volt(mivel mindig van nálam egy nyílvessző ami mindig tiszta)és összepiszkoltam.Mivelhogy beledöftem a hegyes végét a sülthollóba,leültem és jóízűen elkezdtem falatozni az egyik combját.-Még meddig fogsz ott ülni mint egy csecsemő akinek elvették a cumiját és visszatartja a sírását?Gere inkább ide és segíts megcsinálni ezt a nagy dögöt!Ha tényleg tudsz főzni!-forgattam meg a szememet miközben a mutatóujjam a másik tetemre.-Ha kérsz akkor kaphatsz is belőle/

2013.04.06. 17:43 RedRose933

Értetlenül nézte Miát, majd mire mondandója végére ért, Ayre bosszúsan karba tette a kezét. Arca leginkább egy dühös kisgyerekéhez hasonlított, akinek nem akartak valamit odaadni. Mondjuk a játékát. Vagy éppen elvettek tőle egy számára fontos dolgot.    - Talán ez annyira nagy baj? -motyogta duzzogva. - Mi van akkor, ha tudok főzni, és szeretem is csinálni? Ez majdnem ugyanolyan, mint egy nő, aki vadászik -mondta még mindig sértetten. Általában ezzel ki lehet őt akasztani, érzékeny a különös szokásait illetően, erre pedig rátett egy lapáttal, hogy a Mia még nevetett is. Utálta ezt a helyzetet, bár már többször megélte, mégis mindig ugyanúgy reagált.    - Szerintem inkább örülni kéne, hogy van a fajtámból... -morogta tovább. - Amúgy... Oda fog égni -vetett egy pillantást a még mindig tűz fölött lévő madárra.

2013.04.06. 17:23 Bory

-Főzőcskézni?Te tudssz főzni?Van ilyen az életben???Egy fiú...Főzni!Hát ez nagyon durva!!!-röhögtem Ayre-n.xDD

2013.04.06. 14:27 RedRose933

Kíváncsian hallgatta Azure-t, és sajnálta, hogy csak ennyit tudott róluk mondani hirtelen. Érdeklődött volna még, hogy melyik az alakok közül az anyja, az apja, kik a nagyszülei, és kik a távoli rokonai, na meg, hogy kik nem tartoznak a családfájába, de úgy tűnt, a lány befejezte mondandóját. Nem szerette volna felbolygatni a múltat, legalábbis saját tapasztalatai alapján inkább nem érdeklődött tovább. Még a végén feltépne egy eddig nem említett sebet.    - Értem. Szóval ez vegyes vérvonalból származó emberek fala -néz végig még egyszer a festett alakokon, majd végigmérve a festményt, tekintete megállapodik Azure-on. - Szóval varázslattal? Miféle varázslat az, amivel képesek lehetnek egyesek a falra festeni? -érdeklődik mosolyogva, miközben tovább sétált a szobában. Megállt az alacsonyan lévő tükör alatti asztal előtt. Belepillantott a tükröződő tárgyba, és rettenetesen meg volt elégedve a látvánnyal. Meglepte őt, hogy ugyan hanyagul állt rajta ruhája, mégis jól festett úgy. Beletúrt a hajába, hogy még kócosabb legyen, szabad kezével meg már támaszkodott volna az asztalon, azonban a parfümöt nyomta meg ezzel, és az egy nagy adag löttyöt kiköpött magából. Chris elkapta a kezét, és rögtön köhögni kezdett az erős illattól. Eléggé birizgálta az orrát, mivel megvoltak benne az állati ösztönök az éles hallással és szaglással egyaránt, hiszen mégis képes állattá változni.    - Uf. Te jó ég -köhögte, majd a legközelebbi széken foglalt helyet, ahol átvészelhette ezt, az orra számára hatalmas traumát. - Ez egy gyilkos fegyver -nevetett. Először azt hitte, hogy mindjárt leszidják, és már felkészült, hogy védekezzen, de a kérdés, amit Limia idegesen feltett, nem neki, hanem egy húsra portyázó madárnak szegezte. Figyelte, ahogy a madár mindjárt belecsíp a húsba, és megenni készül, de ez nem történt meg, mert a nő lelőtte. Csodálattal teli tekintettel bámulta őt, mintha valami nagyon újat mutattak volna neki, pedig ez szinte mindennapos. Csak nem Ayre életében. Vagyis... Ő nem madarakra szegezi nyílvesszejét. Akkor tulajdonképpen kire, mire is? Eddig senkire. Talán.    ~ Túl hosszú az életem ahhoz, hogy megjegyezzem, kit, mit lőttem le ~gondolta, miközben beletúrt hajába, aztán bajosan, de kimászott a bokorból. Lesöpörte magáról a leveleket, majd felnézett Limiára.    - Nem terveztem, hogy itt is főzőcskézni fogok -mondta egy bátortalan mosoly kíséretében. A tetemre inkább nem pillantott, érezte, hogy nem tenne jót sem neki, sem gyomrának... - Az. Forró -értett egyet, miközben kezeit ölébe engedte. Fölülről bámult a gőzölgő teáscsészét, úgy keresett valamit, legalábbis úgy tett. Mintha éppen jósolni próbálna a még lágyan hullámzó teából.    - Hát... Nem tilthatom meg tőled, hogy ezt ne csináld, szóval nekem rendben -mondta. - Amúgy is idősebb vagy nála egy picivel, és érdekesen is nézne ki, ha parancsolgatnék -emelte fel a fejét, miközben elképzelte a jelenetet. Csak vigyorgott rajta. - Akkor én neki is kezdek, te még nyugodtan idd meg a teádat -tette hozzá Darcyra nézve, majd gyorsan felhörpintette a még mindig forró innivalót. Lerakta a tálcára a csészét, és hogy elterelje a figyelmét a forró ital által okozott aprócska fájdalmakról, lehajolt, felvett egy játékot, a nem rég felhozott dobozából előhalászta a kellő dolgokat, végül neki is látott a javításnak. Először egy kisautó került a keze ügyébe, aminek elvesztek a kerekei. Eltűnődve figyelte azt, körbepillantott a szobában, azt tervezve, hogy megkeresi, de a temérdek kacatot látva elment tőle a kedve. Ölébe fektette a járgányt, aztán a ládában keresgélt kerekek után, amiket felrakhatott rá. Talált is négyet, általában megőrizte azokat a kis darabokat, amiket egy játék javítása után talált meg. Apró kalapáccsal és szöggel kiverte a törött tengelyeket, ami beleragadt a játékba, újat tett helyükre, azokra kalapálta fel a kerekeket. A tengelyek hosszabbak voltak valamivel, levágta a nem kellő részeket, apró lyukat fúrt mindkettőbe, mire egy másik részt dugott oda. Az tökéletes darabka volt ahhoz, hogy megtartsa a kerekeket a helyükön. Ha az a kis pecek kipattan onnan, aminek kevés az esélye, akkor a kerék is lepottyan róla egy rövid idő után.    A szabad úton kipróbálta, hogy a néhány perc alatt összepofozott játék gurul-e. Csodák csodájára a kisautó úgy gurult, mintha új lenne.    ~ Már csak fel kéne újítani a festését, és rendben van ~gondolta, azzal felállt, és utat tört magának a játéktengeren keresztül, egészen az asztalig, ahol ecsetek, festékek és egy mindig alkalomra kész vízzel pohár volt. Mindegyiket elvette, visszaült a helyére.    - Szeretnéd festeni? -kérdezte.

2013.04.05. 20:06 anna99

Hagyta hogy a fiú nézelődjön. Aztán amikor a festményekre tért, és azokat nézegette Azure mellé állt. -Hát, vannak olyanok amik itt találtam. Mert rábukkantam erre ah ázra amikor idejöttem és úgy gondoltam feldobom kicsit-rántotta meg a vállát.-De vannak rokonaim is itt. Azokat én varázsoltam ide-mosolyodott el.

2013.04.05. 19:56 RedRose933

- Hohó, micsoda szobák bújnak meg ebben a hatalmas házban! -kiáltott föl csodálkozva, egyben örömmel. Jó volt látni, hogy valahol még rend van, nem úgy, mint saját otthonában, ahol minden máshol hever. Semmi sincs a helyén, még az alsógatyáját sem képes a nem feltűnő helyre rakni x) A ruháiról és egyéb holmijairól meg ne is beszéljünk... Csoda, hogy a bútorok még a helyükön vannak.    Chrisnek azonban itt is megjelent az a hajlama, hogy mindent szétrámoljon, de mivel nem tudta, mi hol van, így ez elmaradt. A pakolgatás helyett így is kitalált magának más elfoglaltságot: festmények nézegetését.    - Ők talán a felmenőid? Szülők, dédszülők? Vagy ez egy régen vásárolt ház, és már eleve itt voltak? -érdeklődött kíváncsian, miközben Azure-ra pillantott. Végigmérte mindegyik alakot, de valahogy mindenkinél is csinosabbnak és helyesebbnek gondolta magát. A nőket (ha voltak a festményeken) persze nem vette számításba, nála alap, hogy a nők szépek és ellenállhatatlanok. Azt nevelték belé, hogy tisztelje őket, ennek ellenére állandóan elhagyta őket...

2013.04.05. 18:53 Bory

-Huh!-mondtam megnyugodva amikor láttam hogy csak egy gyerekes,idióta fiú az.-Limia!-mondtam miközben letöröltem a vért a tőrömről.-És az a finomság...Hogy merészeled?-mondtam idegesen majd oda szaladtam a "finomsághoz".Egy valamilyen dögevő madár akart belekezdeni.Elővettem az íjamat és villámgyors célzással lelőttem.Felvettem a tetemet és a fejemet odafordítottam a fiúcskra illetve Ayre-e.-Nincs véletlenül nálad valami fűszer?Ehez az illik!-mutattam fel a tetemet.

2013.04.05. 18:41 RedRose933

Még fényes nappal volt, mikor elindult ki az erdőbe, mivel magányra vágyott. Annyira sokat beszélgetett az emberekkel és más fajokkal, hogy már hasogatott a feje a társaság miatt. Pedig nem nevezhető annak a zárkózott fajtának, egyszerűen csak elege lett egy napra a népből. Kikapcsolódás céljából tért meg a fák közé, ahol végre nyugalomra lelhetett. Persze vadászok biztosan fognak erre járkálni, de ha elbújik, nem vehetik észre. Mi sem egyszerűbb, egy kissé eldugottabb zugra telepedett, nekivetette hátát a mögötte magasodó öreg fának, mely Ayre számára kényelmesnek bizonyult. Csúszott ide-oda, hogy megtalálja a számára kedvező pozíciót, ahonnan az égre is felbámulhat. Kezeit tarkójához emelte, narancsszínű szemeivel a végeláthatatlan kékséget kémlelte, melyet most faágak öleltek körül rengeteg leveleikkel, és kevés csodálatára potyafelhők is szelték az égi tengert. Megpróbált kivenni belőle egy alakot, de csak nem sikerült. Innen is, onnan is megfigyelte, legalábbis nézőpontot váltott, és úgy próbált kiigazodni a formán, de sehogy sem jött össze. Egy másik is feltűnt a láthatáron, az következett. Leginkább egy hópehelyre hasonlított.    - Hópihe... Drága Meim vajon hol lehet? -gondolkodott hangosan, lebiggyesztette a száját, az az örökös vigyor most nem volt rajta. Kicsit elszomorodott a gondolatra, hogy már mióta nem látta szerelmét, de hát erről sem ő tehet. Majd eljön a nap, mikor újra együtt lesznek, úgy sem halhatnak meg, legalábbis nehéz lenne egy halhatatlant megölni.    ~ De vannak olyan elvetemültek, akik képesek lennének rá ~vitatkozott magával. Az a megannyi ember halála rendesen megemberelte őt, de még így is kissé gyerekesen viselkedett adott esetekben, ami néha saját magát is zavarta. Miért nem képes felnőni?    A gondolatok kavarogtak benne, és közben lassacskán elaludt. Legalább néhány órára. Az ébredés kellemes volt, akárcsak az álomba merülés, azonban álmára egyáltalán nem emlékezett, de megmaradt az az érzés, hogy rettenetesen jól érezte magát. Talán Meit látta? Drága Hóhercegnőjét? Ki tudja?    Megdörzsölte szemeit, akár egy kisgyerek, hogy kiverje szeméből az álmot, majd az égre pillantott. Beesteledett.    - Elaludhattam... Jó sokáig... -motyogta. Felállt, és megindult kedve szerint az egyik irányba. Újra a fák közt bolyongott, mintha csak elveszett volna, pedig tökéletesen tudta az utat. Csak ment és ment, néha az ágak ijesztő alakot felvéve, mire valamit megérzett. Valami nagyon finomnak tűnő dolgot. Ayre nagyon otthon van a konyhaművészetben, és így fel is keltette az érdeklődését, mit készítenek nem is túl messze tőle. Azonnal irányt váltott az illat irányába, miközben elképzelte, hogy ő otthon sütöget. Micsoda boldogságot szokott ez számára hozni...    Álmodozásából egy enyhe fájdalom rázta föl. Megmerevedett, bután nézett a semmibe, és elsőre fel sem fogta, mi folyik körülötte. Lassan a nyakához nyúlt, mire megérintette a hideg vasat, ami kis híján elvágta a torkát. Vagy nem. Csak ő túlzott gondolatban.    - Izé... Elvenné ezt a... vasvalamit? -érdeklődött, mert tényleg csak annyit tudott megállapítani, hogy vasból van. Aztán ki tudja, lehet, még ezt is elvétette. Direkt nem tegezte, úgy vélte, ezzel csak még jobban feldühítené az előtte álló nőt.    Előtte? Hátrálhatna! Hogy ez miért nem jutott eddig eszébe!    Amint villámként érkezett hozzá az ötlet, azonnal lépett is egyet hátra, de egy váratlan mélyedés volt a földben, ami kibillentette az egyensúlyából, így egy bokorban landolt. Mint egy szék, úgy ült rajta.    - Ejnye... Még egy angyalt is sikeresen leterít egy kis gödör... -motyogta, majd pillantását támadójára vezette. Gyermeki ártatlansággal nézett rá, s bár volt egy olyan sejtése, hogy a nő még így sem fogja leengedni védelmét, így válaszolt a pár perce feltett kérdésére, ami csak most tudatosult benne.    - Ayre vagyok, egy tűzangyal a többi sok közül. Megéreztem ezt a finomságot, és kíváncsi voltam, ki készíti -biccentett fejével az étel irányába, majd megérezte a nyakán húzódó sebet, azt is csak a fájdalom miatt fedezte fel. Végighúzta rajta ujját, ami csípéssel ajándékozta, és felszisszent tőle.

2013.04.05. 18:09 Bory

Egyedül róttam a métereket.Csak úgy suhantam a sűrű fák között az erdőben.Már kezdett sötét lenni,ezért megpróbáltam elindulni a falu felé...csak az a baj...hogy nem vagyok a legjobb tájékozodó és lusta voltam fára mászni...xDAmikor már fáradt voltam úgy döntöttem verek egy tábort.Hirtelen valami madarat allottam meg.Egyből abba az irányba lőttem az íjammal.-Kész a vacsi!-mondtam elégedetten.Megkerestem a tetemet,megkopasztottam raktam tüzet és vígan elkezdtem sütögetni a holló-pecsenyét.Hirtelen hangokat hallottam az egyik irányból.Az illető egyre csak közeledett.Aikor már egészen közel volt a hollót ott hagytam sülni és csendben mint egy vadászó macska oda lopóztam az illetőhöz.Egy picinyke tőrt vettem elő és az illető elé ugrottam.-Ki vagy és mit akarsz?-fogtam oda a tőrt a nyakához ami a tőrtől kicsit sebes lett...(bocsika...)

2013.04.04. 21:26 anna99

Hirtelen valami árny suhant végig az egyik mellékösvényen. Zero tágra nyílt szemekkel figyelt amikor hirtelen az árny a földre esik. Odabattyogott hogy megnézze miféle-fajta dolog volt az. xD Meglepetésére, (és méég tágabbra nyíltak szemei) a jóóó ,,öreg" Debora volt az aki a földön hevert. Megijedt hiszen úgy tűnt, a lány nem volt eszméleténél. Felkapta az ölébe és vámpír sebességét kihasználva gyorsan hazavitte, az otthonába. (mmint Zerohoz) Lefektette a nappaliban a dívánra és hozott egy pohár vizet, meg egy vizes rongyot és a lány homlokára tette.

2013.04.04. 20:59 Iza-

Egy ideje már az erdőben sétált, észre sem vette mennyire telik az idő, hisz közben már a nap is lement. Kezdett kissé lehűlni a levegő, ezért inkább úgy döntött hazafelé veszi az irányt. Út közben meg is éhezett, így gyorsabb léptekkel haladt. Ám hirtelen lépteket hallott a háta mögül, de amikor megfordult senkit sem látott. A hideg is kirázta, kissé megilyedt ezért inkább futásnak eredt. Rossz érzése volt, mintha követné valami... Azonban a futás közepette egyszer csak megcsúszott, hisz a múlt heti esőzéstől még nedves volt a talaj. Elesett, ráadásul a fejét is beütötte és néhány pillanatra elvesztette az eszméletét >.<

2013.04.04. 20:43 anna99

Egyedül ballagott egy erdei ösvényen. A falu éjszakai fényei haloványan világítottak nem messze tőle. Nem volt kedve odamenni, most jól érezte magát a sötétben, egy kicsit egyedül. Az idő még a múlt héten szakadó esős volt és a friss leesett víz illata terjengett a levegőben, ami felforgatta az aljnövényzetet az erdőben. Zero szerette ezt az illatot, friss levegő is keveredett bele. Az éjszaka jelenleg nyugalmas volt, szinte semmi nem törte meg a csendet, és rossz időjárás sem jelentkezett. A hold tisztán csillogott, és mellette a csillagok is fényesen ragyogtak. A fiú egy pillanatban egy árnyat látott suhanni a fák között.

2013.04.04. 16:56 Riora

Darcy - Nincs mit. - Mosolyodtam el, mikor már újra a kanapén ültünk. Láttam a teán, hogy forró, így csak óvatosan fogtam meg a csészét, ujjaim alig értek hozzá. De azért mégsem ejtettem le. Néztem egy pár pillanatig a fiú arcát, s kíváncsian figyeltem, mire jut az itallal. Ahogy sejtettem, a tea győzött. A nyelvnyújtáson nevetnem kellett, hisz még rá is tett a szituációra pár humoros gesztussal. - Ki ne égesd a nyelved. - Nevettem még mindig. Na, igen, szórakoztató társaságnak tűnt. És az is volt. De aztán arra gondoltam, ha ő megpróbálta, hát én miért ne? Valahogy egy kortyot leküzdöttem, de elég fájdalmas volt, mit ne mondjak. - Hű. Ez tényleg forró. - Húztam ajkaim kissé fájdalmas mosolyra, aztán visszaraktam a csészét a tálcára, hadd hűljön még a tea. Utána pedig szavait hallgattam. Végül kis gondolkodás után döntöttem: - Szívesen segítek a javításban, hisz megígértem. Egyébként sem lenne más dolgom, és az az igazság, hogy jobb ötletem pedig nincs. Ha ezt folytatjuk, akkor viszont te is sokkal gyorsabban haladsz a munkával. - Próbáltam érvelni, egyébként pedig tényleg volt kedvem hozzá, és csak remélni mertem, hogy nem leszek túl béna.

2013.04.01. 21:14 anna99

Elpillantott a kilincsre.-Ohh....-nyögte alig hallhatóan, nem tudta mi lehet a gondd. Aggasztotta. De örült amikor Chris ismét úgy viselkedett mint a régi. ^^ xd Aztán amikor a fiú a szobáról kérdezősködött....majd belökte az ajtót...felcsillant szemekkel pillantott Chrisre majd lökött egy "ühümm" hangot. Aztán egy laza kézmozdulattal belökte az ajtót. A szoba szintén hatalmas volt. A házon kívülről nem is látszódot hogy mekkora helyiségek vannak odabennt. Azure szobája a pasztell színek otthona volt, tökéltesen szerény és művelt. Azure-os ^^. Ahogy behaladtak az ajtót eltakarta jobbra egy fal. A bal kezük felé eső oldalon ahogy az ajtó kinyílik abban a vonalban tartott egy fal, amint falfestmények,lámpasorok akár egy karácsonyfa égők és egy falilámpa ami alatt ott volt egy kicsike alacsonyan fekvő tükör a tükör alatt pedig egy kisasztal rajta egy kis parfüm és egy hajkefe. A fal további részén festmények amik alakokat ábrázoltak. A kis fésülködőasztal volt a vége a falszakasznak, aztán következett egy másik ami velük szembe helyezkedett el és egy hatalmas ablak volt. Jobbra volt minden. Az ágy, mellette egy nagy szekrény és egy ajtó, éjjeliszekrény....stb. Ezek is pasztellszínekben mulattak. Azure nagyon szerette ezt a szobát egyszerű volt, és illet a karakteréhez.

2013.04.01. 17:33 Arcelia(Bory)

Inkább a sétát választanám!-mondtam.-De ha azt akarjátok h bizonyítsak akkor szivesen teszem!-mondtsm feléjük -De ha rajtsm áll a döntés akkor sets.

2013.04.01. 16:18 RedRose933

Percekig csak állt, és újra kerülte Azure tekintetét, mintha félne a válasz megadásától. Nem szólt semmit, csendben állt, lehetett látni rajta, mennyire le van terhelve, ennek ellenére megint próbált az a könnyed szőke herceg lenni, aki eddig is volt. Már ha létezett ez a herceg, és nem csak a látszat volt...    - Attól tartok, erre most nem adhatok választ, de valami azt súgja, sajnos nemsokára megtudod -hunyta be a szemét egy pillanatra, majd Azure elé lépett, beletúrt a lány hajába. Ez után úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna.    - Na de akkor hol is van az a híres szobád, amire oly' büszke vagy? Talán itt? -kérdezősködött játékosan, majd a legközelebbi ajtóhoz lépett, lenyomta a kilincset és lágyan meglökte.

2013.04.01. 16:05 anna99

A fiúnak igaza volt és krédések támadtak fel benne. Nem értette.-Dehát miért?-kérdezte. Nem tudott mit csinálni csak sűrűn pislogott. Aztán az ajtóra nézett. A szobájának ajtaja volt, de még nem akart benyitni. Előbb Christ akartam eghallgatni. És remélte hogy őszínte és egyenes lesz vele szemben. Márha számíthat erre.

2013.04.01. 16:01 RedRose933

Mosolyogva hallgatta Azure-t, miközben azon gondolkodott, hogy a lánynak melyik alakja tetszene a legjobban. Végigfutott gondolatban mindegyiken, az utolsó kettőre elkomorult. Démon és angyal... A két legveszélyesebb alakja, melyek ugyan a legerősebbek is, mégis...    ~ A pusztítás démona és a halál angyala, mi? ~gondolta, visszaemlékezve egy barátja szavaira. Legszívesebben kitörölte volna emlékeiből a két alakot, sőt, még az erejéből is teljesen eltűntette volna, ha lehetősége lett volna rá.    A másik kérdésére a válasza kételkedően csengett, amit Chris meg is értett. Volt néhány titka, ami meglehetősen nehezítette vállát, és ez is néha hatással volt egy-egy mondatára.    - Csak egy kérdés volt. Nem áll szándékomban semmit sem tenni. Egy ártatlan bizalom-teszt, vagy hasonló volt -mondta egy lassú vállvonás kíséretében. - Ha egy másik ember lennék, és elég közelről ismerném ezt a Christ, biztosan jóval óvatosabb lennék -tette hozzá. - De emiatt ne fájjon a fejed -fordult meg végül mosolyogva Azure felé. - Bocsánat, hogy ilyeneket hoztam fel, ezzel most biztos összezavartalak. - Mosolya cseppet szomorúnak tűnt, vagy legalábbis a szemében csillogó fény biztosan.

2013.04.01. 15:37 anna99

Értetlenül meredt a fiúra miután feltett egy kérdést.-Nos, az ember alakoddal semmi problémám csak a menyétke néha....hát fárasztó-mondta kuncogva. Aztánm a fiú megint furcsa kérdést tett fel. -Most mire véljem ezt? Pontosabban...mire célzol?-pillantott értetlenül Chrisre és mellé lépett de szemeit továbbra sem vette le a fiúról.

2013.03.31. 22:11 RedRose933

Lehorgasztott fejjel visszaváltozott, jobb karjával bal alkarját simogatta, mintha megbánta volna a tettét, és éppen egy kisgyerek lenne, akit az anyukája szid le. Persze csak színjáték volt, ahogy Azure-ra tekintett, inkább a játékosság csillant benne, egy pillanatig sem gondolta komolyan a megbánást.    - Nem tetszik az aktív menyét? -kérdezte viccelődve. - Vagy csak az a gond, hogy igazából ember vagyok? -tette hozzá, majd körbenézett. - Merre tovább?    Attól még, hogy feltette a kérdést, találomra elindult egy irányba, aztán rákérdezett:    - Nem gondolod veszélyesnek, hogy egy hozzám hasonló alakkal vagy együtt egy ilyen hatalmas házban? Ha én a helyedben lennék, valószínűleg be sem engedtem volna az ilyen embert -mondta rá sem nézve Azure-ra. Inkább a falat és a padlót vizsgálgatta, na meg az ajtókat, ahová engedély nélkül nem lépett be.

[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]