[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Rya azt állította, hogy jól van, de nem tudtam, hogy hihetek-e neki... Mielőtt elájult volna is úgy tűnt, hogy semmi baja, majd puff, órákig magához sem tért. Pár pillanatig gyanakvóan néztem rá, de ennél többet nem tehettem. Már többször is megbántam, hogy nem tanultam gyógyítást... a saját balhéim után is gyakran jól jönne. Nem zavartatta magát, nyugodtan letelepedett a vállamra. Kicsit meglepett, amikor nőni kezdett - Talán idővel majd hirtelen -vagy fokozatosan visszaváltozol - tippeltem az előbbi hirtelen növekedése alapján. - De. Rég volt már a reggel. - mosolyogtam rá. - Rendben, de mégis hol? - kérdeztem inkább magamtól, de egy kis segítség sem ártott volna. Eléggé messze voltunk már a várostól.
|
| MARY-ANNE -Szuperül vagyok.-mosolyogtam rá. Látszott rajta hogy aggódott értem. Milyen aramyos! Akaratlanul elmosolyodtam és ránéztem.-Nem tudom mi történt....-motyogtam majd megöleltem... az arcát... Kényelmesen elhelyezkedtemnvégül a vállán.-Az a baj hogy fogalmam sincsen hogy hogyan kell visszacsinálni...- mondtam. Amint elhagyták a szavak a számat hirtelen villanással nőttem egy kicsit. Pár centit talán. -Üpsz...-kuncogtam. Akkora lehettem mint egy játékbaba. De shin vllán maradtam. Nagyon fáradt és éhes voltam. A gyomrom hangosan megkordult.-Te nem vagy éhes?-kérdeztem meg a fiút. Egyik kezemet a hasamhoz emeltem és körkörös mozdulatokkal simogattam egy kicsit. Majd felreppentem.-Valami kaja után kéne nézni,mert latom rajtad hogy mennyire éhes vagy-nevetett és várta a fiú válaszát. |
Anne végre lassan felült, majd körberepült. Követtem a tekintetemmel az apró repülő lényt . - Én vagyok az. Jól vagy...? Mi történt veled? - igyekeztem leplezni az idegességemet, de igyekeztem ellenére a hangomban egy kicsit érződött, hogy aggódom miatta. Egyre jobban idegesített a tehetetlenségem.
|
Éreztem ahogy felemelnek.Nem tudtam hogy ki.Jelen pillanatban semmit nem tudtam.Lassan kinyitottam a szememet és megláttam egy ismerős arcot.Az eget bámulta.Felültem és megnéztem a kezem.Fehér volt és halvány fényt bocsátott ki. -Mi a...-suttogtam.A hangomat nem is hallotta.Hirtelen szökkenéssel a levegőben voltam.Körberepültem az illető fejét.A vállára szálltam és elkiálltottam magam:-Shin,te vagy az?-ordítottam.Bár ő ezt csak halk beszédként hallhatta.Hisz kis test,kis hang...ez van.
|
Mary Anne túl régóta feküdt eszméletlenül a földön. Már lassan rávettem magam, hogy hozzányúljak, amikor hirtelen magához tért. Egy kicsit megnyugodtam, de még mindig aggódtam miatta. Meg akartam kérdezni, hogy mi történt vele és azt, hogy hogy van, de újra elájult még mielőtt megszólalhattam volna. Óvatosan a kezembe vettem az apró lényt - annyira kicsi volt, hogy kényelmesen elfért a tenyeremben. Most megbántam, hogy nem figyeltem oda akkor, amikor gyógyítást tanítottak nekem... pontosabban próbálták tanítani, még mielőtt bukott angyal lett belőlem. Ha akkor figyeltem volna, most segíthetnék a lányon, de így fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek vele. Óvatosan az égre néztem pár pillanatig, mintha csak onnan várnék segítséged, de tudtam, hogy hiába - egy magamfajta bukott angyalnak már senki sem segítene.
|
Talán már órák,esetleg napok óta feküdtem a földön.A külvilág megszűnt körülöttem,nem láttam semmit és senkit.Pedig a látóteremben néha kétségbeesve kerestem valami élőlényt. Nem is tudom mennyivel az összeesésem után de meglátttam egy kis növényt.Bár ha jobban meggondolom...nem is olyan kicsi...Sőt! Hatalmas...Felültem nagynehezen és jobban megvizsgáltam a virágot.Lassan kinyújtottam felé a kezem amikor halkan felvisítottam.Megláttam Shin aggódó arcát.És hogy mekkora.Apró és fehér voltam.A ruhám alja mintha elszakadt volna.Jól tudtam,hogy egy átlagos virág mekkora.Deez egy nagyobbnak tűnt.Vagyis..Shinhez mérve...elég pici.Talán most kicsit túllőtt a varázserőm a célon...Talán Shin kezében kényelmesen elfértem volna.A hasam görcsbe rándult, és tompa eséssel megint a földön feküdtem.
|
Egy halk sóhajjal indultam a lány után, semmi kedvem nem volt most magyarázkodni neki és érvelni, hogy igazam van. Elég, ha én tudom, hogy nekem van igazam. A lány kiáltása hirtelenül ért, ezért alig észrevehetően összerezzentem-Mi...-kezdtem el a kérdést, de befejezni már nem tudtam, a lány hirtelen tompa puffanással a földre esett, mielőtt még elkaphattam volna, majd újra azzá az aprócska fehér tündérré változott. Tanácstalanul álltam mellette pár pillanatig, majd kezdtem furcsállni, hogy nem mozdul... Legugoltam mellé-Anne... jól vagy?-kérdeztem kissé tanácstalanul. Ilyen helyzetben még nem voltam. Féltem hozzáérni az apró tündérkéhez, hiszen olyan kis törékenynek tűnt... attól tartottam, hogy csak még nagyobb baja esik, ha hozzányúlok.
|
Nem válaszoltam semmit, csupán megforgattam a szemem.Majd a fiúra néztem.Aki egyenesen a szemembe nézett.Én is néztem az övét.Kínos pillanat.Rámosolyogtam, majd elkaptam a fejemet.Elfordultam és egy frappáns válaszon törtem a fejemet.De em jutotteszembe semmi.Becsuktam a szememet és csak Shin arcát láttam magama előtt.-Butaság...-moyogtam és szó nélkül elindultam.Nem is érdekelt, hogy jön-e utánam.Legutóbb amikor ilyen történt velem, belenéztem a fiú gondolataiba, és minden balul sült el.Most is fúrta az oldalamat a kíváncsiság,hogy mi járhat Shin fejében.-Nem!-kiáltottam, és a fejemhez kaptam.Összeestem, de most nem játékból.Hirtelen egy kis puffanással ismét fehér tündérré változtam.De éreztem, hogy meg sem bírok moccanni.Valam baj van...
|
Láttam, hogy megállt, hogy bevárjon, de nem gyorsítottam a lépteimen. A lány elé érve megálltam-De, tudok viccelődni... csupán semmi kedvem sem volt szaladni... Mi értelme annyira sietni? Így csak egy csomó gyönyörű dologról maradsz le...-mondtam a lány szemébe nézve. Most, hogy közelebbről is megnlztem feltűntek a gyönyörű, kékes színben játszó szemei.
|
Hirtelen megtorpantam, amikor észrevettem, hogy Shint mindez hidegen hagyja. Megálltam, és megártam míg odaér hozzám.Meztelen lábammal feltúrtam a puha homokot és a fiúra néztem:-Hát te nem tudsz viccelődni?-tettem a derekamra kezeimet.Nem is értettem.~Hát ebben a világban mindenki ilyen komor?~nyavajogtam magamban.
|
Lassan újra megnyugodtam. Szerintem a helyemben ő is megijedt volna... nem akartam többet ártani másoknak. Nemsokára Mary-Anne futni kezdett a vízparton. Eszem ágában sem volt utána futni, nyugodtan sétáltam mögötte, gondoltam, hogy majd úgy is beérem egyszer... Felesleges annyira sietni, hiszen nem futhat mindörökké, igaz?
|
-Én csodásan.-motyogtam.-Ha nem számítjuk bele, hogy sajog egy picit a fejem és közel vagyok hozzá, hogy kiköpjem a gyomrom...Igen remekül vagyok!-ültem fel megint, de mostmár óvatosan.Shinre néztem.Láttszott rajta, hogy megijedt.Felálltam és gúnyosan néztem rá:-Na most visszakaptad!-:nyelveskedtem rá és futni kezdtem a víz mellett.
|
Már kezdtem megijedni, hogy komoly baja van a lánynak, amiről csakis én tehetek, hiszen miután nem jöttem fel a víz felszínére utánam ugrott, hogy megkeressen... újra bajba sodortam valakit... ez lassan kezd mszokássá válni nálam... Őrült tempóban járt az agyam, majdnem minden lehetséges variációt végigfuttattam magamban... mi lesz ha nem fog felkelni...? mi lesz ha...-következő gondolatmenetemet Mary - Anne félbeszakította, hirtelen felült... Erre nem számítottam, meglepetten néztem le rá, majd halkan, alig észrevehetően felsóhajtottam. Él... Talán csak tetette magát? merült fel bennem a kérdés, mikor jajgatott. Végül is én is ráijesztettem, ezzel pedig visszakaptam. Talán látszólag túlreagáltam az egészet... de talán az mentségemre lehet, hogy angyal vagyok.. vagyis voltam. Néha túlságosan is aggódom másokért... ami elég ironikus, hiszen már nem angyal vagyok... bukott angyal... még közülük is kilógok...
-Jól vagy...?-szólaltam meg kis idő elteltével, bár úgy láttam rajta, hogy semmi komoly baja nem esett.
|
~Oké,oké...Nem kell ennyire komolyan venni...~stresszeltem magamban.Aztán elkezdett élesztgetni.Amikor benyomta a hasamat a fájdalomtól hirtelen felültem és összefejeltünk.Aztán vissza a földre.-Aú!-nyögtem fel.
|
-Anne... Anne...?-szólítgatta. Nem kapott választ, pár próbálkozás után a hangja kissé kétségbeesett lett. Kiúszott a lánnyal a partra, majd élesztgetni próbálta.
|
Valaki felhúzott a felszínre.Amint felértünk elkezdtem levegőért kapkodni.Amikor már rendesen kaptam levegőt résnyire nyitottam a szemem.Úgy,hogy ne lehessen látni,hogy nyitva van.Shin volt mellettem,vizes fejjel.Ő is szivatott engem én id fogom őt!Úgy tettem mint aki él, mégis mintha elájultam volna.Az ilyenben jó vagyok.Már sokmindenkit vertem így át. :P
|
Hirtelen valaki megfogta a lában. Hátra néztem, észrevettem a lányt, aki nemsokára süllyedni kezdett elfogyott a levegője... Megragadtam a karját, majd felhúztam a víz tetejére. Aggódva figyeltem őt, reméltem, hogy nem lett semmi baja...
|
-Shiiiiiiin!-kiálltottam.Nem jött válasz.Nagy levegőt vettem és a víz alatt kerestem tovább.Hirtelen egy alakot pillantottam meg amint egyre lejjeb úszik.Útánaúsztam, és küszködve bár,de utólértem.Megragadtam a lábát.Húztam volna magam felé,de már nem volt elég levegőm.A szememet becsuktam és éreztem ahogy egyre csak húz lefelé az áramlat.A levegőm elfogyott és buborékok sokasága jött ki a számon.Mégis csak tündér vagyok,nem pedig sellő!
|
Mire feleszméltem a meglepettségből, már a viz alatt voltunk. Mary-Anne előttem felúszott a viz tetejére. Nem mentem utánna, még volt elég levegőm, ezért a viz alatt maradtam még. Méllyebbre úsztam, ahol már nem láthatott, és hagytam, hogy keresgéljen még.
|
Amíg a zuhatagokig értünk mindketten néma csendben mentünk.Nemsokára a tuhatagok fölött álltunk.Hirtelen széles vigyor ült az arcomra és Shinre néztem. Abbam a pillanatban megfogtam a karját és magammal húztam.Nekifutottam és ugrás!A szárnyaimat összehúztam és széttártam a karjaimat.Ahogy a vízhez közel értem előrenyújtottam a kezemet és CSOBB!Mikor feljöttem a víz tetejére szétnéztem.Shin semmerre.Még a víz alatt lenne?
-Shin!Merre vagy?
|
[507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés