[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Kis kést varázsolt a kezembe a rózsa.Éppen meg akartam szúrni amikor Holdfény megszólalt., ,-Ne!Narion!Egy másik ismeretlen segít!´´bólintottam.Majd mérges lettem és utána hajítottam a kést.Pontosan a hasába repült és az a fekete köpenyes valaki köddé vált...Furi...~Biztosan a mostohaanyám küldte ide...~gondolkoztam...Majd csendes féltő és érdeklődő hangon szólítottak meg engem.-Kösz jól...-mondtam de nem mertem odafordulni.,,Holdfény!Bízhatunk benne?´´kérdeztem.A válasz igen volt.Odafordultam az idegenhez és csendes vékony hangon szóltam:-Köszönöm h megmentettél!
|
Ahogy ott ült, meghallotta, hogy a madarak jajveszékelve csiripelnek valami miatt. Talán egy vadászó állat járt a környéken, éppen becserkészte az áldozatát, de ez mégis másképp hangzott. Amilyen szavakat kivett az énekesek mondataiból, nem kecsegtetett túl sok jóval.
Felállt, leporolta a ruháját, azzal megindult oda, ahonnan a segélykiáltó madarak voltak. Egy fekete ruhás, gyanús alakot látott közeledni egy fiatal lányhoz, aki mellett ott állt egy ló, nagy valószínűséggel az övé.
- Ejnye, hát miféle ember az olyan, aki csak úgy lesből rátámad egy kislányra? -érdeklődik attól a valakitől, akinek nem bírtos, hogy túl szép szándékai voltak a lánnyal. Ahogy meglátta Sakurát, előrántott egy kiskést, és rátámadott volna, azonban Sakura mosolyogva állt előtte, feltartotta a mutatóujját, úgy, mint mikor az anyuka éppen kioktatná a gyerekét.
A kés megállt a rózsaszín leányzó orra előtt. Ott remegett előtte a penge, az ismeretlen csuklóján egy inda tekeredett, mely nem engedte, hogy megsebezze Sakurát. Ezzel felhergelte a sötét alakot, mire másik kezét indította útnak, hogy arcon üsse a lányt, erre egy másik inda érkezett segítségére. Szintén Rácsavaradott, és nem engedte tovább. Ha nem látszottak volna a zöld kötelek, akkor azt lehetett hinni, hogy egy védőmező veszi körül a lányt.
- A viszont látásra -pukedlizett Sakura térdig érő szoknyájában, mire a rossz szándékú valakit elrántották az indák, messzire hajítva onnan.
- Hűha, ez aztán messze repült -füttyentett végignézve az égbolton. Még kezét is szemei fölé tette, hogy jobban lássa, hová érkezik a támadó.
- Jól vagy? -érdeklődött az előtte ülő lánytól, majd közelebb lépett hozzá. Mosolygott, mintha mi sem történt volna.
|
Holdfénnyel a nyomomba sétáltam.Nemsokára a nemtudom milyen nevezetű tótól nem messze megláttam egy hervadó rózsát.Odaléptem hozzá és mormolni kezdtem egy varázsigét.Addig mormoltam amíg felnem , ,támasztottam´´ varázsigémmel.-Így ni kis barátom!Mostmár jó lesz!-mondtam már hangosabban és érthetően.Holdfény szólni akart nekem mielőtt elkezdtem beszélni a rózsához.Valaki meghallotta ezt.Felfigyelt és nézett minket.Holdfény hátba bökött én felfigyeltem.Nem néztem meg h mi van körülöttem.Holdfény ezt mondta:, ,-Valaki van itt rajtunk kívül!Lehet h veszélyes...´´Nem néztem meg h igazat mond-e mert hittem neki.Éreztem h valaki van ott.Halk,közeledő lépteket hallottam...Az a valaki felénk tartot...Meghökentem de nyugodtan gugoltam a rózsa mellett.Szügség esetén átad egy kis erőt és bátorságot onnantól már szabad az út...
|
A Rilnen-tó parján sétálgatott nyugodtan és csendesen. Hallgatta a természetet, ahogy a szél játszadozott a fűszálakkal és a lombokkal, ahogy a madarak csiripeltek. Néhol felbukkant egy-egy állat, egy róka, mely megbámulta Sakurát, Sakura is bámulta őt, aztán az állat visszaosont a bokorba, prédát keresve. Belepillantott a tóba, már ahogy tudott. Csak a szélét láthatta, de azt is megérte. Sok növény volt ott, köztük cikáztak a vízben a színes halak. Messzebb ki-kiugrott a vízből egy nagyobb, amitől Sakura szinte szívrohamot kapott. Azonnal hátra is hőkölt, és ijedten nézte a tófelszínt, de ahogy megkönnyebbült, felállt, leporolta ruháját, és ballagott is tovább. Eszébe jutott, hogy ő érti a természetet, meg a "természet lánya", nem eshet bántódása egy ilyen helyen. Még a vadászni járó állatok is megkímélik az életét, hiszen a környéken nevelkedett évekig. Az nem lehet, hogy már el is felejtették... Talán meg kéne látogatnia az öreg fákat, akikkel mindig sokat beszélt... Igen, ez egy jó ötlet. De... Merre is vannak? Eltalál oda egyáltalán? Lehetséges lenne, hogy eltévedt?
Körbepillantott. Könnyedén meg tudta határozni, hogy merre van, hogy merre kell mennie, de valahogy most nem volt kedve senkit sem meglátogatni. Inkább leült a partra, és ott dudorászott egy dalocskát. Felhúzta a térdeit, átkarolta, állát a térdére rakta. Úgy néztem a tavat. Várt. Talán. Maga sem tudta.
|
A lány hangjában nagy csalódás volt amikor meglátta h csak én vagyok ott.-Gyere!-Útközben mindent elmondok!-mondtam miután letettem a kislányt.Majd picikét mérgesen elindultam abba az irányba merre Kaname-val legutoljára találkoztunk.Egy valaki elrabolt.-kezdtem neki.-És mikor utánad indultam láttam h ez a valaki felkap.Utána(tok) eredtem és nagynehezen de megmentettelek.-mondtam egyhangúan,de nem akartam vele dicsekedni.Nemsokára Kaname nyomára bukkantam.-Gyere!Azthiszem erre van!-nemsokára utól is értük.-Kaname!-mondtam hangomban némi méreggel és némi türelmetlenséggel.Innentől már Chorusra biztam a dolgot.Had intézze el ő innentől.Úgy sem tudom majd tartani a számat!
|
-Ki mondta hogy nevetni fogok?-néztem rá kicsit felháborodottan.Azt még megértem ha akkor vannak egyesek felháborodva ha csináok valamit de ha nem is csinálom meg és nem is akarom!?Ez már rágalmazás--Wow!Ez már más!Így már jól néz ki!-mondtam felderülve.xD
|
Csak simogatta és simogatta aztán felemelte a kis jószágot miközben ő a hátára feküdt rámosolygott és rátette a hasára. Fejét egy párnával támasztotta meg és úgy simogatta a kis cica Christ.
|
- Ne nevess ki, ezek nem a kicsinyített változatai az igaziaknak -morogta már előre. Meg szerette volna előzni a nő röhögőgörcsét. Nem akart kínos helyzetbe kerülni, túl kellemetlennak tartotta. Na meg hogy megint rajta nevetnek... Szereti, ha valami butaságot csinált, és azon kuncognak, de hogy a külsején és a képességein? Azért ezt már ő sem tűrhet.
Sóhajtott egyet, behunyta a szemét, ezzel is lehűtve magát valamelyest. A szárnyait képzelte maga elé, ahogy egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek, szinte már megállíthatatlannak tűntek, de végül csak megállt. Egy normális szárnyméretnél álltak meg, amivel tökéletesen emelkedhet a levegőbe anélkül, hogy lezuhanna a magasból.
A szányakon a bordó tollak is jóval nagyobbak lettek, nem olyan pelyhes apróságok maradtak, hanem valamivel durvább fogást kaptak, de még így is kellemes tapintása volt.
- Ez már talán elfogadható -nézett végig oldalára simuló, viszonylag nagy szárnyán. Végigsimította a tollakat, melyek csiklandozták a bőrét.
- De akár nagyobb is lehet. Szabadon határozhatom meg a méretét -teszi hozzá gyermeki tekintettel. Olyan, akár egy gyerek, aki éppen most fedezett fel valami újat egy játékán.
|
-Oh!-mondtam meglepődve és kicsit szégyenkezve az előbbiért.-Azok lennének a híres szárnyaid????-mutattam az 1-2 centis szárnyakra Ayre hátán.
|
- Jó na, honnan tudhatnám? -duzzogott újra. - Azt mondtad, egy fát rendeztél be magadnak. Nyílván arra gondolok, hogy egy, a törzsén kialakított lyukban tengeted a napjaidat -húzta el végül a száját, a duzzogás eltűnt. - De amúgy honnan tudhatnám, hogy hogyan él egy elf? -érdeklődik már barátságosan mosolyogva. - Angyal vagyok, nem pedig elf, te is jól láthatod.
Jól láthatja a nagy francokat. Szárnyai olyan kicsire zsugorodtak már mióta, hogy fel sem tűnhetett senkinek. Egyszerű embernek tekinthettek rá az utcán, a mellette elhaladó vadászok is. Persze Ayrénak már fel sem tűnt, annyira hozzászokott, hogy mikor nem használja, vagy nem mutogatja, akkor aprócska, néhány centis díszként szolgálnak.
- De attól még érdekes lehet. Viszont nem hiszem, hogy bevállalnám... -gondolkodott hangosan, jobb kezét állához emelte, a ballal meg támasztotta jobb könyökénél, tekintetével az eget fürkészte, mely csillagokkal aggatott. Összerezzent, mikor meghallotta a nő kiáltását, teljesen megijedt. Rémülten, vagy inkább zavartan figyelte őt, kezeit maga elé emelve védelemből.
- Hát tudod, a kiméra több állat keveréke... Kígyófarka van, oroszlánteste és sárkányszarva, illeetve -szárnya. Nagyon aranyos kis jószág -mosolygott gyermekien. - Tudtommal fiú -teszi még hozzá.
A rabló hirtelen megállt, majdnem felbukott, de nem tudott, hiszen lábai az észrevétele nélkül jégbe fagytak. Morgolódott magában, elfelejtve, hogy üldözik, mire kikapták a kezéből a lányt. Ekkor az alak hirtelen mintha elfolyt volna, fekete masszaként csobbant a földre, beterítve a megidézett jeget, mely azonnal elolvadt alatta. Gőzölgött. Mintha az anyag marta volna.
Chorus nem válaszolt a hívásra. Elájult, és egy ideig úgy is marad, ez biztos. Meg sem hallotta azt, ahogy Arcelia aggodalmasan szólongatja. Egyáltalán nem tűnt életveszélyben, és nem is leselkedett rá semmi, ami életét vette volna, aggodalomra pedig semmi ok sem volt. Olyan volt, mintha csak aludna. Arca nyugodt volt, semmi érzelem nem volt található rajta. Akár egy normális kisgyerek, aki elkerült az Álmok országába, ahol nem kell a valóság kegyetlenségeivel szembenéznie.
Hosszú percek múlva ébredt csak föl. Azt sem tudta hol van, és a benne sikoltozó kérdéseknek hangot is adott.
- Hol vagyok? -kérdezte még mindig kábultan. Homályosan látott. - Mi történt? Kaname?
Körbepillantott, de a férfit nem látta, mely enyhe csalódással töltötte el. A nőre nézett, aki vitte őt.
- Mi történt? -ismételte már valamivel élénkebben a kérdést.
A pihe-puha ágyon húzta a lóbőrt, legalábbis úgy tűnt, mintha már el is aludt volna. Halkan szuszogott, néha mélyebb levegőt véve, majd hangosabban kifújva a tüdejébe került levegőt. Nyugalmát Azure mozgása zavarta fel, ugyan csak füle mozgott, nem adta semmi jelét annak, hogy tényleg megzavarták. Örült, hogy a nő követi őt, az viszont cseppet váratlanul érte, hogy a fülei mögött kezdte el vakargatni. Macska alakjában azonnal reagálni kényszerült rá, pedig nem állt szándékában. Mint egy berögzült szokás, úgy emelte fel a fejét, nyomta Azure ujjaihoz, aztán felállt, újra a kezéhez dörgölte fejét, majd közvetlenül mellé telepedett le kis gombocként. Kék szemeivel mélán nézett társa tekintetébe, miközben lassan körbenyalta a száját, pedig nem evett semmit. Ez is egy megszokás volt, talán... Fejét lerakta, miközben hangosan, kellemesen dorombolt, ezzel kimutatva tetszését.
|
-Nem, dehogyis, Isten ments hogy ezt fújjam magamra...-kuncogott. -Egészségedre-mondta amikor a fiú tüsszentett. -Biztos jól vagy?-kérdezte de ekkor Chris macskává változott, egy selymes szőrű fehér cicussá. Azure nagyon szerette a fehér szőrű állatokat, a fehér macskákat, hörcsögöket, jegesmedvéket, fehér farkasokat,galambokat,éjjeli lepkéket és nappali saláta lepkéket....stb. Az ágyára ugrott és derekát félig megtámasztva a párnákat, félfekvésben helyezkedett el és a macskát a fülei mögött kezdte vakargatni.
Nagyot nézett ahogy a meglehetően idegesítő nő hogy utána lohol a kislány után, holott nem is ismeri. Legalábbis még annyira sem mint Kaname. Hát úgy tűnt hogy Chorus végtelenül megsértődött rá ez a nőszemély meg igyekszik kitúrni Kanamét Chorus szeretetéből és minél inkább magáévá tenni azt. Pedig Kaname nagyon megkedvelte a kislányt és nem akart neki rosszat. Inkább ennek az Arceliának szívta volna ki az összes vérét mind egy cseppig csakhogy védelmezhesse Chorust, mert neki nagyon nem volt szimpatikus. Amikor a nő elkezdett idétlenül utána loholni a kislány után, Kaname inkább csak állt tétlenül, habár vámpírsebességével egy pillanat alatt Chorus mellett termett volna és rögtön ellátta volna a baját annak aki bántalmazni meri őt. De nem, hagyta hogy az a kis pióca kivívja magának azt hogy megutálja őt...Zsebre vágta a kezét és úgy döntött keres valami más társaságot, bár tudta hogy Chorus nagyon fog neki hiányozni.......
|
-Nem!Nem a fában lakok hanem a vastagabb ágain meg még vannak ott mellette is nagyobb fák azon is.De általában szabad ég alatt alszom,és ott is főzök.Néz rám!Mégiscsak egy elf vagyok.-Mondtam majd hallgattam Ayre-t és az utolsó szavakra különösen felfigyeltem.Fogalmam se volt mi vagy ki az a kiméra.-Ki az a kiméra?Egy lány?Állat!!!!!!!És az meg milyen???????
|
- Egy fát berendeztél? -kérdezte meghökkenve. Szinte sokként érte a tény, hogy valaki egy fában lakik. Csak azt a szerencsétlen növényt sajnálta, hogy kibelezték, hogy egy lyukat fúrtak bele. Persze akkor érthető, ha a fa maga már meghalt, csak van ott, szinte fölöslegesen, és még valószínűleg nagyon jó állapotban áll évtizedeken keresztül. A kérdés viszont kicsit elkeserítette, hiszen valljuk be: az ő otthonában sem várja senki, s már mondta volna, mikor eszébe jutott aranyos kis kimérája, Uru. Elmosolyodik a gondolatra, ahogy a lény kiskutyaként várja őt haza, és ekkor jön rá, hogy tempóznia kéne, ha még életben szeretné találni otthon. Vagy ő hal éhen (éhenkórász lévén elég sokat csemegézik), vagy a háza járja meg, ami annyit jelent, hogy egy csatatérrel találhatja szembe magát, amint belép az ajtón. Az a kis vacak nem képes nyugton maradni, képes lenne az egész lakást feldúlni.
- Tulajdonképpen igen -mondta végül mosolyogva. - A kis háziállatom, Uru, aki amúgy nem a háziállatok közé sorolható fajtája miatt. Ugyanis ő egy apró kiméra.
A vigyor letörölhetetlen arcáról. Nem mindenki tart otthon kimérát, az biztos. Nem dicsekedésnek szánta, nem is akar ezzel senkinél sem jobb lenni, egyszerűen neki természetes, hogy egy ilyen lény ténfereg a házban.
|
-Ahol várnak rám?-néztem nagy kerek szemekkel Ayre-ra.-Nincs...Nekem a szabad az otthonom!A falutól nem messze egészen a határnál van egy nagy terebélyes fa,én ot lakom...Berendeztem magamnak...Miért téged várnak otthon Ayre?
|
- Ne hívj így, gyűlölöm -mondta, majd helyet foglalt a tűz mellett törökülésben. Nem szerette ezeket a jelzőket, hiszen valaha tényleg ilyesmi "rangokat" aggattak rá, amit nem megérdemeltnek érzett. Úgy gondolta, voltak nála sokkal jobb angyalok is, mint például Freya. Ő sokkal, de sokkal többet dolgozott Ayrénél, s míg a nő keményen edzett és teljesített, addig a férfi Meivel lézengett valahol.
- Maradjunk egyszerűen az Ayrénél. Az ilyen idétlen rangokat meg hagyjuk. És amúgy nem kérek semmit, mondtam, majd otthon megvacsorázok, de jelen pillanatban cseppet sem vagyok éhes. Kissé gyomorforgató volt az előbbi hadművelet -erőltet magára egy mosolyt, majd az utolsó kérdést hallva meghökkenve nézett Miára.
- Mégis mit gondolsz? Tűzangyal vagyok, halhatatlan, nincs okom félni a szabadban... -mondta cseppet unottan. -Csak egyszerűen az otthoni konyha az, ahol szívesen tevékenykedem. Ez a hely meg nem az én konyhám -tette hozzá, mintha Mia egy kisgyerek lenne, aki nem igazán értheti az efféle dolgokat.
- De te mindig itt éjszakázol? Nincs egy otthonod, ahová bármikor betérhetsz? Ahol várnak rád?
|
-Nem szoktam mutogatni az erőmet de ha kell használom!-mondtam majd nemssokkal miután Chorus elindult utána mentem.Nagyon messziről láttam hogy valaki felkapja és szalad vele.Fogtam a pálcámat de túl messze voltak h bármit is tegyek.Utánuk eredtem.Úgy futottam mint egy őrült.Most csak nem hagyhatom h valami baja essen...Mégis csak egy kislány...Hirtelen a pálcámat magam előt beleszúrtam a földbe és nagy lendülettel mögéjük kerültem.Lefagyasztottam a lábát az illetőnek.Kivettem a kezéből Chorust.-Jól vagy Chorus?-kérdeztem kisebb aggodalommal a hangomban.
-Kösz!-mondtam majd felraktam a húst egy botra és hagytam h megégsüljön.-Nem óhajt esetleg valamit őexelenciája?Vagy mondjam úgy Ayre őfelsége?-mondtam miután végig hallgattam a nyafogását.-Talán félsz a szabadban?
|
-Szégyenlős, mi?x)-mosolyodott el halványan a fiú kijelentésén. De örült neki, hogy nem felejtette el. Aztán meglepődött, mikor Jasper csak úgy elment az ő...ismétlem az Ő fürdőszobájába.xD
-Tök jó...x)-állapította meg, majd ismét kinézett az ablakon. Az a szörnyűséges bűz még mindig érződött, de lassan kiment az ablakon.Dia addig is nyitva hagyta, majd odaballagott a kis könyvespolcához, hogy megkeressen egy könyvet, amíg Jasperre vár.Egy ideig keresgélt, majd mikor megtalálta a keresett könyvet-ami nem is könyv volt, hanem valami naplóféle-, megfordult, hogy leüljön a kis asztalhoz, ám pont elkapta azt a pillanatot, mikor Jasper kijött, és beletúrt a hajába.xD Eléggé zavarba hozta őt a fiú "jelensége", nem is csoda, hogy eléggé elpirult tőle.x)
-Huh...-motyogta, majd gyorsan megfordult, hogy ne tűnjön fel Jaspernek, hogy mennyire zavarba jött. Aztán a megjegyzésére visszafordult, elűzve a zavarbehozottságát.
-Persze, hogy kellemes volt, mivel ez az ÉN fürdőszobámˇ.ˇ-mondta miközben egy kicsit kihúzta magát. De aztán viccesen elvigyorodott, majd a kis "könyvét" az asztalra tette.
-Hát igazából volna pár mondandóm neked...-kezdett bele, ám akkor megérzett valami ismerős illatot. Kicsit ijedten Jasperre pillantott.
-Hallod...mivel fürödtél?O.o-kérdezte, azzal kicsivel közelebb ment Jasperhez, és kicsit megszagolta. xD
-Ugye nem azt a cuccost használtad, ami a fürdőben van, és olyan olajszerű?><-kérdezte meg kissé aggódóan, majd beszaladt a fürdőszobába, hogy ellenőrizze. Persze rögtön meglátta a kis flakont...
-Na ne mááár!><-tört ki belőle.-Szerintem jobban teszed, ha egy kicsit leülsz...-figyelmeztett a fiút, majd a büdös ruháira pillantott. Befogta az orrát, felvette, és a szennyes közé rakta.-Majd kimosom, ha gondolod...-ajánlotta fel így utólag.
-Most a problémával kell foglalkoznunk..><-felelte miközben kiment a fürdőből azzal az olajjal együtt, amit Jasper használt.-Jaj, Jasper hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? xD Még kb....2 és fél perced van...><-gondolkozott hangosan.
Kaelin bíztató szavai nagyon jól estek Melody kicsiny szívének. Annyira, hogy egy kicsit meg is hatódott.-Jaj Kaelin...-mondta elvékonyodott hangon.-Bárcsak egyszer láthatnám az arcod ilyenkor...-húzta félre a száját.-Úgy örülök, hogy mindig itt vagy és segítesz...Bárcsak ezt is valahogy meghálálhatnám...-szontyolodott el egy pillanatra. Majd végig gondolva a helyzetet, halványan elmosolyodott. Próbált valahogy Kaelinnel szembe "nézni".-Nagyon örülnék, ha elkísérnél! Mit ír hova kell menni?^^-érdeklődött. Kaelin bíztató szavai segítettek neki dönteni. Attól viszont még mindig félt, hogy a boszorkány valami újabb csapdába akarja csalni őt, mint a legutóbb is...
|
- Gondolom cseppet sem zavar, hogy az imént megsértettél valakit, de úgy látom, meg kell szoknom, ha a társaságodban találom magam -folytatta a duzzogást. - És attól még, hogy elf vagy, lehetsz akár ugyanolyan, mint a többi normális nő -szögezte le. - Bár az én Meim sem egy átlagos... -jegyezte meg inkább magának, mint Miának, majd közelebb lépett. Elvette a döglött állatot, bal kezével felemelte, a másikat szája elé tette, aztán a szeme elé vezette, végül tűzvarázslattal leégette róla a tollakat, de a húsnak semmi baja sem esett. Jól bánt a tűzzel tűzangyal lévén, viszont a tetem bámulását egyszerűen nem bírta.
- Tessék -mondta, majd Miának tolta a friss húst. - A többi rajtad áll. Inkább kihagynám ezt a féle főzést. - Kezét még mindig nem vette el, ugyanott tartotta.
~ Lehet, egy félős kisegérnek fog tartani, de hát ez mégsem a konyha! Nem normális eszközök vannak itt, hanem a szabad ég! Oh, mibe keveredtem ~gondolta.
- És a vacsorát is otthon tölteném.
- Nem másztam, hanem rohantam, hogy bosszút álljak rajta, amiért megijesztett -bökte oldalba Kanamét, majd se szó, se beszéd, elindult vissza az ösvényre. Átvágta magát a bokrokon, az ösvényen pedig tovább haladt egymagában. Most úgy döntött, hogy egyedül megy tovább, majd csatlakozik a másik kettő, ha akar.
- Meglesznek ők, ha nem is jönnek utánam. Csak egy kislány vagyok, nem avatkozhatok bele. Tuti, jobban kijönnek majd, mint velem, hiszen mégis felnőttek, hasonló nézetek, és sok más hasonló... -motyogta az úton, majd nem messze tőle egy hófehér nyuszi ült, vörös szemei Choruson állapodtak meg. A lány valami gyanúsat talált benne, de nem tudta megmondani, hogy mi is az a különös dolog, ami cseppet elriasztotta őt tőle. Megmerevedett végtagokkal állt, majd megrázta a fejét, kiverte belőle a különös gondolatokat, azzal ment volna tovább, de valaki fájdalmas csapást mért tarkójára, így minden elsötétült előtte. A valaki felkapta őt, és mint egy árny, úgy loholt tovább Chorussal együtt. A nyúlnak a szemei kékek lettek, majd elugrált, mintha mi sem történt volna. Csak irányították.
- Jó na, akkor keretben van, nekem teljesen mindegy -mosolygott Azure-ra a széken ülve, miközben orrát fogta be, így elég érdekes hangja volt. - Azt pedig észrevettem, hogy eléggé különös szaga van, már későn figyelmeztettél. Remélem, nem ezzel fújod be magad nap mint nap -kuncogott, aztán csak biccentett Azure kérdésére, majd szavakkal alá is támasztotta:
- Igen, tökéletesen, bár az orrom megbánta. - Amint kimondta az utolsó szót, tüsszentett egyet. Picit könnyes lett ettől a szeme, amit meg is érzett, és azonnal letörölte.
- Huh -rázta meg a fejét. - Ezt használhatod ellenem, mikor rossz vagyok -javasolta még mindig vigyorogva. Gondolt egyet, és felvette macska alakját. Még egyszer tüsszentett, de ez már csak egy pisszegésnek tűnt az előző után. Újra megrázta a fejét, leugrott a székről, és berohant a szobába. Az ágyra mászott, a végén pedig letelepedett, orrát a takaróba fúrta, hogy minél hamarabb elszálljon az a bűz az orrából, ami az imént belekerült. Nyugodtan összegömbölyödött, ha először látná őt az ember, azt hihetné, hogy egy normális, selymes bundájú fehér macska.
|
-Chorus te másztál a nyuszi után...-mondta halkan..-Senki nem akar egymásnak csapni engem idegesítenek azok akik rajolnak az erejükkel....-mondta megjegyzésül. -Mellesleg felőlem sétálhatunk...-mondta és a hangnembe már nemtörődöm volt, miután már hármasban voltak és nem csak ő meg Chorus..
|
-Nem én festetttem. Nem látod keretben van!?-miondta és az egyik kereten végighúzta lassan a kezét és lehunyta szemeit, közben mélyeket lélegzett. Mintha emlékezne. A képen egy női alak volt.... Ábrándjaiból Chris hangja keltette fel. Pontosabban prüszkölése. Harsányan felkacagott.-Ó vigyázzaz nagyon büdös! Csak dísznek van olyan szép üvege van nem? -húzta végig ujját a kis parfümös üvegen. -Azért jól vagy?-pillantott aggódóan Chrisre.
|
[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés